A ferihegyi repülőtér megnyitása - RETÖRKI OLVASÓSZOBA

Már az avatóra elkészült a terminál, a meteorológiai és az irányítótorony, továbbá egy fűthető szerelőhangár megfelelő műhelytoldaléképülettel, egy második tárolóhangár, egy motorszerelő-műhely, a központi erőműtelep, kazánházak, garázsok, tűzoltó- és mentő-, valamint a benzin- és olajtöltő állomások is.

Mikor és kinek a tervei alapján készültek el a ferihegyi repülőtér épületei? Mekkora forgalmat bonyolított le ekkor egy év alatt? Honnan szálltak fel a gépek Ferihegy elkészülte előtt? Milyen változásokon ment keresztül a reptér a megnyitása óta eltelt évtizedekben? – többek között ezekről olvashatnak a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársának, Marschal Adrienn írásában, amely a reptér 1950. májusi megnyitásának évfordulójára készült.
 
A Wright fivérek 1909-ben repülték át a La Manche csatornát, s a következő évben a francia Louis Blériotnak köszönhetően már Magyarország légterébe emelkedhetett az első repülőgép. Rövidesen az első magyar pilóta, Kutassy Ágoston is vizsgát tett. A repülés ebben az időszakban még csak kísérleti jelleggel működött, a gépek Rákos mezejéről szálltak fel.
 
Az első világháború során felértékelődtek a repülőgépek, mivel katonai célokra is bevethetők voltak. Így miután Ausztria oldalán elvesztettük az első világháborút, a repülést is megtiltotta a trianoni békeszerződés, ezért 1923-ban először egy francia-román vállalat kapott engedélyt a magyar légtér használatára. 1925-ben viszont megindulhatott a rendszeres belföldi légiközlekedés a főváros, valamint Debrecen, Miskolc, Nagykanizsa és Szeged között, ami elsősorban postajáratokat jelentett. Ekkor Mátyásföldet használták repülőtérként, mivel mellette helyezkedett el a Magyar Általános Gépgyár Rt., ahol az alkatrészek készültek. Később Csepelen és Tökölön is kialakítottak repülőteret.
 
1936-ban született döntés arról, hogy Budaörsön új repteret létesítenek. Ennek munkálatai a következő évre be is fejeződtek, s 1937. június 20-án átadták, bár kezdetben még nehézségeket okozott a füves leszállópálya vízelvezetésének hiányossága. Az itteni reptér rövidesen kicsinek bizonyult, s mivel nem volt bővíthető, ezért új területet, a Rákoskeresztúr, Pestszentimre és Vecsés határában fekvő mezőgazdasági területet kezdték el vizsgálni. Ferihegy kiválasztására – mely egykori tulajdonosa, Mayerffy Xavér Ferenc nevét viselte – csak hosszas időjárási megfigyelések után kerülhetett sor.
 
Ezt követően, 1939-ben pályázatot írtak ki az új reptér épületeinek elkészítésére, melynek során 21 pályamunka közül ifj. Dávid Károly repülőgépet formázó tervét választották. Ekkor úgy tervezték, hogy itt kapnak helyet a polgári, a katonai és sportrepülők is. A munkálatok 1941-ben el is kezdődtek, de 1943-ra a második világháború miatt csak a reptér katonai része, valamint az odavezető gyorsforgalmi út készült el. Mivel az ellenséges felderítőgépek ekkor már több mint száz repülőt számoltak össze a területen, 1944-ben a félkész épületek, főleg a hangárok több bombatalálatot is kaptak.
 
A háborút követően célul tűzték ki: „…meg kell teremtenünk a magyar légiforgalmat, még ha úgyszólván mindent elölről kell kezdenünk is, mert nemzeti létünk, jövőnk, kifosztott országunk érdekei parancsolólag fűződnek a közlekedés helyreállításához.”[1] Azonban más stratégiai létesítményekhez hasonlóan a reptér is a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság irányítása alá került, majd 1946 márciusában megalakult a MASZOVLET, vagyis a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság. Ekkor még a ferihegyi épületeket ért károk miatt kezdetben ismét a budaörsi repteret használták, amit 1947-re alkalmassá tettek nemzetközi járatok fogadására is. Azonban mindenki tisztában volt vele, hogy ez csak ideiglenes megoldás.
 
Egyre sürgetőbbé vált a Ferihegyi repülőtér építésének befejezése, mely helyet kapott az első hároméves tervben, összesen 40 millió forintot különítettek el erre a célra. Az építkezések megkezdődtek, s csak a két kilométer hosszú és 60 méter széles kifutópálya megépítésének munkálatai közel 500 kubikosnak adtak munkát.
 
A ferihegyi repülőtér megnyitására 1950. május 7-én került sor, az épületet a kornak megfelelően Lenin, Sztálin és Rákosi képei díszítették. Az ünnepségen több állami vezető, párttisztviselő, valamint kormánytag is részt vett, közülük Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint Tarján Endre, a minisztérium légiközlekedési főosztályának vezetője mondott beszédet. Utóbbi kiemelte, hogy „az új repülőtér a Szovjetunió baráti segítségének, a dolgozó magyar nép építő lendületének eredménye.” A munkások nevében Markovics István kőműves, míg a szovjetek részéről Bocskarov Andrej, a MASZOVLET vezérigazgatója mondta el gondolatait. Végül egy rakéta kilövésével zárult az avatás.
 
Az első repülő, ami az új kifutópályán leszállt, egy Budaörsről indult Li 2-es gép volt, fedélzetén több szovjet katonatiszt mellett a magyar Szűcs Ferenc Lászlóval. Harminc perc alatt érkezett meg Ferihegyre, ahol először alacsony áthúzással elrepült a kifutópálya felett, majd landolt.
 
Már az avatóra elkészült a terminál, a meteorológiai és az irányítótorony, továbbá egy fűthető szerelőhangár megfelelő műhelytoldaléképülettel, egy második tárolóhangár, egy motorszerelő-műhely, a központi erőműtelep, kazánházak, garázsok, tűzoltó- és mentő-, valamint a benzin- és olajtöltő állomások is. Az egyre jobban elterjedő sugárhajtású gépek miatt azonban már a következő évben szükségessé vált a kifutópálya meghosszabbítása 500 méterrel, amit 1959-ben további 510 méterrel toldottak meg, így teljes hossza meghaladta a három kilométert. Ekkorra elkészült a forgalmi épület és egy tranzitszálló is.
 
Ezután néhány évvel nyílt lehetőség arra, hogy a magyar állam tulajdonába kerüljön a reptér üzemeltetése és az irányítás. Ez 1954 novemberében valósult meg, amikor a magyar állam megvásárolta az orosz részesedést és 9 db Li-2 típusú repülőgéppel létrehozta a 2012-ig működő Magyar Légiközlekedési Vállalatot, a MALÉV-ot.
 
Járatokat 1956-ig csak nagyobb belföldi városokba indítottak (elsősorban áruszállítás céljából, például friss zöldség, gyümölcs, de szállítottak babakocsikat és befőttesüvegeket is), valamint a „baráti szocialista országok” fővárosaiba, így Prágába, Varsóba, Szófiába, Bukarestbe.
 
Ferihegy ekkor évente még csak 50 ezer utast fogadott, ami folyamatosan kezdett emelkedni. A Kádár-korszakban lehetőség volt arra is, hogy vasárnap, amikor nem volt polgári forgalom, a sportrepülők, illetve a szovjetek használják a repteret ejtőernyős ugrásokra. Továbbá a nagy betonfelület adta lehetőségeket is kihasználták, így a rendszeressé váló repülőnapok mellett gokart és autógyorsulási versenyeket is rendeztek.
 
A polgári repülés 1956 nyarától kezdve újabb lehetőségekkel bővült, mivel Bécsbe is indultak járatok, amit a holland KLM és a belga Sabena járatai követtek. Az új úticélok folyamatos bővülésének köszönhetően az utasforgalom 1974-re elérte az egymillió főt, ezért további fejlesztésekre volt szükség. A hetvenes években hozták létre a külön Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságot (LRI), valamint megkezdték egy új irányítótorony és egy új 3700 méteres kifutópálya építését is. A nyolcvanas években megkezdte működését a repülőtéri skanzen, valamint felépült a 2-es terminál, amit a kilencvenes években a 2B terminál követett. Mára a forgalom döntő többségét a 2-es terminálok szolgálják ki, Ferihegy 1 csak cargo és magánjáratokat fogad. A műemléki védelem alatt álló épület 2005-ben teljes felújításon ment keresztül (biztonsági és korszerűsítési okok miatt).
 
Az ezredforduló után kettévált a régi LRI, így a légiforgalom irányítása a HungaroControl, a repülőtér üzemeltetése pedig a Budapest Airport Zrt. feladata lett. A reptér 2011-ben felvette a nemzetközi hírű zeneszerző, Liszt Ferenc nevét. A következő évben egy hosszú folyamat eredményeként elkerülhetetlenné vált a Ferihegyet bázisként használó nemzeti vállalat, a MALÉV megszüntetése és a teljes privatizáció. Nem sokkal a MALÉV csődje után az 1-es terminál is bezárt, de az év őszétől rendezvényhelyszínként újra megnyitotta kapuit. Ezt követően az új kanadai többségi tulajdonos, az AviAlliance hajtotta végre a szükségessé vált épületbővítéseket és fejlesztéseket. Az azóta évi 11 millió főt meghaladó utasforgalomban – leginkább a MALÉV helyére benyomuló fapados légitársaságoknak köszönhetően – nem okozott nagy csökkenést a tulajdonosváltás, s azóta is folyamatosan újabb városokkal bővülnek a Budapestről közvetlen járattal elérhető repterek.
 
Források
 
Átadták a forgalomnak az új ferihegyi repülőteret. Népszava, 1950. 05. 09. 8.
 
Sárbafulladt a budaörsi új repülőtér. Rossz a terep, télen nem tudják használni a gépek. 8 Órai Ujság, 1937. 11. 28. 1–2.
 
Ferihegy 70 éves: az 1-es Terminál titkai (Ep. 144). Szerk. Kránitz Balázs. Aeropark Budapest, 2020. 05. 08. https://www.youtube.com/watch?v=UlLyuRC-fAg (Utolsó letöltés: 2023. 05. 04.).
 
Ferihegy névadója és a terület története. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. http://virtualiskiallitas.kozlekedesimuzeum.hu/s/ferihegy70/page/helytortenet (Utolsó letöltés: 2023. 05. 04.).
 
A repülőtér története. Budapest Airport. https://www.bud.hu/budapest_airport/tenyek_a_repuloterrol/tortenelem/tortenelem (Utolsó letöltés: 2023. 05. 04.).
 
Moys Péter: Légiforgalmi irányításunk története I. 1920–1945. A légiforgalmi irányítás kialakulása Magyarországon és fejlődése a második világháború végéig. https://www.hungarocontrol.hu/download/81c2a8af5cc857a6b156789bb04fd059.pdf (Utolsó letöltés: 2023. 05. 04.).
 
[1] Sinigla Károly, a légügyi hatósági szervezet vezetőjének emlékeztetője a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériumhoz, 1945. május, Idézi: dr. Moys Péter: Légiforgalmi irányításunk története, 13.
 


Fotón: A repülőtér átadási ünnepsége, 1950
Forrás: retorki.hu/olvasoszoba

(2023.05.09.)