Helmut Kohl soha nem adta fel az újraegyesítést

NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁT TARTOTT A RETÖRKI

Szégyen és botrány, hogy a mai német kormány Magyarországgal nem hajlandó együttműködni – szögezte le Prof. Dr. Hans Kaiser, korábbi európai ügyekért felelős miniszter és német tartományi miniszter május 24-én a Helmut Kohl és Közép-Európa címmel tartott budapesti nemzetközi konferencián.

2022-ben volt Helmut Kohl halálának ötödik évfordulója. Ebből az alkalomból a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár  (RETÖRKI) nemzetközi tudományos konferencia keretei között emlékezett meg május 24-én, szerdán az Országház Felsőházi termében az egykori kancellárról, aki nem csak az Német Szövetségi Köztársaság, majd az egyesült Németország meghatározó alakja volt fél évszázadon keresztül, hanem Európa kiemelkedő konzervatív politikusaként fontos szerepet játszott a közép-európai rendszerváltások elősegítésében is. Mindemellett Antall József és Helmut Kohl kapcsolatára is kitértek a konferencia keretén belül.
 
Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy a konferencián arra a kérdésre keresik a választ, hogy Kohlnak és Antallnak milyen szerepe volt a közép-európai rendszerváltozásban. Közölte, hogy nem csak Helmut Kohlnak állít emléket ez a konferencia, hanem bemutatja a RETÖRKI munkáját is.
 
Strausz Péter, a RETÖRKI tudományos igazgatója ismertette a „RETÖRKI Források” könyvsorozat legújabb köteteit. Megtudtuk, hogy két és fél éve vágtak bele ebbe a munkába. A céljuk az volt, hogy a rendszerváltás folyamatát megismertessék a szélesebb közvéleménnyel. Tehát nem csak a szűkebb szakmához szólnak, hanem fel akarják eleveníteni a tudományos ismeretterjesztő munkát. Ezáltal segítik a rendszerváltás komplex folyamatának megértését.
 
Szégyen és botrány, hogy a mai német kormány Magyarországgal nem hajlandó együttműködni – szögezte le Prof. Dr. Hans Kaiser, korábbi európai ügyekért felelős miniszter és német tartományi miniszter, aki előadásában a magyar-német kapcsolatokat elemezte német oldalról. Fontosnak tartja, hogy megismerjük a közelmúlt jelentős európai politikusait. Azokat, akiktől ma is tanulni lehet. Szerinte 1990 és 1993 közt baráti, harmonikus kapcsolat állt fenn Németország és Magyarország között. Kiemelte, hogy Helmut Kohl soha nem adta fel az újraegyesítést, és reálpolitikusként felismerte azt a pillanatot, mikor az egyesítésre sor kerülhet. Tudta, hogy az egyesítés kulcsa Moszkvában van, és Gorbacsovval sikerült megegyeznie.
 
A mai viszonyokról azt mondta, hogy Brüsszelt meg kell gyógyítani, és nem szabad lemondani egy olyan fontos országról, Magyarországról, mely Európa szívében van. A zöld és a liberális német kormány pedig nem a párbeszédre törekszik, hanem elítél államokat.
 
A német sajtó 1993 és 1994 közti torzításairól Prof. Dr. K. Lengyel Zsolt, a Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének igazgatója beszélt. Leszögezte, hogy Németországban az egyesülés után a patriotizmus gyengülni kezdett, míg Magyarországon a nemzeti tudat 1990 után megerősödött. A népi-urbánus vitában, a médiaháborúban, Horthy Miklós újratemetése ügyében a német sajtó jelentős része az urbánusok, a liberálisok mellé állt. Heller Ágnes, Bozóki András mind a német sajtóban vádolta meg alaptalanul a kormányt. Amikor 1994-ben győzött az MSZP és az SZDSZ-szel kormányt alakított, a Süddeutsche Zeitung május 10-ei számában azt írták, hogy „Magyarország ajándék Európának.” Ráadásul a német kereszténydemokrata publicisták többségét nem zavarta különösképpen az, hogy 1994-ben Horn Gyula lett a miniszterelnök.
 
Dr. Fricz Tamás, a RETÖRKI tudományos főtanácsadója szerint Helmut Kohl az utolsó államférfiakból álló európai politikus generáció jeles tagja volt. Mert ma nagyon kevés a valódi államférfi és nemzeti alapon politizáló kormányfő. Kohl fiatal volt, mikor hat állam létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget. Az uralkodó korszellem akkor a föderáció irányába mutatott. Fricz két csoportról beszélt. Az egyiket a szupranacionalisták alkották, a világpolgárok. Ők egy világkormányzatot képzeltek el. A hat tagállam vezetője szerint lényeges a föderáció, de azt hangoztatták, hogy saját országukért felelősségteljesen kell viselkedniük. Tehát saját mozgásterüket nem akarták beszűkíteni. Kohl nem volt az előadó szerint globalista, Európát nem totálisan központosított államokkal képzelte el. Olyan politikus volt, akivel mindig és mindenkor tárgyalni lehetett a nézetkülönbségekről.
 
Prof. Dr. Marinovich Endre, a VERITAS főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy Antall József a hazai ellenzék vezető politikusaként még az 1990. évi választások első fordulója előtt, március első napjaiban járt Bonnban, ahol potenciális kormányfőként tárgyaltak vele. Az Antall és Kohl közötti közvetlen kapcsolat kialakításában jelentős szerepe volt O’sváth Györgynek, Antall gyermek- és ifjúkori barátjának, aki az országot 1956 után kényszerűen elhagyva fiatal kereszténydemokrataként ismerkedett meg a CDU Ifjúsági Szövetségének vezető személyiségeivel. A magyar és a német kormányfő közötti első, hivatalosnak tekinthető telefonbeszélgetés furcsán alakult. Antall József 1990 májusának első napjaiban kormányalakítási tárgyalásait folytatta az MDF Bem téri székházában, amikor külföldi telefonhívást jeleztek számára. Kohl Horn Gyula érdekében emelt szót, és javasolta, hogy legyen ő az új kormány külügyminisztere. Antall nem értett ezzel egyet és azzal érvelt, hogy a kancellárnak is meg kell értenie, itt gyökeres változások lesznek, más világ kezdődik, és elképzelései szerint nemhogy az állampárt apparátusának fizetett alkalmazottja, az egykori Központi Bizottság osztályvezetője nem lehet kormánytag, hanem az sem, aki csupán egy volt a nyolcszázezer párttag közül. A kancellár azonban tovább győzködte Antallt, s a beszélgetés kezdett barátságtalanná válni. Antall a végén Kohlhoz, mint történészhez szólt: meg kell értenie, ha ő ilyet tenne, az olyan volna, mintha a francia forradalom idején Mirabeau-t akarták volna miniszterré emelni. Mirabeau-t nemesi származása ellenére 1789-ben megválasztották a harmadik rend képviselőjének, de liberalizmusának leple alatt mindvégig a monarchia híve maradt, és előkészítette a restaurációt. Antall nem engedett, a beszélgetés félbeszakadt, a pályája csúcsán lévő kancellárnak meg kellett ismerkednie a kis Magyarország még hivatalba sem lépett miniszterelnökének elszántságával és következetességével.
 
Dr. habil. Zachar Péter Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának nemzetközi dékánhelyettese „Egy kereszténydemokrata életút stációi” előadásában Kohl életútját mutatta be. Kohl olyan klasszikus paraszti-kispolgári családból származott, melyben a katolikus, nemzeti és liberális alapelvek domináltak. Nem értettek egyet Hitlerrel, de 1945-ben beléptették a Hitlerjugendbe (ez minden korabeli német gyermek számára kötelező volt), majd katonai szolgálatra is behívták, de a háború véget ért, mielőtt tényleges harci eseményekben vehetett volna részt. Kohl a háborús tapasztalatait és a traumákat soha nem hallgatta el. Utolsó felszólalásaiban, idős korában ezért is hangsúlyozta a béke fontosságát. A háború után szinte azonnal, mindössze 16 évesen csatlakozott a CDU-hoz, amelynek jelöltjeként 1959-ben megválasztották Rajna-vidék-Pfalz szövetségi állam parlamentjébe, amikor is a tartományi törvényhozás legfiatalabb tagjává vált. 1967-ben egyességet kötött Rajna-vidék-Pfalz akkor már lassan húsz éve hivatalban lévő idős államfőjével, Peter Altmannal. Kohl támogatta Altmann újabb indulását a választásokon, cserébe Altmann két évvel később lemondott pozíciójáról, így 1969-ben az akkor 39 éves Kohl léphetett a miniszterelnöki pozícióba – aki ezzel mindmáig a legfiatalabb személy, aki ilyen magas hivatalt tölthetett be Németországban. 1976-ban vezette először a CDU-CSU pártszövetséget a német választásokon, és bár jelentősen túlszárnyalva a párt négy évvel korábbi teljesítményét, a szavazatok 48,6%-t megszerezve a legnagyobb frakciót alakíthatta meg a Bundestagban, végül 6 mandátummal elmaradt az abszolút parlamenti többség megszerzésétől, ami azt jelentette, hogy Helmut Schmidt koalíciós kormánya folytathatja a munkát. Hasonlóan a Rajna-vidék-Pfalz-i miniszterelnökségéhez, a kancellári pozíciót is egy ciklusközi politikai alku eredményeképp szerezte meg, amikor 1982-ben egy gazdaságpolitikai ellentét miatt felbomlott a Schmidt-kormány mögött álló SPD-FDP koalíció és a Kohl vezette kereszténydemokrata pártszövetség sikeresen állította a maga oldalára a liberális FDP-t. A Bundestag végül a német történelem mindmáig egyetlen sikeres konstruktív bizalmatlansági indítványa keretében leváltotta Schmidtet a kormányfői posztról és Kohlt állította helyébe. Amikor 1989-ben összeomlott Kelet-Németországban a szocialista állampárt rendszere, Kohl egy pillanatig sem habozott a német újraegyesítési folyamat elindításával kapcsolatban. A koalíciós partner FDP-vel való egyeztetés nélkül adta ki a tíz pontból álló programját az újraegyesítésről és a nyugati szövetségesek felhatalmazása nélkül utazott Moszkvába, ahol garanciát szerzett Gorbacsovtól arra, hogy a Szovjetunió nem fog útjába állni az egységes Németország megszületésének.
 
Dr. Baranyi Tamás Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatóhelyettese az újraegyesítés geopolitikai hátteréről beszélve kiemelte, hogy az USA úgy gondolkodott, ha nem lesz egyesítés, akkor erősödik a német nacionalizmus. Azt is kikötötték, hogy az egységes Németország nem állhat a Szovjetunió befolyása alatt. Az előadó kiemelte, hogy az NSZK szövetségesei sokáig támogatták a német egységet, míg nem volt reális, de ahogy Kohl fellépett, már hátrálni kezdtek. Pedig Kohl kijelentette, hogy „Németország egyesítése csak úgy érhető el, ha az öreg kontinens egyesítése tovább halad.
 
Dr. Andrej Tóth egyetemi docens, a Prágai Közgazdasági Egyetem kancellárja a cseh-német kapcsolatok alakulásáról beszélt. 1945 után erős volt a német-cseh ellentét. Az 1970-es évek elején a kapcsolat normalizálódott, és az 1980-as években már az együttműködést kereste Prága és Bonn. Kiemelte, hogy az NSZK-ban nem az volt a fő baj Csehszlovákiával, hogy az NDK szövetségese, hanem, hogy a II.világháború után a németekre alkalmazták a kollektív bűnösség elvét. 1973 a Prágai Szerződés éve. Megállapodtak Csehszlovákia és NSZK vezetői abban, hogy megerősítik a diplomáciai szintű viszonylagos elismerést az 1938-as müncheni megállapodások felmondásával, és az esetleges területi követelésekről való lemondást. 1980-as években Kohl tárgyalt Prágában a gazdasági együttműködés lehetőségeiről. A minőségi változások a két ország kapcsolatában csak Havel csehszlovák, majd cseh köztársasági elnök idejére tehetők.
 
Dr. Váradi Natália, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense „A kárpátaljai magyarság helyzete a rendszerváltás időszakában” c. előadásának elején arról beszélt, hogy a kárpátaljai magyarok számára a leggyötrelmesebb időszak a szovjet érában volt. Elég, ha valaki német, vagy magyar volt, máris deportálták az illetőt. Míg 1941-ben 13 ezer német lakos élt Kárpátalján, addig 1989-ben csak 3000. 2001-ben 3500-an, és akkor a magyarság száma elérte a 151 ezret. Arról is szólt, hogy 1963-ban kb. 400 érdekvédelmi szervezet létezett. A második világháború után csaknem húsz évig kellett várakozni, míg az élő irodalmiság legelső megnyilvánulásai érzékelhetővé váltak. Ennek a szellemiségnek a megteremtődése, valamint a kárpátaljai magyar kisebbség öntudatra ébredésének folyamata Kovács Vilmos nevéhez és a Forrás Stúdió tevékenységéhez kapcsolódik. Ekkor már létrejött az Együtt című (szamizdat) folyóirat (1966), amely gépírásos módon készült, és a magyar szakos hallgatók szerkesztették. Ugyanazok a személyek, akik később Kovács Vilmos segítségével a Forrást is életre hívták. 1967 novemberében zömmel ungvári magyar szakos diákok kezdeményezésére megalakult a Forrás Irodalmi Stúdió, amelynek nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, annak ellenére, hogy a magyar érdekképviselet első csíráit kell látnunk benne. A szervezet tagjai számára a nemzetiségi azonosságtudat megteremtése, a kisebbségi önismeret elmélyítése volt az elsődleges kihívás. 1989-ig a Kárpátalján élő magyaroknak nem volt hivatalosan is bejegyzett önálló, politikai, kulturális szervezete. 1984-ben alakult meg Beregszászban az Illyés Gyula Irodalmi Klub, majd 1987-ben Ungváron a nyelvművelők és irodalombarátok köre a Drávai Gizella kör, egy évvel később pedig az Ungvári Magyar Társasklub. Hasonló célkitűzésű körök működtek még Munkácson (Rákóczi Kör), Técsőn (Hollósy Simon Kör), Gáton (Kovács Vilmos Kör) és Nagyszőllősön (Bartók Béla Kör).Ezek az állami beavatkozástól és hatásoktól mentes közösségi képződmények felélesztették a szertefoszlottnak hitt formát, az önálló és független polgári kezdeményezés intézményét. 1989. január 21-én létre jött a kezdeményező csoport, amely előkészítette a KMKSZ alapító közgyűlését. 1989. február 26-ánUngváron a Területi Ismeretterjesztő Társaság székházában 500 résztvevővel megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Elnökévé Fodó Sándort, a kezdeményező csoport vezetőjét választották.
A docens asszony kiemelte: a kárpátaljai magyarság ragaszkodott anyanyelvéhez annak ellenére, hogy sem a szovjet, sem a magyar vezetés 1989-ig nem vett róla tudomást.
 
Speck Gyula, az NKE Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének egyetemi tanársegédje arról beszélt, hogy Németország az egyesüléssel megerősödött, és Európa középső hatalmává vált. Folytatta viszont az Ostpolikot. Tehát a tőle keletre fekvő, hajdan a szovjet blokkba tartozó államokat akarta a közös Európába egyesíteni. Németország viszont el akarta kerülni, hogy Közép-Európa élére kerüljön, ezért az európai egységet szorgalmazta. Németországnak többször is sikerült nemzeti politikáit és céljait uniós politikaként és célként elfogadtatnia. Egyértelmű német siker volt az Európai Unió civil hatalmi jellegének erősítése.
 
Dr. habil. Strausz Péter, a RETÖRKI tudományos igazgatója Antall Józsefről beszélt. Szerinte Antallnak nyitottsága volt a szomszéd nemzetek szempontjai iránt. Komplex gondolkodás jellemezte, mert a közép (-kelet) –európai régióba a hajdani Szovjetuniót és Romániát is beleértette. Utóbbit főleg a nagyszámú erdélyi magyar kisebbség miatt. Úgy gondolta, a regionalizmus lehetővé teszi a magyar nemzet államhatáron kívülre kényszerült egyharmada jogainak képviseletét.
 
Az előadók egyetértettek abban, hogyha most egy Kohl-kaliberű kancellár állna Németország élén, akkor sokkal jobbak lenne a magyar-német viszony.
 

Fotón: Prof. Dr. Hans Kaiser, korábbi európai ügyekért felelős miniszter és német tartományi miniszter tart előadást 2023. május 24-én az Országház Felsőházi termében. Elnököl: Strausz Péter, a RETÖRKI tudományos igazgatója.
 
Fotó: Somogyi György
 
m.a.
(2023.05.24.)