Bartók Béla újratemetésének forgatókönyve – RETÖRKI OLVASÓSZOBA

Bartók Béla hamvainak hazahozatalára 1988 nyarán került sor, mintegy bő négy évtizeddel a világhírű zeneszerző halála után.

A kádári irányítás több alkalommal is kísérletet tett a hamvak hazahozatalára és a magyarországi temetés megvalósítására. Mindez végül 1988-ban valósult meg, amikor egy komplex, nyolc oldalas programfüzet alapján, előre megszervezett és alaposan megtervezett körülmények között végső nyugalomra helyezték Bartók hamvait. Az előzményekről, a procedúra részleteiről a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársának, Kovács Balázs írását ajánljuk.
 
A zeneszerző és zongoraművész a nácizmus térnyerése elől az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1940. október 8-án hagyta el Magyarországot Lisszabonon keresztül. Majd’ öt éves távolléte során sohasem tett le arról, hogy egyszer még hazatérhet, de erre 1945. szeptember 26-án bekövetkezett halála miatt már nem kerülhetett sor. Fiainak ugyan több levélben is megjegyezte, hogy „szeretnék hazamenni, de végleg […]”. A hosszan tartó betegeskedés után a manhattani (New York) West Side Hospitalban hunyt el és a Ferncliff temetőben helyezték nyugalomra.
 
A hamvak hazahozatalának ötlete már a hatvanas években felmerült a legfelsőbb politikai körökben. Az MSZMP PB 1963. augusztus 27-i ülésén a testület támogatta Bartók magyarországi újratemetését – Bartók Péter (a zeneszerző fiatalabb fia, aki szintén New Yorkban élt) ellenezte a tervet, annak ellenére, hogy a Budapesten élő ifj. Bartók Béla (az idősebbik fiú) viszont támogatta azt.
 
A nyolcvanas évek legelején, a közeledő Bartók-centenárium kapcsán újfent felmerült a hazaszállítás kérdése. Ekkor a Művelődésügyi- és a Külügyminisztérium is lépéseket tett az ügyben, de Bartók Péter ezúttal sem támogatta a hazahozatalt. 1984-ben, Bartók halálának 40. évfordulóján a New York-i főkonzul, Kocziha Miklós bevonásával kezdődtek egyeztetések a zeneszerző hamvainak végső nyughelyre szállításáról. Ezt azonban Péter mellett már ifj. Bartók Béla sem támogatta. A tervek mögött minden valószínűség szerint megbújt az a szándék is a magyar vezetés részéről, hogy Bartók magyarországi temetésével megoszthatóvá válik a nyugati (főképpen észak-amerikai) emigráció.
 
A fordulat végül 1986-ban következett be, amikor az örökösök jelezték a magyar illetékesek felé, hogy beleegyeznek a hamvak hazahozatalába. Bartók Péter Kocziha főkonzulnak írott levelében kifejtette, hogy biztos benne, hogy édesapjának Magyarországon kell nyugodnia, csak az áthelyezéssel megzavarnák a nyugalmát. Emiatt zárkózott el évekig a hazahozataltól.
 
1987. szeptember 7-én a Bartók-örökösök bejelentették a Művelődésügyi Minisztériumnál a szándékukat édesapjuk hamvainak hazaszállításáról. A Politikai Bizottság december 1-jén tudomásul vette a család akaratát és határozatot hoztak egy bizottság felállításáról, amelynek feladata a hazaszállítás, valamint a temetés megszervezése volt. Ennek tagja lett ifj. Bartók Béla is. A zeneszerző családjának határozott álláspontja volt, hogy Bartókot egyházi szertartás keretében, a Farkasréti temetőben helyezzék végső nyugalomra. Az MSZMP PB 1988. március 22-én döntött véglegesen az ügyről, a szertartást július 7-ére tűzték ki.
 
A Bartók-fivérek a szállítás teljes költségét fedezték. 1988. június 25-én New Yorkból a Cunnard hajón szállították a koporsót a franciaországi Cherbourgba. Az út hét napig tartott, majd a francia kikötőből vonattal szállították Bécsig a hamvakat. A család kérésének megfelelően a szertartásra Ferencz József unitárius püspököt kérték fel, a sírnál felállítandó emlékművet pedig Borsos Miklós szobrászművész készítette el.
 
A PB 1987. december 1-jei ülése nyomán jól meghatározott feladat hárult a Művelődésügyi Minisztériumra, a Külügyminisztériumra, a Magyar Tudományos Akadémiára, a Fővárosi Tanácsra és a Zeneművészeti Főiskolára. Az örökösök a korábban említett kitételeken kívül a szervezést illetően mindent az állami apparátusra bíztak.
 
A Külügyminisztérium Protokoll Osztálya 1988. július 1-jén Bartók Béla hamvai magyarországi fogadtatásának és temetésének forgatókönyve címmel adott ki pontos programtervezetet. Eszerint a hamvak július 6-án 10:30-kor indultak el Bécsből, majd fél egykor érkeztek a hegyeshalmi határátkelőhöz. A fogadóbizottság illusztris társaságában ott találjuk Czibere Tibor művelődésügyi minisztert és Rátkai Ferenc művelődésügyi miniszterhelyettest is. A Magyar Tudományos Akadémia részéről Berend T. Iván elnök, Ujfalussy József alelnök és Láng István főtitkár mellett még számos politikai és kulturális területről érkezett „elvtárs” várta a koporsó megérkezését. A határon ifj. Bartók Béláné mellett Sinkovits Imre színművész is ott volt Hegyeshalommál. A határsorompó felemelkedésével Németh István karmester vezényletével megszólalt az „Elindultam szép hazámból…” című dal, szombathelyi és kőszegi karok jóvoltából. Ezután a Bartók fivérek kiszálltak az autóból és a közönség elénekelte a Himnuszt. Sinkovits Imre elszavalta Ady Endre „A föl–földobott kő” című versét, majd Czibere Tibor mondott beszédet. A rádió és a televízió egyenes adásban közvetítette az eseményt, amelynek záróaktusa a Szózat eléneklése volt.
 
A konvoj 16 órára érkezett Budapestre, ahol az MTA előcsarnokában helyezték el a koporsót. A meghívottak listáján találjuk Iványi Pált (az MSZMP PB tagja, a Fővárosi Tanács elnöke), Nyers Rezsőt (a PB tagja), Pál Lénárdot (az MSZMP KB titkára), Jassó Mihályt (a fővárosi pártbizottság elnöke), Sarlós Istvánt (az Elnöki Tanács helyettes elnöke), Aczél Györgyöt (a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója), Medgyessy Pétert (a Minisztertanács elnökhelyettese), Czibere Tibort, Kállai Gyulát (a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke) és számos pártfunkcionáriust. Az eseményen Iványi Pál mondott beszédet, majd Bartók Concertojának negyedik és ötödik tételére vonult el a közönség. A teljes keddi napon történt eseményeket élő adásban közvetítette az MTV és a Magyar Rádió.
 
Július 6-án, szerdán 10 órától 18 óráig a ravatalnál a „nagyközönség” leróhatta kegyeletét Bartók előtt. 19 órakor szállították át a koporsót a Farkasréti temetőbe. Másnap, július 7-én díszőrség mellett 14:30-kor kezdődött a temetési szertartás. A díszőrséget öt csoportba osztották, mindegyikben négy személy állt. A kiválasztottak főképpen állami- és pártvonalról érkeztek, de találunk neveket a tudományos és a művészeti szcénából is. Az elsőben ott volt Jassó Mihály és Rátkai Ferenc, a másodikban Czibere Tibor és Aczél György, a harmadikban Pál Lénárd, Huszár István és Radics Katalin (az MSZMP KB Kulturális Osztályának vezetője), a negyedikben Hámori Csaba (az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára) és Várkonyi Péter (külügyminiszter), az ötödikben pedig Nyers Rezső, Stadinger István (az Országgyűlés elnöke), Sarlós István és Kállai Gyula. Az egyházi szertartás 15 órakor kezdődött Ferencz József unitárius püspök celebrálásában. A három egyházi énekes elénekelte a „Te Benned bíztunk” kezdetű zsoltárt, majd a püspök beszéde után a „Miatyánk” imádsággal zárult a szertartás.
 
Ezután beszédet mondott még Stadinger István és Trautmann Rezső (az Elnöki Tanács helyettes elnöke), valamint Ujfalussy József is. A Bartók-művek (Ne menj el, Ne hagyj itt – Isten veled) a Győri Leánykar előadásában voltak hallhatók. A koporsó leengedése és a koszorúk elhelyezése után a tömeg a kordonokon belül elvonult. A temetést is élő adásban közvetítette a televízió és a rádió.
 
A temetés országos méretű volt, az országút mellett ezrek rótták le kegyeletüket Bartók Béla előtt. Az állami szervezésű, de egyházi keretek között megtartott szertartás már egyértelműen a rendszerváltás jeleit hordozta magán. L. Balogh Béni tanulmányában közölte Bartók Péter 1987-ben Bánlaki György akkori New Yorki főkonzulnak kifejtett gondolatait, amely szerint „Budapest az egyetlen hely, ahol a hamvak hosszútávra megnyugtató módon méltó körülmények közé kerülnének, ahol kellő kegyelet és megbecsülés venné azokat körül.”

 
Felhasznált irodalom
 
Balogh Gábor: Bartók Béla újratemetése. https://www.30eveszabadon.hu/bartok-bela-ujratemetese
 
Bónis Ferenc: A Pasaréttől a Farkasrétig. Budapesti beszélgetés Bartók fiaival. Kortárs XXXIII. évf. 1989/7. sz. 124–135.
 
L. Balogh Béni: „Szeretnék hazamenni, de végleg…” Bartók Béla újratemetése. https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/szeretnek_hazamenni_de_vegleg
 
Forrásjegyzék
 
Bartók Béla hazatér – Ifj. Bartók Béla nyilatkozata. Muzsika 31. évf. 1988/6. sz. 3.
 
HU MNL OL, Külügyminisztérium, Protokoll Főosztály általános iratok (XIX-J-1-p). 18. doboz, sz. n. Tárgy: Bartók Béla hamvai magyarországi eltemetése.
 
 
 
Fotó: Budapest 1988.július 7. A Farkasréti temetőben végső nyughelyére kísérték Bartók Béla hamvait. A sírnál Újfalussy József az MTA alelnöke (középen) vett végső búcsút a zeneszerzőtől. MTI Fotó: Kleb Attila
 
Forrás: https://retorki.hu/olvasoszoba
 

 (2023.06.19.)