Hatalom és ifjúság - a KALOT betiltása – RETÖRKI KRONOLÓGIA

A Baloldali Blokk és a parlamenti többséget birtokló kisgazdák hatalmi pozíciókért folyó küzdelmének, az ország szovjetizálásának, politikai, társadalmi és gazdasági átalakításának számtalan civil szervezet esett áldozatául. E lista élén – mások mellett – a harmincas-negyvenes évek egyik legsikeresebb egyházi hátterű szerveződése, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete, közismertebb nevén a KALOT állt.

A népi mozgalomként induló KALOT-ot a magyar szegényparasztság iránt szociálisan fogékony, a cselédség és a napszámosok nyomorának enyhítését célul kitűző jezsuita páter, Kerkai Jenő hívta életre 1935-ben - olvasható Rapali Vivien Regina, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársának írásában.
 
Kerkai Farkas György, Ugrin József és Meggyesi Sándor segítségével a harmincas-negyvenes évekre az egyik legbefolyásosabb katolikus ifjúsági mozgalmává szervezte, amely 20 paraszti népfőiskolát tartott fent. A KALOT legnagyobb jelentősége abban állt, hogy egy olyan országosan is jól működő hálózatként működött, amely egyházi háttérrel, de világi szociális szinten biztosította az agrárifjúság önszervezését és továbbképzését. A mozgalom sejtjei jelentős kulturális és szociális tevékenységet fejtettek ki 1945 előtt: radikális földreformot követeltek, agrársztrájkokat szerveztek, a negyvenes évektől népfőiskolákat alapítottak és működtettek. Bár a nyilas uralom idején a KALOT-ot betiltották, Kerkai Jenő ellen pedig elfogatási parancsot adtak ki, a szervezet és tagjai 1944-től részt vettek – a többiekhez képest kisebb súllyal – az ellenállási mozgalomban is.
 
Annak ellenére, hogy a KALOT kevésbé jelentős szerepet játszott az ellenállásban, a második világháború után is komoly társadalmi bázissal rendelkezett. Éppen emiatt igyekezett a Baloldali Blokk a KALOT és a többi hasonló ifjúsági és civil szervezet ifjúságnevelő szerepét, társadalmi befolyását csökkenteni.
 
E cél érdekében a blokkba tömörülő baloldali pártok 1946 nyarán határozottabb lépésekre szánták el magukat, hogy meggyengítsék a Kisgazdapárt és az egyház pozícióit. Elsőként a rekrutációt, az utánpótlást biztosító ifjúsági bázis(oka)t célozták meg, és kampányt indítottak a vallási alapon szerveződő, független ifjúsági szervezetek ellen. A baloldali ifjúság térnyerését leginkább a katolikus tömegszervezetek, s főleg a vidéken, falusi viszonylatban jól szervezett, kiterjedt apparátussal rendelkező KALOT hátráltathatta volna.
 
Bár 1946-ban több körben lezajló egyeztetést követően a KALOT részéről még elképzelhető volt a Baloldali Blokkal történő együttműködés – 1946 márciusában támogatta a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának (MIOT) megalakulását és bekapcsolódott a munkájába is –, az év közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a blokk előbbiek felszámolását és saját baloldali szervezeteinek hegemóniáját kívánja biztosítani.
 
A KALOT felszámolásának ürügyét egy mind a sajtóban, mind pedig a közéletben nagy port kavart merénylet adta. 1946. június 17-én egy Teréz körúti ház padlásáról tüzet nyitottak az utcán elhaladó szovjet katonákra, amelynek áldozatául esett egy szovjet katonatiszt, egy közkatona és egy magyar lány. „Pénzes István terrorista meggyilkolta a Vörös Hadseregben szolgáló Garnizov hadnagyot és Csabán közlegényt, továbbá súlyosan megsebesítette Jakovlev mérnök-őrnagyot, Zimin hadnagyot és Dmitrovics őrmestert, és könnyen megsebesítette Tkacsenko századost és Sumilin hadnagyot.” Pénzes István elszenesedett holtestét később a politikai rendőrség találta meg. Noha a boncolási jegyzőkönyv szerint öngyilkos lett, a halála körülményeiből adódóan a rendőrség idegenkezűségre gyanakodott, s arra a következtetésre jutott, hogy segítőtársai is lehettek. E teóriát erősítette a kommunista párt hivatalos lapja is: a Szabad Nép június 20-i számában, a holtestről készült képmelléklettel együtt mintegy megnevezte a merénylő szervezeti tagságát is: „Új, fekete félcipőt, rövid cserkésznadrágot, finom inget és igen drága fehérneműt viselt. Mellette benzinesüveg hevert és ott volt felső, kabátja, amelynek alapján megállapították, hogy a fiatalember kalotista vagy cserkész volt.”
 
A Teréz körúti merénylet nem pusztán rossz hírnevet hozott a politikai nyelvezetben már egyébként is „reakciósként” emlegetett ifjúsági szervezeteknek – KALOT, cserkészek –, de a nemzetközi fegyverszüneti megállapodást is veszélyeztette. A szovjet csapatok ellen elkövetett fegyveres támadás ugyanis az egyezség megsértését jelentette, melynek az lett a következménye, hogy Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes elnöke a miniszterelnöknek, Nagy Ferencnek küldött levelében felszólította – a kormányt: „[…] 1. Oszlassa fel és tiltsa be a következő fasisztabarát ifjúsági egyesületeket és szervezeteket: „Cserkész”, „KALOT”, „KDSZ” diákegyesület, „KIOE” általános magyar katolikus ifjúsági egyesület, „Szent Imre” kör és a többi hasonló egyesületet; ezen egyesületek vezetőit pedig, akik bűnrészesei a terrorcselekményeknek, izolálja.” Az úgynevezett Szviridov-jegyzék követelése mögött a Magyar Kommunista Párt állt, amely ily módon kívánta visszaszorítani a „reakciót”.
 
A KALOT sorsáról a koalíciós pártok július 8-i értekezletén döntöttek. Az álláspont aligha lehetett egységes, a baloldali pártok képviselői – élükön Rákosi Mátyással – a KALOT betiltása mellett érveltek, míg a Kisgazdapárt vezetői – Nagy Ferenc, Varga Béla és Balogh István – elhibázottnak ítéltek egy ilyen lépést. Az értekezleten végül Tildy Zoltán köztársasági elnök javaslatát fogadták el: a Szviridov-levélben tett „ajánlásoknak” ugyan eleget kellett tenni – a magyar kormány nem volt abban a helyzetben, hogy figyelmen kívül hagyja a SZEB követeléseit –, de a miniszterelnöknek fel kellett hívnia a SZEB figyelmét a követelés végrehajtásának problémáira. A Tildy mentén megvalósuló határozatot a július 16-i pártközi egyezmény erősítette meg.
 
Még az intézkedés megkezdése előtt, július 17-én, Szebenyi Endre belügyminisztériumi tanácsos közölte a KALOT vezetőivel, hogy bár a feloszlatás nem kerülhető el, a beszüntetést követően lehetőség nyílik egy új katolikus agrárifjúsági mozgalom szervezésére. Az 1946 augusztusában alakuló közgyűlést tartó Katolikus Parasztifjúsági Szövetség (KAPSZ) működéséhez azonban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság soha nem adta meg a hozzájárulását, így az egy év alatt elsorvadt. Bár a negyvenes évek végén még voltak KALOT, vagy KAPSZ szórvány sejtek, 1950 őszére – az egyházak és a szerzetesrendek ellehetetlenítésével egyidőben – a fennmaradt töredék csoportok is beszüntették működésüket.
 
Rajk László 1946 júliusa folyamán az 7330/1946. M. E. számú rendelettel – mely az egyesületek főfelügyeleti hatáskörét kiterjesztett feloszlatási joggal a belügyminiszter kezébe adta – több hullámban oszlatta fel a katolikus ifjúsági egyesületeket. A felszámolandók köre a Szviridov-levélben említetteknél messzemenőkig szélesebb lett. A rendelet értelmében július 18. és 27. között 611 helyi KALOT szervezet, több mint 1500 felekezeti jellegű egyesület, s több olyan polgári társulás működését is megszüntették, amelyeket a levél nem említett. A felszámolások előirányozták az egyház társadalmi befolyásának csökkenését, vallási-nevelő funkciójának kikapcsolását, s ezzel együtt utat nyitottak a baloldali ifjúsági szervezetek előtt.
 
Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu
 

 
(2024.07.02.)