Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Az Ukrán Felkelő Hadsereg tagjai a lengyeleket baltával gyilkolták, másokat elevenen égettek meg

A lengyelek népirtásnak minősítik a történteket,az ukránok arányos kétoldalú felelősségről beszélnek

A névtelen tömegsírokban elhantolt áldozatok maradványainak exhumálását szorgalmazta Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök kedden Varsóban a volhíniai mészárlás 80. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.

Az egykori Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) által elkövetett volhíniai mészárlás "olyan rendkívüli bűntett volt, hogy néven kell nevezni, hiszen népirtásról, megsemmisítésről van szó" - jelentette ki Morawiecki. Hozzátette: az, hogy a lengyel lakosokat baltával, vasvillával, fűrésszel, kapával gyilkolták, másokat elevenen égettek meg, "olyan elképzelhetetlen kegyetlenség volt, amelyet különleges elnevezés illet, mégpedig a genocidium atrox, vagyis borzalmas népirtás".
 
Aláhúzta: a lengyelek "ukrán szomszédai ma biztosan megértik", mennyire fontos felkutatni a volhíniai mészárlás áldozatainak maradványait, "keresztény szertartás szerint eltemetni őket, keresztet állítani nekik, mécsest gyújtani, imát mondani".
 
Az igazság felderítése, az áldozatok újratemetése nemcsak lengyel, hanem ukrán ügy is - hangsúlyozta a lengyel kormányfő, hozzáfűzve: "teljes lengyel-ukrán megbékélésre" nem kerülhet sor minden áldozat megtalálása, "az emlékük előtti tisztelgés" nélkül.
 
1943. július 11-én a ma Ukrajnához tartozó Volhínia területén lévő mintegy százötven községben az UPA és az OUN mintegy nyolcezer lengyelt gyilkolt meg. A térségben ez volt a csúcspontja a lengyel lakosság elleni erőszakos tisztogatásnak, amely már az év elején elkezdődött. Végül Volhíniában és az egykori Kelet-Galíciában összesen mintegy százezer lengyelt mészároltak le.
 
A lengyel lakosság a magyar hadsereg alakulatai által ellenőrzött volhíniai, kelet-galíciai városokban is keresett menedéket. A lengyel civilek önvédelmi szervezetekbe tömörülve is próbáltak védekezni, és egyes tanúvallomások szerint segítség volt nekik, hogy a magyar katonáktól lőszert tudtak vásárolni.
 
Varsó és Kijev eltérő módon tekint a volhíniai mészárlásra, míg a lengyel fél népirtásnak minősíti a történteket, az ukrán fél arányos kétoldalú felelősségről beszél.
 
Az áldozatokat rejtő tömegsírok feltárását Ukrajna 2017-ben leállította. A kijevi kormány tavaly jelezte, hogy jóváhagyja a kutatások folytatását.
 
Forrás: MTI
(2023.07.11.)