Kutas László szobrászművészre emlékezünk – akinek anyja bárónő volt, apja pedig lelkész

Kutas László Kossuth –díjas szobrászművész szeptember 12-én, 87 éves korában halt meg. Szerkesztőségünknek 2010-ben adott interjút. Ebből szemlézünk.

A Podmaniczky-felmenők
 
Édesanyám bárónő volt, édesapám lelkész. Anyai ágon a Podmaniczky család leszármazottja vagyok. Egyik alkotásom a Ferenczi István utcában látható Podmaniczky Frigyes-emléktábla. Báró Podmaniczky Frigyes a dédnagybátyám volt, aki elszegényedett nagyapámat támogatta anyagilag. Édesanyám pedig lefordította Podmaniczky Frigyes naplótöredékeit németre, hogy az Amerikában élő, magyarul már nem tudó családtagok is elolvashassák.
 
Egy olyan gyereknek, akinek az anyja bárónő volt, az apja pedig lelkész, 1954-ben nem volt egyszerű bekerülni bármilyen felsőoktatási intézménybe. Szerencsémre elég jó protekcióm volt. A képzőművészetire azért tudtam könnyebben bekerülni, mert a papám kollegája jóban volt Kisfaludy Strobl Zsigmonddal, aki segített bejutnom. Azt is elmondhatom, nem csak szobrász, hanem sebész is szerettem volna lenni. Mindkét életcélomnak eléggé infantilis oka volt. Az általános iskolában fát faragtam a pad alatt. Először orvos akartam lenni, de csak azért, mert egereket és denevéreket boncoltam.
 
A magyar és a lengyel érmészek a legjobbak
 
Mesteremnek Ágoston Ernőt tartom, mert az ő szabadiskolájában tanultam meg a portrét rajzolni. A portrékkal igaziból a hódmezővásárhelyi cigánytelepen „vizsgáztam”. Nyáron a hódmezővásárhelyi művészteleppel a cigánytelepre jártunk rajzolni, ahol, ha nem sikerült a rajz, kicsúfoltak, ha sikerült, akkor ünnepeltek a cigánygyerekek, akik még finom gyümölcsökkel is díjaztak.
1974 –ben első díjat kaptam egy firenzei nemzetközi érempályázaton. Akkor húsz ország négyszáz szobrásza előtt nyertem, aminek a kitűnő magyar érmész kollegák nem igazán örültek, mert csak kőfaragóként ismerek. Tehát ezzel az első díjjal kivívtam a magyar éremművészek rosszallását. A ravennai Dante-pályázaton ezüstérmet kaptam. Ennek az ismeretségnek köszönhetően lehettem 18 éven keresztül a ravennai Dante- kiállítás nemzetközi zsűrijének magyar résztvevője. Ezenkívül a Nemzeti Bank körülbelül 25 érme pályázatából 13-at megnyertem. Így valósultak meg arany, ezüst, alpakka emlékpénzeim. A ’70-es évek végétől rendszeresen részt vettem a FIDEM, (Federation Internationale De La Medaille) nemzetközi érmész-kongresszusain. Így jutottam el a Grand Canyonba és Svédországban a sarkkörön túlra. Az a tapasztalatom, hogy a magyar és a lengyel érmészek a világban a legjobbak, ennek az a titka, hogy ebben a két országban szobrászok, s nem designerek készítik az érmeket.
 
A művész fantáziája az álmoktól lesz valósággá
 
Szükség van a szépre, a humorra, a vágyra, a játékra. Naponta 10-12 órát is dolgozom, de mindez nem igazi munka. Nappal létezem, éjjel viszont élek. Éjjel, ami az álmok birodalma. A művész fantáziája pedig az álmoktól lesz valósággá. „Nyitva marad” bennem az „élet könyve”, lehunyt szemem előtt is pereg a film. Annak örülök, hogy legtöbb szobrom a szépet, a szeretetet sugározza. A visszajelzésekből tudom, hogy odamenekülnek az emberek. Jól érzik magukat munkáim mellett. Szeretnek együtt lenni a szobraimmal. Kell ennél több?
 
(Az interjú 2010. novemberében jelent meg a Magyar Fórum hetilapban.)

Munkásságát 2023-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

***
Saját halottjának tekinti Kutas László Kossuth-díjas szobrász- és éremművészt a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) - közölte a tárca csütörtökön az MTI-vel.
 
m.a./mti.hu
 
(2023.09.14.)