A magyar nemzeti függetlenség és a reformáció bajnoka

Genf, a svájci nagyváros a XVI. század óta a kálvinizmus szellemi fővárosának számít Európa-szerte. A reformáció nagy alakjait monumentális emlékmű örökíti meg az óváros melletti parkban. A szobrok sorában áll Bocskai István (1557–1606) fejedelmünk alakja is.

A középkor végének nagy magyar államférfija a protestánsok vallásszabadságát szavatoló bécsi béke megkötésével szerzett jogot arra, hogy egy emlékművön állhasson Kálvinnal, vagy Cromwellel.
 
Basta császári tábornok erdélyi zsarnokoskodása és II. Rudolf 1604-ben kibocsátott valláskorlátozó törvénye ellen felkelés robbant ki, amelynek Bocskai hajdúival az élére állt. Még a harcok idején, 1605-ben Bocskai Istvánt a nemesi rendek Erdély és Magyarország fejedelmévé kiáltották ki, ezt a méltóságát az ország egyharmadát meghódított törökök is elismerték.
 
Az 1606 nyarán megkötött bécsi békében Rudolf kénytelen volt újra elfogadni az alkotmányt, megerősíteni a szabad vallásgyakorlás jogát, valamint azt, hogy az erdélyiek maguk választhassák fejedelmüket. Bocskai biztosította a székelyek előjogait is, a hajdúkat pedig kiemelte a jobbágysorból. A bécsi béke rendelkezéseit Rudolf a törökkel megkötött zsitvatoroki békében is garantálta.
 
Bocskai Istvánt, mint a nemzeti függetlenség és a vallásszabadság bajnokát ovációval fogadta a kassai országgyűlés 1606. december 13-án – ezt örökíti meg a késő középkor jeles magyar politikusának genfi szobra melletti dombormű, felette a békekötés szövegéből vett, a vallás gyakorlását szavatoló latin nyelvű idézettel. Az itt ábrázolt esemény után két héttel azonban a fejedelem váratlanul meghalt. Hívei a kancellárját, Kátay Mihályt gyanúsították azzal, hogy megmérgezte.
 
Forrás: ma7.sk
 
 (2023.10.31.)