MINDENSZENTEK ÜNNEPÉN SAJÁT HALOTTAINKAT A MEGDICSŐÜLTEK KÖRÉBEN SZERETNÉNK LÁTNI

P. Reisz Pál ferences szerzetes: ma nem mi küldünk üzeneteket az ég felé, hanem azoktól kapunk üzenetet, akik eljutottak a mennyországba. Mindenszentek ünnepén a megdicsőültek egész serege azt üzeni nekünk, hogy törekedjünk a menny felé!

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5,3-12)
 
A mai napon nemcsak egy-egy nagy szentnek az életpéldája lebeg előttünk, akik felébresztik a vágyat az életszentség után, hanem azoknak a névteleneké, akiknek a nevét talán nem is ismerjük, de az örök életre eljutottak. Ők a boldogok, ők is teljes életet éltek itt a földön.
Az egyház ezeknek a szenteknek ünnepén Jézusnak a nyolc boldogságról szóló tanítását idézi az evangéliumban. Jeléül annak, hogy a szentek is ezen boldogságok útján jártak.
 
Ma nem mi küldünk üzeneteket az ég felé, hanem azoktól kapunk üzenetet, akik eljutottak a mennyországba. Ma, mindenszentek ünnepén a megdicsőültek egész serege azt üzeni nekünk, hogy törekedjünk a menny felé!
 
És azt is üzenik a szentek nekünk, hogy az evangéliumi boldogságok útja vezet a menny felé, és ez az út járható. Ahogyan ők végig járták ezt az utat, azaz életüket a Jézus által hirdetett boldogságok szerint alakították, ugyanígy minden embernek ezen az úton kell előre haladnia.
 
A boldogság mondások a hegyi beszédet vezetik be. Első pillantásra meglehetősen ellentmondásosnak tűnik számunkra, hogy Jézus a szegényeket, a szomorúakat és az üldözötteket nevezi boldogoknak, valamint a szelídeket, az irgalmasokat és a békesség szerzőket. A Jézus által hirdetett boldogságok megvalósítása az ember számára őszinte és tiszta gyermeki lelkületet és Isten felé való nyitottságot eredményez. Aki ezek szerint alakítja életét, függetlenné válva a földi dolgoktól nem azokban keresi boldogulását, hanem képessé válik az Isten által adott igazi boldogság befogadására.
 
Könnyen azt gondolhatjuk, hogy Jézus más, más emberekre gondol, amikor a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az éhezőket, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket, a békességszerzőket és az üldözötteket boldogoknak nevezi. Egyes emberek a szegények közé tartoznak, mások a sírók vagy a szelídek közé, és így tovább. De ha jól megnézzük, hogy az ígéretek mind a mennyországban teljesednek be, akkor láthatjuk, hogy egy-egy ember valamennyit elnyeri. Éppen ezért lehetséges: Jézus nem azt akarja, hogy válasszunk egyet a felsoroltak közül, és nem azt szeretné, hogy találjuk meg a boldogságnak azt az útját, amelyik nekünk a legszimpatikusabb, hanem talán azt, hogy úgy törekedjünk a boldogságra, hogy valamennyi felsorolt tulajdonság meglegyen bennünk. Legyünk szegények és merjünk sírni, de ne féljünk a földi nélkülözéstől. Ugyanakkor legyünk irgalmasok, tiszta szívűek, békességszerzők, és ne féljünk az üldözésektől. Így törekedjünk a tökéletes boldogságra, s akkor miénk lesz a mennyország jutalma.
 
Protestáns testvéreink úgy gondolják: hogyan lehet valaki szent, amikor az Isten a szent, és a szentség egy, az nem osztható, nem sokszorozható. Mégis: Jézusról tanúsítja a gonosz: "„Te vagy az Isten szentje!” (Lk. 4,34)  És Jézus buzdítja hallgatóit: „Szentek legyetek, miként a mennyei Atya szent!” (Mt 5,48) Tudjuk, hogy nem isteni rangra való felemelkedést sürget, hanem ideált állít elénk, amit elérni nem tudunk, legfeljebb megközelíteni. Ezen jézusi tanítás alapján az Apostolok Cselekedetei, az őskeresztény, a szent páli szóhasználat szenteknek mondja a keresztényeket, ami nem az Istennel való egyenlőséget jelentette, hanem hogy Isten fiai törekednek az életszentségre. Ezért mondhatjuk a Hiszekegyben: Hiszem a szentek közösségét! A szentek összetartozását jelzi szent Pál: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, ha tiszteletben van része, vele örvend valamennyi.” (1 Kor 12,26)
 
A szentek a beérkezettek. A Jelenések Könyvében a számuk 144 ezer, nagyon sok. Szent Bernát szerint a szentekről való megemlékezés vágyat ébreszt a szívünkben a követésükre. Szűz Mária, szent József, az apostolok, a vértanúk, a hitvallók, az egyháztanítók, a szerzetesek, a misszionáriusok, a szüzek, a nevelők, a betegápolók, a szent asszonyok a jótékonykodók, az irgalmas szeretet gyakorlói, mind védőink a Bíró előtt. Csodálatos teljességét adják a sokszínű életnek, amelyből sok-sok út vezet a tökéletességre, a szent életre, Isten szentségének megközelítésére.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet megvalósítani az életszentséget, hanem azt kell tudatosítanunk, hogy a szentségre való törekvés nem egy szerepjáték, nem színpadi alakítás, nem felvett magatartás vagy begyakorolt viselkedés. A szentekben mindig van valami különleges titok, és ezt a titkot talán úgy lehet megfogalmazni, hogy a szentekben Isten él. A szent eljut az alázatnak arra a fokára, hogy mindenről lemond, hogy Isten éljen benne.
Mindenszentek mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy még van miben fejlődnünk. A szentek élete pedig bátorítson bennünket, hogy érdemes az ég felé törekedni.
 
Mostanában a mindenszentek ünnepét már-már a halottak napjával azonosítjuk. Mert elhunytjainkat is a megdicsőültek között szeretnénk látni. Összekapcsoljuk az ismert és nem ismert szentekkel a mi saját szentjeinket.
A sírkerteket látogatva, az emlékezés virágait csokorba szedve, mindnyájunknak méltóságteljes és tiszteletben megélt, lelkiekben gazdag mindenszentek ünnepét kívánok! AMEN.
 
P.Reisz Pál, ferences szerzetes homíliája Mindenszentek ünnepén