Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


AKIK MINDSZENTY PÉLDÁJÁT KÖVETVE MUNKÁSÁGUKKAL AZ EGYHÁZ ÉS AZ ORSZÁG JAVÁT SZOLGÁLJÁK

November 3-án a Parlament Delegációs termében Mindszenty-emlékéremmel tüntették ki Osztie Zoltánt, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosát és a Szociális Testvérek Társaságát. A rendezvény fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt.
 
A Mindszenty Társaság az éremátadó ünnepség előtt a Parlamentben megkoszorúzta hazánk utolsó hercegprímásának emléktábláját. Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke Szőke János atyát idézte: ma egy nappal közelebb vagyunk Mindszenty atyánk boldoggá- és szentté avatásához.
 
Mindszenty József bíboros urunk odaadó hite, szilárd jelleme, tanúságtevő élete üzenet a ma embere számára is – mondta köszöntőjében Bágya Rita a Mindszenty Társaság titkára. „Istennek legyen hála, hogy ezt az üzenetet sokan őrzik, és tovább is adják. Ilyen őrzők a mai díjazottaink, és a Mindszenty Társaság tagjai.”
 
A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban celebrált miséken mindig elhangzik az ima Mindszenty József bíboros szentté avatásáért. 1948-ban a plébánia megalakulásának 900. évében, Nagyboldogasszony napján nagy hatású beszédet mondott a Március 15. téren Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Elhangzott többek között ez a mondat is: „ez a templom elbeszél, tanít és eligazít az örök élet felé.” Tekintettel arra, hogy mindannyian a Szentlélek templomai vagyunk, Bágya Rita bátran fűzte tovább a gondolatot: Osztie Zoltán atya tanít, elbeszél és eligazít minket az örök élét felé.
 
Lezsák Sándor Osztie Zoltánt laudálva, a plébános életútjának egy-egy állomását emelte ki. Felvidéki, kárpátaljai és délvidéki származású polgári családban született, amely Trianont fájdalmas igazságtalanságként élte meg. Anyai nagyapjának éttermét a Rákosi-korszakban államosították, az idős embert az ávósok súlyosan bántalmazták az Andrássy út 60.-ban. 1981-es pappá szentelése után Érsekvadkertre, majd Nyergesújfalura került káplánnak. 1986-ban kinevezték a Szigetközbe, az ásványrárói Szent András-templom plébánosává. 1988-ban a budapesti Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplom plébánoshelyettese lett, majd nyolc évig a józsefvárosi -tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom plébánosa volt. Az itt lakók lelki gondozása mellett nagyon sok munkával járt, hogy a plébánia területén három kórház is volt, sok-sok lelki vigaszt és megnyugvást igénylő beteggel. A kórházlelkészséget a kommunisták betiltották, és még ma is kevesen vállalják ezt a hivatást. 1997 óta Osztie Zoltán a Belvárosi Plébániatemplom plébánosa. Egyházi szolgálata mellett a Hittudományi Akadémián oktat.
 
Lezsák kiemelte, hogy 1950-ben a Zeneakadémián megszüntették az egyházzenei tanszéket. 1984-ben viszont lelkes karnagyok megalapították a Budapesti Énekes Iskolát. Kapcsolatba kerültek Osztie Zoltán atyával, aki akkor a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa volt, és vele kezdték el a rendszeres templomi szolgálatot az Egyetemi templomban. Amikor Osztie atya a Belvárosi templomba került káplánnak, az iskola követte őt.
 
Az Országgyűlés alelnöke szerint Osztie Zoltán atya „közéleti fellépéseiben jól el tudta választani az egyházi érdekek és elvek képviseletét a napi pártpolitikai szerepektől, szerepléstől”, és ez tette őt alkalmassá arra, hogy 1997-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke legyen.
 
Magáról a templomról is szólt: nem feledkezhetünk meg Szent Gellért püspök vértanúságáról, akit 1046-ban temettek el a templomban, ez mutatja, hogy az épület régebbi, mint a plébániai közösség. Osztie atya úgy tartotta, az új évezred küszöbén lényeges Szent Gellért „jelenléte”. Levelet írt annak a muranói templomnak a plébánosához, ahová századokkal korábban Gellért ereklyéi kerültek, járuljon hozzá, hogy a magyar földön vértanúhalált szenvedett velencei születésű pap csontjai visszatérhessenek Magyarországra. A muranói plébános azzal az elhatározásával örvendeztette meg pesti kollégáját, hogy Szent Gellért Pannónia földjén koptatott sarokcsontját a velencei pátriárka hitelesítő okiratával és pecsétjével a magyaroknak adja. Ami ünnepélyes keretek között meg is történt 2002-ben.
 
Osztie Zoltán „több mint négy évtizedes hűséges és odaadó lelkipásztori tevékenységéért, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánián és a közéletben végzett nemzetmegtartó, közösségteremtő, közösségépítő és keresztény ifjúságnevelő szolgálatáért, valamint Mindszenty József bíboros szellemi örökségének méltó ápolásáért” részesült a díjban.
 
A Szociális Testvérek végig, még utolsó óráiban is Mindszenty József mellett voltak. Ők őrzik azt a rózsafüzért, ami a bíboros kezéből kiesett halála pillanatában. Bágya Rita megköszönte a nővéreknek, hogy ezt a rózsafüzért az ünnepségre elhozták, mert ezáltal „közelebb került hozzánk Mindszenty József.”
 
Soós Viktor Attila, a Mindszenty Társaság és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja a Szociális Testvérek Társaságát laudálva először egy kerek évfordulóról beszélt, hiszen a közösséget száz évvel ezelőtt, 1923-ban alapította Slachta Margit, az első magyar női országgyűlési képviselő. Slachta Margit a krisztusi törtvényekre épülő társadalommal szerette volna megelőzni és orvosolni a szociális ínséget. Szerinte a legszociálisabb tett az emberek elvezetése Istenhez, a kapcsolatok helyreállítása Istennel és az emberekkel.
 
Az egyháztörténész szerint a nővérek értékes gondolatokat, lelki útravalókat kaptak Mindszenty bíborostól. A főpásztor személyesen vett részt a Szociális Testvérek alapításának negyedszázados jubileumán, melyet egészen zárt körben ünnepelhetett meg a Társaság 1948-ban – Mindszenty hercegprímáson kívül csak a legszűkebb munkatársi gárda és a testvérek voltak jelen. Majd 25 év múlva Bécsből, a Pazmaneumból kiküldött körlevelében örömmel üdvözölte a Szociális Testvérek félszázados jubileumán a közgyűlést, az ünneplő rendet, az irányító vezetőséget és a munkástagokat. Mindszenty a Társaságot megkésett női lovagrendnek nevezte.
 
A Társaság azóta is szolgál és utat mutat a magyar társadalomban és az egyházban, gyermek-, nő- és családvédelmi feladatokat ellátva, karitatív, szociális, egészségügyi és kulturális szolgálatot végezve.
 
A Rákosi-és a Kádár-rendszer alatt nem működhettek, de titokban, többen fogadalmat tettek. Ma ez a társaság a legnagyobb létszámú Istennek szentelt női közösség Magyarországon – tette hozzá Soós Viktor Attila.
 
A Szociális Testvérek Társasága alapítása centenáriumi évében „a társadalomban, az egyházban és a közéletben végzett, elkötelezett, rendíthetetlen lélek- és embermentő szolgálatáért, valamint Slachta Margit alapító, Salkaházi Sára vértanú szellemiségének és Mindszenty József bíboros örökségének őrzőjeként végzett, fáradhatatlan nemzetmentő, kereszténységet védelmező szolgálatáért” kapta a díjat, amit Németh Emma a Társaság magyarországi kerületének elöljárója vett át.
 
A rendezvényhez méltó zeneszámokat, így Heinrich Ignaz Franz Biber műveit, a Szociális Testvérek Társaságának zeneművészei adták elő.
 
A Mindszenty-emlékérme két kitüntetettje, Németh Emma, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi elöljárója (b) és Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa (j), középen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke, az elismerés átadója az Országház Delegációs termében 2023. november 3-án. MTI/Szigetváry Zsolt
 
m.a.