Emlékezés a doni hősökre

A második világháború során a magyar hadsereg legsúlyosabb vereségét a Don folyó mentén, szovjet területen szenvedte el.

Az ott elesettekre és a hazatért túlélőkre a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár  Marschal Adrienn írásával emlékezett meg.
 
A Jány Gusztáv vezérezredes irányítása alatt álló II. magyar hadsereg nagyobb részét – 200 ezer főt – német követelésre már 1942 tavaszán kivitték a frontra. Ők nyáron érkeztek meg a Donhoz, s folyamatos védekezésre kényszerültek. 1943 elején leváltásukra további 50 ezer magyar katona érkezett, azonban a csere végrehajtására már nem volt lehetőség. Bár voltak a közelben német csapatok is, a fokozódó szovjet nyomás ellenére sem segítették a magyarokat. Az így magukra hagyott katonáknak a Don folyó mentén 208 km hosszú szakaszt kellett megvédeniük mínusz harminc fokos hidegben, hiányos fegyverzettel és felszereléssel. Ezt a vonalat 1943. január 12-éig tudták megtartani, amikor több kilométer mélyen áttörte azt a szovjet Vörös Hadsereg támadása. A német irányítás alatt álló magyar csapatoknak ennek ellenére megtiltották a visszavonulást. Így további súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor arcvonalukat 14-én is áttörték a szovjetek. Jány végül csak 17-én rendelte el a magyar csapatok visszavonását, de az elszakadt és teljesen német irányítás alá került III. hadtest február elejéig harcolt még.
 
A fegyveres összecsapások következtében 50 ezren a helyszínen életüket vesztették, ugyanennyien megsebesültek, s további 28 ezer fő került hadifogságba, akik közül nagyon kevesen térhettek csak haza. A valódi veszteség így jóval meghaladta a százezer főt. A hadsereg életben maradt másik felének hazaszállítása is hónapokat vett még igénybe. Az utolsóként hazatérő parancsnokot, Jány Gusztávot leváltották, majd 1947-ben háborús bűnök vádjával kivégezték.
 
A Rákosi-korszakban a hazatért túlélők és az elesettek hozzátartozói sem beszélhettek az átélt nehézségekről, a háború kegyetlenségéről. Ebben csak a hetvenes években történt változás, amikor megjelent Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című könyve. Ekkortól lehetett hivatalosan is meggyászolni az elesetteket. Ezután további fontos alkotások születtek a doni áttörésről. Így például Csoóri Sándornak A magyar apokalipszis című műve, valamint Sára Sándor huszonöt részes filmje, a Krónika – A magyar hadsereg a Donnál, illetve ennek öt részes, rövidített változata, a Pergőtűz. Ez utóbbiak különlegességét az adta, hogy több mint száz túlélő, illetve hozzátartozó mondhatta el személyes emlékeit a kamerák előtt.  Mivel a visszaemlékezők a katonák szenvedéseiről beszéltek, s szembeszálltak a „fasiszta magyar hadsereg” szólamával, ez már sok lett a Kádár-korszak kultúrpolitikájának. Így a Krónika huszonöt részéből csak tizenhétnek a vetítését engedélyezték, utána betiltották, a Pergőtüzet pedig csak egyetlenként, a Honvéd mozi játszhatta, összesen egy hétig.
 
A rendszerváltoztatást követően lettek csak végignézhetőek a filmek és a volt parancsnok háborús bűnök alóli felmentésére és ítélete semmisségének kimondására is sor került 1993-ban.
 
A Donnál elesettek és a hazatértek emlékét az ezredfordulótól azonban már nemcsak a hozzátartozók ápolják a szinte minden településen megtalálható világháborús emlékműveknél, hanem hagyományőrző katonák is bekapcsolódnak a megemlékezésekbe, minden évben gyalogtúrát szerveznek a tiszteletükre. Ezt Jásdi Balázs, a Magyar Tartalékosok Szövetsége Hagyományőrző Tagozatának elnöke először 2000-ben kezdeményezte. Azóta jelentősen megnőtt a résztvevők száma, így például 2020-ban, a XX. doni hősök emléktúrán már több mint ezren meneteltek országszerte, összesen tizenhárom menetszázadban. Így 27 nap alatt az ország 84 településére jutottak el. Többször külföldi, például román, olasz és német hagyományőrzők is csatlakoznak hozzájuk. A hivatásos katonák mai tábori öltözetben, a hagyományőrzők hagyományőr-viseletben, a civilek pedig túraruhában vehetnek részt.
 
Idén január 12-e és február 29-e között rendezik meg a Magyar Tartalékosok Szövetségének megyei szervezetei az emléktúrákat, melynek során egy-egy településre megérkezve fejet hajtanak a haza nem tért és a hazatért doni hősök előtt.
 
Emlékezzünk rájuk!
 
Fotó: Fortepan / Fortepan/Album058, 217106
Don-kanyar, 1942
 
Forrás: retorki.hu/olvasoszoba

 
(2024.01.13.)