A SZEB révén Sztalin helytartói elsőként a kormányalakításba szóltak bele - RETÖRKI KRONOLÓGIA

Bár megalakult az Ideiglenes Kormány és Nemzetgyűlés, de a valódi hatalmat a Szövetséges Ellenőrző Bizottság gyakorolta Magyarországon, így hazánk szuverenitása erősen korlátozott volt.

A második világháború végén, az egyre nyilvánvalóbbá váló német vereség következtében Magyarország is arra törekedett, hogy minél hamarabb kiléphessen a háborúból - olvasható a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár  tudományos munkatársának, Marschal Adriennek dolgozatában.
 
 Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet azonban megakasztotta ezt a folyamatot és megszakadtak a Szovjetunióval megkezdett fegyverszüneti tárgyalások. Időközben, szeptember 23-ától kezdve a szovjetek az ország egyre nagyobb részéről szorították ki a németeket. Ennek következtében 1944. december 21-én Ideiglenes Nemzetgyűlés, másnap pedig Ideiglenes Kormány alakulhatott Debrecenben. Ez utóbbi kapott felhatalmazást arra, hogy folytassa az abbamaradt tárgyalásokat.
 
A fegyverszünetet végül 1945. január 20-án írta alá Vorosilov marsallal Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János honvédelmi miniszter és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár. Ennek 20 pontja közül a 18. rendelkezett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felállításáról. „A fegyverszünet egész időtartamára Szövetséges Ellenőrző Bizottságot létesítenek Magyarországon, amely a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság képviselőjének elnöksége alatt és az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok képviselőinek részvételével szabályozni és ellenőrizni fogja a fegyverszüneti feltételek végrehajtását. […] A Magyar Kormány és annak szervei kötelesek a Szövetséges Ellenőrző Bizottság minden, a fegyverszüneti egyezményből következő utasítását teljesíteni.” A fegyverszünet feltételeit és teljes szövegét a sajtóban is közzétették. Mindez azt jelentette, hogy bár megalakult az Ideiglenes Kormány és Nemzetgyűlés, de a valódi hatalmat a békekötésig a SZEB gyakorolta Magyarországon, így hazánk szuverenitása erősen korlátozott volt.
 
A SZEB első képviselői már 1945 február 3-án, a hazautazó fegyverszüneti delegációval együtt megérkeztek Moszkvából. A szovjetek bizottságon belüli vezető szerepét az 1944 októberi, moszkvai találkozón döntötte el Sztálin, Eden és Churchill. Így a megszállás 80:20 arányú lett a szovjetek javára. A szervezet elnöke ennek eredményeként mindvégig Kliment Jefremovics Vorosilov szovjet marsall volt, akit 1946 februárjától az ügyvezető alelnök, Vlagyimir Petrovics Szviridov helyettesített, politikai tanácsadója pedig Georgij Makszimovics Puskin volt. A szovjet delegációt 1945 márciusában száz főre tervezték, valódi létszáma azonban végül elérte a 700-800-at. Így a SZEB szovjet tagjai nemcsak Budapesten voltak megtalálhatóak, hanem a vármegyék élén és a nagyobb városokban, továbbá minden nagyobb gyárnál, vállalatnál és üzemnél, valamint a vasútnál és a dunai kikötőkben is.
 
Az angolok küldöttsége február 23-án érkezett meg hazánkba, vezetőjük Oliver Pearse Edgcumbe tábornok volt. Esetükben először 86 főről volt szó, de végül több mint 300-an jöttek. A SZEB misszión belül működő politikai képviseletüket Alvary Gasciogne, majd 1946 júniusától pedig Alekszander Knox Helm vezette.
 
A három nagy közül az amerikai delegáció létszáma volt a legalacsonyabb, mivel csak 120-130 főt számlált. Vezetőjük kezdetben William Shaffer Key altábornagy, majd 1946. július 5-étől George Hatton Weems dandártábornok volt. Az amerikaiak viszont a SZEB irányítása alatt működő katonai missziójukon kívül, attól független 70 fős politikai képviseletet is működtettek Magyarországon Arthur Schoenfeld vezetésével.
 
Ezen utóbbi két misszió nemcsak a fegyverszüneti szerződés betartását ellenőrizte, hanem az angol és amerikai érdekek érvényesítését, valamint a teljes szovjet politikai és gazdasági hatalomátvétel meggátolását is célul tűzték ki. Ezt azonban nagyban nehezítette, hogy az angol és amerikai katonai missziók nem tarthattak közvetlen kapcsolatot a magyar kormányszervekkel, hivatalos információkat kizárólag a szovjetektől kaphattak. Csak a politikai missziók tarthattak fenn kapcsolatot egyházi személyekkel és vezető politikusokkal. Ezen tevékenységük következtében viszont később több esetben is kémkedés vádjával állították bíróság elé a delegációk tagjait. Például a Standard perben Edgar Sanderst vagy a jugoszláv delegáció tagját, Lazar Brankovot a Rajk-perben. Az angol és amerikai misszió azonban – bármennyire is reménykedtek jelenlétükben a magyar politikusok – nem tudta érdemben befolyásolni az ország sorsát és megakadályozni a szovjetizálást. Erről Nagy Ferenc miniszterelnök így írt: „rájött a magyar kormány, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egészen egyoldalú intézmény, amelyben a másik két nagyhatalom részvétele sokszor csak arra való, hogy a szovjet erőszakoskodásait fedezze.”
 
Mivel Csehszlovákiának és Jugoszláviának is jóvátételt fizetett Magyarország, ezért előbbiek is missziót tarthattak fenn hazánkban, de hivatalosan nem voltak tagjai a bizottságnak, annak ülésein és döntéseiben nem vehettek részt. A jugoszlávok március 10-én érkeztek meg Obrad Cicmil vezetésével, majd néhány nap múlva a csehszlovákok is Dalibor Milos Krnoval az élen, akit 1946 tavaszától Frantiśek Dastich altábornagy váltott. Mindkét delegáció kezdetben csak 20 fős volt, a csehszlovákok létszáma viszont rövidesen elérte a 90-et.
 
A SZEB itt tartózkodásának ideje alatt a bizottság tagjainak ellátása a magyar kormány feladata lett. Így részükre először Debrecenben kellett szállást és teljes ellátást biztosítani. Ebbe beletartozott a lakóhelyül kijelölt villák rendbehozatala, berendezése, valamint az emberek élelemmel és egyéb szükségleti cikkekkel való ellátása. A kormány Budapestre költözését követően pedig a fővárosban kellett megteremteni ugyanezt. Ide április 6-12 között érkeztek meg a szovjet, 18-án az amerikai, majd a hónap végéig az angol, jugoszláv és csehszlovák SZEB tagok is. Ellátásukat 1945 júniusától a Közellátásügyi Minisztérium beszerzési csoportja irányította, majd 1946-tól a Budapesti Székesfővárosi Községi, Kereskedelmi és Szállítási Részvénytársaság. Ők pedig mindenről, még a vásárolt virágokról is számlát nyújtottak be. Ez utóbbiból, miután a sajtóban is megírták kisebb botrány lett. Összességében itt tartózkodásuk komoly költségvetési kiadást jelentett, mivel 1946. február 1-ig 56 milliárd pengőt utaltak ki részükre. Ezt a magas összeget részben az egyre erősödő infláció is eredményezte, de a forint 1946. augusztus elsejei bevezetését követően is közel további 66 millió forintba került az államnak a bizottság több száz tagjának ellátása.
 
A SZEB megérkezését követően el is kezdte tevékenységét, így szovjet tagjai már február 13-án leültek tárgyalni a magyarokkal, az első olyan ülését pedig, amin már az amerikaiak és az angolok is részt vettek, 1945. március 26-án tartották meg még Debrecenben. Működésének részleteit az alapszabályzat tartalmazta, amit a fegyverszünet megkötésének napján nyújtottak át. Eszerint 7 osztályt hoznak létre: személyzetit, politikait, közigazgatásit, katonait, gazdaságit, valamint egyet a légi erők és egyet a folyami flotta számára. Titkárságot azonban nem létesítettek, mivel Vorosilov nem látta szükségesnek a közös adminisztrációt. Ebből is következett, hogy a nyugatiak tájékoztatása sosem volt megfelelő. Több mint két  éves működése két szakaszra osztható: az első az ország német megszállás alóli felszabadításáig, 1945 áprilisáig, míg a második a SZEB megszüntetéséig tartott. Ez a két időszak olyan tekintetben is elkülönült egymástól, hogy 1945 júliusában Vorosilov módosította az alapszabályt. Így a kezdeti háborús időszakhoz képest, amikor csak tájékoztatniuk kellett az amerikaiakat és az angolokat az intézkedéseikről, ekkortól már be kellett vonniuk őket a megbeszélésekbe. De hozzájárulásuk továbbra sem volt szükséges a döntések meghozatalához, így nem valósult meg az az amerikai igény, hogy egyenlő félként közösen hozzanak döntéseket. További fontos cezúrát jelentett az 1945. július 17. és augusztus 2. között tartott potsdami konferencia is, ahol sor került a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság tevékenységének felülvizsgálatára. Mindez azonban érintetlenül hagyta a szovjet hegemóniát, ami világosan mutatta az erőviszonyokat.
 
A SZEB vezetői összesen 55 felsőszintű megbeszélést folytattak, ezeken leggyakrabban az USA és Nagy-Britannia magyarországi jogainak és érdekeltségeinek a visszaállítása, a beutazások kérdése, a missziók ellátása, a nyugati megszállási övezetben lévő magyarok hazahozatala és a magyarországi németek kitelepítése volt napirenden, de szóba került a hadsereg és a rendőrség kérdése, a szovjetek politikai életbe való beavatkozása, az alapszabály módosítása vagy a bizottságon belüli egyenlőtlen viszony is. Az üléseken az amerikaiak többször vállalták a konfrontációt is, míg az angolok inkább együttműködésre törekedtek, hogy ezzel gyorsítsák a békekötést.
 
A SZEB Budapestre való áttelepülését követően, 1945. április 23-án felállították a SZEB Gazdasági Hivatalát, melynek igazgatójául Soós Jenőt nevezték ki. Az 51 főt foglalkoztató hivatal hatáskörébe az építkezési, műszaki ügyek tartoztak, emellett a beszerzés, a szállítás, az élelmezés és az elosztás, valamint mindezek könyvelése és számvitele. Ezeket a feladatokat 1946. február 12-től már a Jóvátételi Hivatal látta el.
 
A SZEB tevékenységének nagyon lényeges része volt, hogy ők ellenőrizték a fegyverszüneti szerződés 12. pontja által előírt jóvátétel kifizetését. Ennek összege 300 millió dollár volt, amit 6 év alatt kellett teljesíteni. Ebből 200 millió dollárt a Szovjetunió, 70 milliót Jugoszlávia, míg 30 milliót Csehszlovákia kapott. Továbbá az Egyesült Nemzetek államait is kárpótolnunk kellett (volna). Az e fölötti ellenőrzés nagyon fontos kulcspozíciót jelentett, mivel ahogy az USA moszkvai követe megfogalmazta: „A magyar gazdaság gyakorlatilag annak a kezébe kerül, aki a jóvátételi szállításokat ellenőrzi.” Így az amerikaiak gazdasági eszközökkel is próbálták fékezni a szovjet térnyerést, de saját gazdasági érdekeltségeik helyreállítására sem került sor.
 
A jóvátétel kifizetésének részleteiről már 1945 februárjában előzetes tárgyalások kezdődtek, melyek Pokorny Hermann altábornagy és Leonid Ivanovics Zorin tábornok között zajlottak. Az erről szóló megállapodást végül 1945. június 15-én írta alá Vorosilov marsall és dálnoki Miklós Béla miniszterelnök. Ennek értelmében legalább 100 gyárat leszerelhettek a szovjetek, valamint Magyarországot terhelte a jóvátételi áru szállításának és csomagolásának költsége is. Az áruk értékét az 1938-as árak alapján számolták el. A hadizsákmányként, valamint a jóvátétel részeként leszerelt gyárak mellett további 50 vállalatot is át kellett adni a Szovjetuniónak, amelyek német tulajdonban voltak. Ez vegyes vállalatok esetében az amerikai vagy angol fél sérelmére is megtörtént. Mindezek eredményeként több mint 400 magyar vállalat került szovjet kézbe. A jóvátételi igények kifizetése pedig annak 1953 januári lezárultáig elsőbbséget élvezett a magyar gazdaság talpra állításával szemben is. Hazánk a hadizsákmányként lefoglalt javakon kívül 131-178 millió dollárt fizetett ki a Szovjetuniónak úgy, hogy a szovjetek 1948 nyarán elengedték a hátralévő jóvátétel kifizetésének felét. Ennek ellenére a magyar kifizetés jóval meghaladta a jóvátételként előírt 200 millió dollárt, a legújabb számítások szerint elérte a 380 milliót is. A jóvátétel kifizetésének ellenőrzése közben pedig a szovjetek megteremtették az alapjait a szocialista gazdaság kialakításának.
 
A szovjetekkel ellentétben a Csehszlovákiának fizetendő jóvátétel lezárására már 1949-ben, a Csorba-tói egyezménnyel sor került, amiben kimondták, hogy jóvátételi kötelezettségét a magyar állam a Csehszlovákiából áttelepített magyarok ottmaradó magán vagyona révén fedezte. A Jugoszláviának fizetendő jóvátétel viszont évekig elhúzódott, mert 1948-ban megromlott a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya, ennek következtében a magyar jóvátétel kifizetése 1948 és 1956 között szünetelt.
 
A SZEB tagjainak ellátásán és a kifizetendő jóvátételen felül súlyos terhet jelentett ezekben az években az ország számára az itt állomásozó közel másfél millió szovjet katona ellátása. Ez 1945 második felében közel 85 milliárd pengőbe került, majd a forint bevezetését követően további 511 millió forintba. Mindezt úgy volt kénytelen kifizetni Magyarország, hogy a szovjetek eddigre hadizsákmányként kiürítették a banktrezorokat, elvitték a haszonállatok és műkincsek egy részét. Továbbá lefoglalták az élelmiszer raktárakat és a szénkészleteket is. Mindezzel már a jóvátétel kifizetését is akadályozták.
 
A SZEB itt tartózkodásának a gazdasági mellett nagyon komoly politikai következményei is voltak. Az Ideiglenes Kormány időszakában Vorosilov engedélyezte a pártok, például a Magyar Radikális Párt működését, de ő szorgalmazta az 1945-ös választások kiírását, a földosztás rendeleti úton való megvalósítását, a kormány 1945 nyarán történt átalakítását vagy tiltotta meg őszig a nemzetgyűlés összehívását. Ez a helyzet az 1945-ös demokratikus és szabad választásokat követően is folytatódott, mivel még nem írták alá a békeszerződést. Így Tildy Zoltán is kénytelen volt alárendelni magát a SZEB-nek. „Kormányunk a legtisztább szándékkal, a leglelkiismeretesebben fogja betartani, a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal mindenkor egyetértve és annak rendelkezéseit kielégítve, a fegyverszüneti szerződés minden határozatát, annak szelleme és betűje szerint.” A SZEB révén a szovjetek elsőként a kormányalakításba és a miniszteri posztok elosztásába szóltak bele, az előbbi emiatt lett népfrontos vagyis koalíciós, a belügyminiszter pedig Nagy Imre. Majd az új miniszterelnök személyét is kifogásolták, ezért választották meg Sulyok Dezső helyett Nagy Ferencet. Ezt követően a Kommunista Párt arra való törekvését is támogatták, hogy a kisgazdák zárják ki „reakciós” tagjaikat, mivel azzal fenyegettek, hogy a szovjet katonák maguk veszik kézbe a saját ellátásukat, illetve, hogy beszüntetik az áruszállítást. Így emiatt 20 képviselőt távolítottak el a kisgazdapártból 1946 tavaszán.
 
Majd ezután beleszóltak az 1946 nyári kormányátalakításba, így Keresztury Dezső helyett Darvas József lett az új kultuszminiszter, Erőss József helyett Bartha Albert lett a hadügyminiszter, Dobi Istvánt pedig tárca nélküli miniszterré kellett kinevezni, mert Vorosilov ezt ajánlotta feltételként. Az Oktogonnál június 17-én megölt szovjet katonák esetét pedig arra használták fel Szviridov 1946 június végi levelét követően, hogy Rajk László belügyminiszterrel feloszlassanak több mint száz fasisztának minősített egyesületet, többek között a cserkészetet vagy a KALOT-ot. Emellett komolyan beavatkoztak a Nemzeti Bank irányításába, a rubelkészlettel való helytelen gazdálkodásra hivatkozva Szviridov levelet írt a bank három vezetőjének leváltása érdekében. Nagy Ferenc nem tudott kitérni a kérés elől, csupán büntetőjogi felelősségre vonásukat sikerült elkerülnie. Ezután beleszóltak az 1946 őszi országos parasztnapok dátumába, így azt augusztus 20. helyett szeptember 7-9. között tartották meg. Valamint megakadályozták a közös paraszt érdekvédelmi szervezet létrehozását Országos Mezőgazdasági Szövetség néven, és a kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt közeledését is.
 
De a magyar igazságszolgáltatás sem lehetett független. Elsőként az 1946 áprilisában letartóztatott Páter Kiss Szaléz került a szovjetek őrizetébe és tűnt el nyomtalanul, mert a vád szerint tanítványai gyilkosságokat követtek el szovjet katonák ellen Gyöngyösön és környékén. Az üggyel kapcsolatban mentelmi joga ellenére egy időre letartóztatták Fillér László országgyűlési képviselőt is, őt azonban néhány hét után szabadon engedték. Majd a Magyar Közösség ügyében is konzultáltak a kommunisták a szovjetekkel.
 
A SZEB gazdasági életet és belpolitikát irányító tevékenysége mellett hatásköre kiterjedt a mindennapi életre is. Így a rádióállomások, a posta, a távíró és távbeszélő működtetésére, a sajtótermékek és könyvek kiadására és terjesztésére, az országba való ki és beutazások engedélyezésére is. Ennek következtében Alekszandr Mihajlovics Beljanov vezetésével 1945 áprilisában létrehozták a Fasiszta Termékek Jegyzékét Összeállító Bizottságot, amely ún. index listát készített. Erre 4757 fasisztának, szovjetellenesnek vagy antidemokratikusnak minősített kiadvány került. Ezeket begyűjtötték, majd 630 ezer kötet könyvet és 37 000 kilogramm sajtóterméket zúztak be. A kiadványok feletti hatáskörükön túl ők adtak engedélyt például a Magyar Írók Szövetségének működésére, sportolók kiutazására, só behozatalára, a rádió műsorának elindítására, bankjegyek nyomtatására, de beleszóltak a Corvin moziban vetített filmek kiválasztásába is.
 
Viszont ezen kiterjedt hatáskörük ellenére sem foglalkoztak a Szovjetunióba elhurcolt magyarok és svábok sorsával, mivel a fegyverszüneti szerződés csak a szövetséges hadifoglyok szabadon bocsátásáról és a német foglyok átadásáról rendelkezett. Annak ellenére sem, hogy a magyar kormány többször írt levelet ezügyben, melyekre azonban nem válaszoltak. Szintén figyelmen kívül hagyták a szovjet katonák által elkövetett rablásokat, fosztogatásokat és tömeges nemi erőszakot. Valamint bár az üléseken a szövetségesek felvetették a Csehszlovákiában és Romániában élő magyarokat érintő jogsértéseket, ezek megtárgyalása elől Vorosilov elzárkózott.
 
Ehhez kapcsolódóan fontos kitérni arra is, hogy nagyon súlyos következménye volt a fegyverszüneti szerződés azon pontjának, ami a német állampolgárok kitelepítését írta elő. 1945 nyarától szinte minden ülésen tárgyaltak róla, mivel a kérdésben a magyar kormány helyett a SZEB volt az illetékes.  A németek kollektív bűnössége és felelőssége alapján kezdetben 500 ezer ember kitelepítését várták el. Ennek részleteit is az üléseken döntötték el, például december 10-én 100 kg-ban állapították meg a személyenként szállítható poggyász súlyát. Ezután nem sokkal, 1945. december 29-én lépett életbe az áttelepítésről szóló törvény, ami a német nemzetiségűeket, a német anyanyelvűeket, a Volksbund és az SS tagjait jelölte ki. A SZEB amerikai képviselői pedig az üléseken többször is szót emeltek ennek humánus lebonyolításért. Végül mindezek következtében 1946. január 19-étől legalább 170-200 ezer embernek kellett elhagynia Magyarországot, akik kezdetben az amerikai, majd a szovjet zónába mehettek. Hasonló sorsban osztoztak a felvidéki magyarok is. Nekik a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény 1946. február 27-ei aláírása után kellett elhagyniuk szülőföldjüket. Esetükben legalább – elsősorban az amerikaiak közbenjárására – sikerült megakadályozni a kezdeti csehszlovák elképzelést, ami 200 ezer magyar egyoldalú áttelepítését írta volna elő. 
 
A SZEB gazdasági, politikai és mindennapi életet meghatározó tevékenységét végül csak 1947 őszén fejezte be Magyarországon. Bár a békeszerződést már 1947. február 10-én aláírták Párizsban, de ez még nem jelentette a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszüntetését, mivel az a békeszerződés becikkelyezéséig és letétbe helyezéséig tartott. Így további hét hónapon át avatkoztak be a magyar belügyekbe. Ennek első és legszembetűnőbb példája Kovács Béla február 25-ei, szovjetek által történt letartóztatása volt. Ezután szerepet játszottak még Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatásában és az 1947-es „kékcédulás választások” során is. Ezek többségénél is az angol és amerikai SZEB képviselők tiltakozásukat fejezték ki, de erre legtöbbször elutasító szovjet válasz érkezett és érdemben semmi sem változott. Így mindezek eredményeként mire a SZEB elhagyta Magyarországot már egy kommunista párt vezette kormány irányította az országot.
 
A Szövetséges Ellenőrző Bizottság végül 1947. szeptember 15-én tartotta utolsó ülését, mert aznap került sor a békeszerződés letétbe helyezésére Moszkvában. Ezen alkalommal Szviridov kifejtette, hogy a fegyverszüneti szerződés pontjainak többségét teljesítették a magyarok „a teljesítetlen cikkelyek bekerültek a békeszerződésbe, és a magyar kormány kötelezte magát teljesítésükre, részünkről semmilyen különös követelés nincs a magyar kormánnyal szemben.” Az amerikaiak viszont még ezen az ülésen is arról szóltak, hogy nem tájékoztatták őket megfelelően: „a szovjet csapatok parancsnoksága és a SZEB szovjet része sok kérdést egyoldalúan, a SZEB amerikai és angol képviselőivel való egyeztetés nélkül döntött el.” Így voltaképpen a szervezet tevékenységének legitimitását kérdőjelezték meg. Mindezek ellenére a szervezet kimondta feloszlását: „A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1947. szeptember 15-én 18 órától befejezi munkáját.” A távozó „szövetségeseknek” néhány nap múlva Tildy Zoltán köztársasági elnök adott búcsúfogadást. Ezután 18 hónapig, szintén a három nagyhatalom tagjaiból álló tanácsadó testület működött még Magyarországon a békeszerződés értelmében, de ennek jelentősége jóval kisebb volt.
 
A SZEB távozó képviselőivel ellentétben viszont a Vörös Hadsereg katonáinak egy része 1947 ősze után is Magyarországon maradhatott. Bár a békeszerződés értelmében 90 napon belül elhagyták hazánkat a szovjet csapatok, de ideiglenes jelleggel továbbra is Magyarországon maradhattak azok, amelyek az Ausztriába való utánpótlás biztosításához kellettek. Így a békeszerződés ellenére sem nyerte vissza szuverenitását az ország. Viszont ekkor még sokan abban reménykedtek, hogy néhány éven belül az osztrákokkal is aláírják a szerződést, s akkor teljesen megszűnik majd Magyarország szovjet megszállása.

Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu

 
(2024.01.20.)