KGST- AHOL KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGRŐL VALÓJÁBAN SZÓ SEM VOLT – RETÖRKI OLVASÓSZOBA

Sztalin reményei szerint a KGST a két tömb között megindult harcban nyersanyag-, energia- és élelmiszerfölénybe kerül a Nyugattal szemben. Mindez azonban az eltérő fejlettségi számokból fakadóan sohasem valósulhatott meg.

„A Szovjetunió és a népi demokráciák országai elhatározták, hogy gazdasági kapcsolataikat az eddiginél szélesebb alapokon építik fel és ebből a célból megalakították a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát.” Ezzel a rövid bevezetéssel indított a Szabad Nép 1949. január 27-i száma a január 25-én megalakult KGST-ról.
 
A Moszkvában létrehozott gazdasági szervezet „a haladó demokratikus erők táborát” fogta össze, ellentétben az Amerikai Egyesült Államoknak „kiszolgáltatott”, a Marshall-tervet elfogadó nyugat-európai államokkal. Milyen céllal hozták létre a tanácsot? Melyik ország és mikor kezdeményezte a megalakítását? Hogyan és milyen témában zajlottak a tárgyalások az induláskor? Magyarországnak milyen szerepe volt a KGST kezdeti időszakában? A kérdéseket a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár kutatási munkatársa, Kovács Balázs válaszolja meg.
 
A szocialista blokk országainak gazdasági közösségét egyfajta válaszként hozták létre az USA által 1947. június 5-én meghirdetett, George C. Marshall külügyminiszter nevéről elhíresült segélyprogramjára. A szovjet érdekszférába került államok azonban ezt – moszkvai utasítás nyomán – a párizsi egyeztetésen elutasították. Később ezt az álláspontot lengyelországi, Szklarska Porębában tartott tanácskozáson meg is erősítették. Ezzel párhuzamosan a jugoszláv vezetés a gazdasági kapcsolatok felvételét szorgalmazta Romániával és Bulgáriával is. A sztálini politikának a negyvenes évek végére érdekévé vált egy, a blokkot gazdaságilag koordináló nemzetközi szervezet megalakítása.
 
1948 decemberében elkészült egy, a szovjeteknek Romániából eljuttatott feljegyzés a megalakítandó tanácsról. Ebben egy kis apparátussal működő, szovjet, bolgár, csehszlovák, magyar, lengyel és román részvétellel számoló, az országok gazdaságpolitikáját összehangoló, valamint a blokkon belüli export-import tervek kidolgozását működtető szervezetet terveztek. A román javaslat szerint a hatékonyságot szervezettebb keretek között lehetett csak növelni. Ennek „hatására” a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1948. december 23-án elfogadta A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szoros gazdasági együttműködéséről című tervezetet. A terv szerint a létrehozandó szervezet állandó tanáccsal működött, a legfontosabb feladata pedig a koordináció megszervezése volt.
 
A nyitóülést 1949. január 5–8. között tartották Moszkvában. A tanácskozáson Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt. A Szovjetuniót Anasztaz Mikojan, Georgij Malenkov és Grigorij Harutyunyan (mint az ülés titkára), Bulgáriát Vasil Kolarov, Dobri Terpeshev és Anton Yugov, Csehszlovákiát Rudolf Slánský, Antonin Gregor és Bohuslav Laštovička, Magyarországot Gerő Ernő és Farkas Mihály, Lengyelországot Hilary Minc és Seweryn Szer, Romániát pedig Gheorghe Gheorghiu-Dej és Vasile Luca (Luka László) képviselte.  A január 5-i zárt ülésen a delegáltak elfogadták az alapdokumentumot. A kidolgozott anyagok mellé bekerült még két fő kérdés, a tudományos-technikai együttműködés, valamint a valutaárfolyamok részleteinek kidolgozása. Slánský felvetette az ülésen, hogy egy-egy részkérdés kidolgozására külön bizottságokat állítsanak fel. Konkrét külkereskedelmi kérdések is felmerültek a tanácskozáson, azonban ezeket a január 30-i alakuló tanácsülésre utalták.
 
A záróülésen Molotov tájékoztatta a küldötteket, hogy a titkári posztot Alekszej Lavriscsev, a szovjet Állami Tervbizottság (Goszplan) elnökhelyettese fogja betölteni. A többnapos tanácskozást Sztálin ankétja zárta. Ezen „kezdeményezte”, hogy a szervezet neve legyen Kölcsönös Gazdaság Segítség Tanácsa. A szervezetbe való belépés – hivatalosan – bárki számára lehetséges volt, azonban a gyakorlatban a Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államok gazdasági versenytársaként igyekezett fellépni a KGST leple alatt. Hivatalosan a szervezet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa nevet vette fel, ami először a megalapításról szóló, 1949. január 25-i Pravda-szám híradásában jelent meg.
 
Az alapdokumentumban hangsúlyozták az egyenjogú képviselet elvét, holott – hasonlóan a Varsói Szerződés katonai szervezetéhez – ebben is a Szovjetunió egyértelmű gazdasági-politikai akarata érvényesült a blokk országai felett. Sztálin reményei szerint a KGST a két tömb között megindult harcban nyersanyag-, energia- és élelmiszerfölénybe kerül a Nyugattal szemben. Mindez azonban az eltérő fejlettségi számokból fakadóan sohasem valósulhatott meg.
 
Felhasznált irodalom
 
A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, Szabad Nép VII. évf., 1949. január 27. 1.
 
Feitl István: Talányos játszmák, Magyarország a KGST erőterében 1949–1974, Budapest, Napvilág, 2016, 27–31.
 
Szita János (szerk.): 25 éves a KGST, Budapest, Kossuth, 1974.

 
Fotón: Megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Ludas Matyi, 1949. február 4. 6., A moszkvai KGST-palota 1970-ben
 
Forrás: retorki.hu/olvasoszoba

 
(2024.01.25.)