Emlékezés a kommunizmus áldozataira – Hruscsov „titkos” beszéde – RETÖRKI OLVASÓSZOBA

Hruscsov beszédét követően a diktatúra természete alapvetően nem változott meg. Így Hruscsov ezen beszéde ellenére is utasítást adott az 1956-os magyar forradalom erőszakos leverésére.

1947. február 25-én hurcolták el – országgyűlési képviselői mentelmi joga ellenére – Kovács Béla kisgazda pártfőtitkárt a szovjetek, mely mindenki számára egyértelművé tette az ország szocialista tömbhöz való tartozását, a diktatúra kiépülését. Magyarországon ezután még hat évig, Sztalin haláláig, illetve Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséig, fékezetlenül zajlottak a koncepciós perek, bebörtönzések, internálások. Ezen törvénytelenségének kimondásában és egyértelmű elítélésében jelentett alapvető változást Hruscsov 1956. február 25-én, a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusának utolsó napján elhangzott beszéde, melyben konkrétan megnevezte és elítélte a Sztálin időszakában elkövetett bűnöket.
 
Szíves figyelmükbe ajánljuk a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársa, Marschal Adriennek írását.
 
Hruscsov az SZKP XX. kongresszusán A személyi kultuszról és következményeiről címmel elmondott beszédében szinte teljes felsorolását adta azoknak a törvénytelenségeknek, amelyeket Sztálin vezetésével elkövettek a Szovjetunióban. Ő azonban nem a kivégzett és bebörtönzött emberek, hanem a párt szempontjából ítélte el a Sztálin személye körül kialakított kultuszt, mely szerinte „komoly és durva torzulásokhoz vezetett Pártunk elveiben, törvényességében és a demokráciában.” Sztálin vezetési stílusával kapcsolatban kifejtette, hogy nem tűrte a kollektivitást, erőszakosan érvényesítette elképzeléseit, s mindenkitől feltétlen engedelmességet követelt meg. Aki pedig ellentmondott neki, azt először a hatalomból távolította el, majd gyakran fizikailag is megsemmisíttette.
 
Ismertette Sztálinnak a „nép ellensége” koncepcióját, amibe nemcsak azok tartoztak bele, akik nyíltan szembefordultak vele, hanem azok is, akikről ezt csak feltételezte. Ennek kapcsán döntő jelentőségű volt, hogy Hruscsov kimondta a vádlottak – kínzások hatására tett – beismerő vallomásainak minden jogi szabályozással szembemenő törvénytelenségét, és azt, hogy ennek ártatlan kommunisták is áldozatul estek. Hozzátette, hogy a koncepciós perek miatt félelemteli légkör alakult ki az országban. A törvénytelen kivégzésekről konkrét számadatokat is közölt, elmondta, hogy az 1934-ben rendezett XVII. pártkongresszuson megválasztott 139 KB tag és póttag közül 98 főt végeztek ki az azt követő években. Ezen esetek közül négy konkrét példát részletesen ismertetett, s egyértelműen rámutatott, hogy mindezen törvénytelenségekre, azok végrehajtására Sztálin adta ki az utasítást. Beszédében ugyanakkor nem ítélte el ezen törvénytelen módszerek alkalmazását a nem párttagokkal szemben.
 
Részletesen elemezte Sztálinnak a második világháború során elkövetett katonai hibáit és rávilágított arra, hogy a háborús győzelmet a pártnak, a szovjet katonáknak és embereknek kell tulajdonítani, nem egyedül Sztálinnak. Elítélte azt is, hogy a Szovjetunióban Sztálin utasítására egész népeket telepítettek ki szülőföldjükről, anélkül, hogy annak tagjai bármit elkövettek volna. Emellett a Jugoszláviával kialakult rossz viszonyt és a szovjet orvosok ellen indítani tervezett koncepciós pert is Sztálin bűneként említette meg.
 
Végül részletesen tárgyalta Sztálin személyi kultuszának káros hatásait. Ennek bizonyítékaként az 1948-ban Sztálinról írott Rövid életrajzra hivatkozott, melybe maga Sztálin írt bele önmagát dicsérő kiegészítéseket, illetve megemlítette a Sztálin-díjakat, szobrokat és a róla elnevezett gyárakat. Kimondta azt is, hogy Sztálin nem ismerte a valóságot, mivel nem járt a nép közé, s az országban elért eredmények nem az ő, hanem a nép érdemei.
 
Hruscsov azonban mindezen bűnöket és embertelenségeket csupán politikai érdekből mutatta be. Alapvető célja saját hatalmának megerősítése és Sztálin embereinek vezetésből való eltávolítása volt. Így például annak sem volt akadálya, hogy beszédében saját korábbi politikai ellenfelét, Beriját a külföldi hírszerző szolgálatok ügynökének nevezze. Mindemellett magát és a PB tagjait természetesen menteni igyekezett, hiszen bár ők is tudtak a törvénytelenségekről, állítása szerint azért nem mertek szót emelni ellenük, mert féltették az életüket.
 
Mindezek ismertetése után Hruscsov programként a lenini elvekhez való visszatérést hirdette meg a pártszervezetekben és a szocialista demokráciában. Vagyis kollektív vezetést, a hatalommal visszaélők önkénye elleni harcot, a személyi kultusz felszámolását és egy párttörténeti tankönyv elkészítését is elrendelte. Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy az elhangzottakat belső információnak szánta, s csak az ülésen résztvevők tudhatnak róla, mondván „nem szabad fegyvert adni az ellenség kezébe”.
 
A beszéd mégis kikerült a zárt ülésről és egyes részletei rövidesen a sajtó révén mindenütt ismertek lettek, mivel a New York Times júniusban első oldalán közölte a fontosabb részleteket.Hatására világszerte mindenki változásban és enyhülésben reménykedett. S bár valóban bekövetkezett a várt enyhülés, s olyan mértékű terrorra már nem került sor a Szovjetunióban, mint Sztálin idejében, a diktatúra természete alapvetően nem változott meg. Így Hruscsov ezen beszéde után és ellenére is utasítást adott az 1956-os magyar forradalom erőszakos leverésére, s az azt követő megtorlást sem ellenezte.
 
Források::
Hruscsov, Nyikita: A személyi kultuszról és következményeiről. Budapest, Kossuth, 1988
Salisbury, Harrison E: Khrushchev talk on Stalin bares details of rule based on terror; charges plot for Kremlin purges. New York Times, 1956. 06. 05. 1. (Utolsó letöltés: 2024. 01. 29.)
 

retorki.hu
 
(2024.02.25.)