ZAKARIÁS JÓZSEF 100

Zakariás József 1924. március 5-én Budafokon született, tíz testvér közül hetedikként. Mivel a családjából többen is futballoztak, ezért kezdetben Zakariás III. néven szerepelt a sajtóban. Pályafutása a Budafoki MTE-nél kezdődött, majd 1941-től három éven keresztül a Kábelgyári SC csapatában játszott.
 
1944-ben tért vissza Budafokra, a Gamma FC-hez, az együttes több névváltoztatáson átesett az évek során. Az NB I-ben 21 éves korában, 1945 május 6-án mutatkozott be, a Budai Barátság–Zuglói MaDisz 4–1-es bajnokin. Zakariás 1950-ben igazolt a Budapesti Előre (ma BKV Előre) gárdájához, ahol egy évet töltött.
 
1951-ben igazolt az MTK-hoz, amelyet ekkor Budapesti Bástyának, majd Budapesti Vörös Lobogónak hívtak. A klubot 1956-ig szolgálta, ez alatt kétszer nyert magyar bajnokságot, háromszor volt ezüstérmes az NB I-ben, elhódította a magyar kupát, valamint Közép-európai Kupa-győzelemnek is örülhetett. A „szürke eminenciás”, vagy „Zaki”, ahogyan becézték a balfedezetet az 1957–1958-as szezonban fejezte be pályafutását az Egyetértés játékosaként.
 
Zakariás a magyar labdarúgó-válogatottban 1947. augusztus 20-án az Albánia ellen Budapesten 3–0-ra megnyert mérkőzésen mutatkozott be, Grosics Gyulával egyszerre. Így az Aranycsapat első sikerének, vagyis az 1947-es Balkán-kupa-győzelemnek ő is részese volt. Az albánok elleni találkozó érdekessége, hogy az 58. percben a sérült Zsolnai János helyett pályára lépett Zsengellér Gyula, akinek ez volt az utolsó mérkőzése a nemzeti együttesben. Azonban az albánok hevesen tiltakozni kezdtek, de tolmács nélkül senki nem tudta, hogy miért. Négy perc után derült ki, hogy a Balkán-kupa szabályai nem adnak lehetőséget a játékoscserére. Bár ezt a mieink vitatták, de így Zsolnainak vissza kellett térnie a pályára.
 
Többen szürke eminenciásnak mondták. Erről Grosics Gyula azt nyilatkozta egykor: „Ha azt mondjuk: szürke eminenciás, mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy a szürkeség az ő esetében egy nagyon pozitív jelző. Azért kapta, mert nem önmagáért, hanem mindig a csapatért küzdött.” 
 
 
„Zaki” a válogatottal 1952-ben olimpiát nyert, 1953-ban Európa-kupa-győztes lett, majd egy évvel később világbajnoki ezüstérmes volt Svájcban. 1947-től az 1954-es elveszített vb-döntőig 35 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, gólt nem szerzett. Az vb után már csak nem hivatalos meccsen kapott lehetőséget a válogatottban.
 
Visszavonulása után edzőként vállalt munkát. 1959-ben az Április 4. Gépgyárnál, majd 1959-től 1960-ig a Szigetszentmiklósi SE-nél dolgozott. Zakariás 1961 és 1967 között Guineában szövetségi edzőként segítette felépíteni a nyugat-afrikai ország válogatottját. 1967-ben hazatért és a Medosz Erdért SE-t irányította 1971-ig.
 
 
A mindig egészséges Zakariás József mindössze 47 esztendősen, 1971. november 22-én hunyt el. Nevét Budafokon utca őrzi. A sírja a Farkasréti Temetőben található és 2002-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. A Budafoki MTE két éve átadott edzőközpontja Zakariás József nevét viseli, valamint az új épület előtt áll a bronzszobra. A világbajnoki ezüstérmes játékos 99. születésnapján nyílt meg a Puskás Intézet Zakariás József emléktárlata a Budafoki MTE sportcsarnokban. A minikiállítás az egykori fedezet relikviáival az I. Zakariás Kupa részeként valósult meg.

 
(Czibor Zoltán (j) a Magyarország - Svédország válogatott labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban 1953. november 15-én, hátul Carl Erich Steiner játékvezető. (Fotó: MTI/Bojár Sándor)
 
Forrás: szabadfold.hu, puskasintezet.hu, mti.hu