Hangulatjavítás a megtorlás árnyékában – Az első lottósorsolás a Kádár-korszakban

RETÖRKI-OLVASÓSZOBA 1957. március 7-én tartották meg a Kádár-korszak első lottósorsolását Budapesten. A Móricz Zsigmond Kultúrotthonban megrendezett sorsoláson a 16, 61, 71, 77, 89 számokat egy félméteres üveggömbből húzták ki.

Bár telitalálatos szelvény ezen alkalommal nem volt, az ötöslottó ekkor vált népszerűvé Magyarországon, ez pedig azóta is töretlen. Figyelmükbe ajánljuk a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár "Olvasószoba" rovatában Marschal Adrienn történész írását.
 
A lottózás Genovából indult, s több évszázados múltra tekint vissza. Eredetileg a városállam vezető testületének új tagjait választották meg hasonló sorsolással, amire fogadni lehetett. Ebből lett a 18. századra az az Európában fokozatosan elterjedt szerencsejáték, amit korabeli nevén lotteriaként emlegettek.
 
Magyarországon először a 18. század végén tartottak sorsolásokat, az elsőt 1770-ben, de ekkor nem vált népszerűvé a – magyar nevén – lutri, annak ellenére sem, hogy néha külföldi birtokok is képezték a fődíjat. A korszakban ugyanakkor több olyan munka született, melyek a szerencsejáték káros hatásaira hívták fel a figyelmet. Ezekben az ellen emeltek szót, hogy a munkások és kézművesek a nehezen megkeresett fizetésüket a megélhetésük kárára játsszák el.
 
A lutri Magyarországon a kiegyezést követően terjedt el ismét, ezután a korábbiakkal ellentétben már nem a császári, hanem a magyar államkincstárat gyarapították a bevételei. Így 1868-ban létrehozták a Magyar Királyi Lottóigazgatóságot, s ezt követően közel harminc évig sorsolták a lutri öt számát, míg 1895-ben meg nem szüntették.
 
Helyette a millennium alkalmából az osztálysorsjegyet terjesztették el, s a Horthy-korszak végéig ezzel lehetett próbára tenni a szerencsét. Itt a sorsjegy árától függött az, hogy a játékos egy vagy kétszeri húzásra, vagyis osztályra vásárolta-e meg a sorsjegyét. Összesen százezer darabot bocsájtottak ki belőle, s 31.500-an nyerhettek kisebb-nagyobb pénzösszegeket.
 
A második világháború után egy új fajtával, a sportfogadásra lehetőséget adó totóval bővült a szerencsejátékok köre. Ezt 1947-ben vezették be, s egy-egy futballmérkőzés eredményére lehetett fogadni, aminek bevétele az olimpiai részvétel finanszírozására is szolgált. A Rákosi-korszak „lottója” a Tervkölcsön és a Békekölcsön jegyzése volt 1950-től, mely azonban elvárt, sőt szinte kötelező jellege és magas jegyzési értéke – általában egyhavi fizetés – miatt egyáltalán nem volt népszerű. A komoly lemondással járó befizetések mellett ritkán került sor sorsolásokra, így ezt sokkal inkább tekinthetjük állami adónak, semmint valódi szerencsejátéknak.
 
A lottó ismételt bevezetésére az 1956-os forradalom leverését követően került sor hangulatjavító intézkedésként, ami nem mellesleg jelentős plusz bevételt is jelentett az államnak. Már 1956 decemberében megtörténtek az első lépések, majd 1957 januárjában Kossa István pénzügyminiszter az Országos Takarékpénztárt bízta meg a lottó megszervezésével. Az első szelvényeket február 13-án kezdték árusítani, s már ekkor közel másfél millió darabot adtak el belőle. Népszerűségét mutatta, hogy ingyenes kiadványként lottótájékoztatókat kellett készíteni, melyekben a szükséges tudnivalókat ismertették. Emellett megalkották Lottó Ottó figuráját is, akit Kabos László játszott. A játék gyors népszerűvé válásában szerepet játszott az ár is, ami kezdetben nem sokkal volt több három forintnál, így megegyezett a totó árával.
 
A március 7-ei első, Jókai utcában megtartott lottósorsolás előtt kultúrműsort nézhetett meg a helyszínre érkező nagyszámú érdeklődő közönség. Közülük szintén sorsolással választották ki azt az öt embert, aki kihúzhatta a 90 darab, szétnyitható műanyag golyó közül a nyertes számokat. Ők ezen fáradozásukért ajándékként lottóbabákat kaptak. Az első sorsoláson nem született telitalálat, a hét darab négytalálatosra 160 810 forintot fizettek, ami 111 havi átlagkeresetnek felelt meg. Az eseményről helyszíni közvetítést adott a rádió, és filmhíradót is készítettek.
 
A lottószámok kihúzására kezdetben csütörtök délutánonként nyilvánosan került sor a sorsolási bizottság és közjegyző jelenlétében. Ezt néha vidéki városokban, valamint különleges helyszíneken, így például a Kossuth-sétahajó fedélzetén, a Divatcsarnokban, a Lottó Áruházban és uszodákban tartották meg. Telitalálat „csak” a hatodik húzáson, áprilisban lett, melynek összege 684 072 forint volt. Ezt egy többgyermekes özvegyasszony, Ring Sándorné vihette haza.
 
A lottószelvény ekkor még hetente változtatta a színét és három részből, igazoló, ellenőrző és fogadási szelvényből állt. A fogadási szelvények kitöltésük, majd beérkezésük után páncélszekrényekbe kerültek a sorsolásig, majd annak megtörténte után több hölgy látott neki az összes szelvény átnézésének és a nyertesek megkeresésének. A szerencsések pedig az igazolószelvénnyel bizonyíthatták, hogy ők adták fel az adott nyertes szelvényt.
 
Miután kiderült a nyertesek neve, azoknak is volt még egy esélyük, akik ekkor nem találták el az öt számot. Közöttük a havonta tartott jutalomsorsolások során tárgynyereményeket sorsoltak ki. Ez is komoly összeget jelentett, mivel a bevétel 10%-át erre fordították. A fennmaradó 90 % 50%-ából fizették ki a nyereményeket, míg 40% az államnál maradt, amit lakásépítésre fordítottak.
 
A tárgynyeremények nagyon nagy népszerűségnek örvendtek Magyarországon, mivel azok között lakás, családi ház, autó, vetőgép, tangóharmonika, gabonarosta, fűkaszáló, rádió, TV, háztartási gépek, valamint akár külföldi nyereményutak is voltak.
 
Ezek keretében épültek fel országszerte az ún. lottóházak, melyekből a fővárosban összesen tíz épült. Az első ilyen házat már 1958 szeptemberében átadták a Margit körút 27. szám alatt. 1973-ig összesen 505 lakást sorsoltak ki, továbbá így talált gazdára országszerte 224 családi ház és a Balatonalmádiban lévő lottó üdülőtelep nyaralói is. Nagyon nagy értéke volt még a gépkocsiknak is, hiszen az 590 szerencsés nyertesnek nem kellett éveket várnia az autóra.
 
Az ötöslottó a Kádár-korszakban mindvégig töretlen népszerűségnek örvendett, a családok mellett a munkahelyeken is lottóztak, s a munkatársak, brigádok együtt játszották meg sokszor ugyanazokat a számokat.
 
Népszerűsége a rendszerváltoztatást követően sem csökkent. Azóta már nincsenek tárgynyeremények, viszont 1991-ben bevezették a teljes halmozódást, vagyis, ha nincs telitalálat, akkor a nyereményalap hozzáadódik a következőhöz. Szintén ebben az évben hozták létre a Szerencsejáték Zrt-t, és ekkor született meg az első magyar szerencsejáték-törvény is. A lottósorsolások évek óta már tv-s showműsor keretében történnek, s a klasszikus ötöslottó mellett játszhatunk hatos vagy skandináv lottót, valamint kenót, puttót, luxort és eurojackpotot is. Sok szerencsét!
 
Felhasznált források
 
Cs. L.: Lottóházak. Népszabadság – Budapest melléklet, 2003. 03. 4. 44.
 
Március 7-én lesz a lottó első húzása, Csongrádmegyei Hírlap, 1957. 02. 01. 2.
 
Megjelent a lottó-tájékoztató, Csongrádmegyei Hírlap, 1957. 02. 07. 2.
 
Készül a lottó! Érdekes Újság, 1957. 02. 16. 7.
 
Hogyan sorsolják a lottót? Szabad Föld, 1957. 03. 03. 7.
 
A lottó nyerőszámai, Hajdú-Bihari Napló, 1957. 03. 08. 2.
 
A magyar osztálysorsjáték tervezete, Pesti Napló, 1895. 08. 04. 10.
 
https://www.maradjonjatek.hu/a-szerencsejatek-tortenete
 
https://lottozona.hu/az_otoslotto_tortenete.html
 
https://lottozona.hu/a_lottozas_tortenete_magyarorszagon.html
 
https://rubicon.hu/kalendarium/1957-januar-17-bevezetik-a-lottot-magyarorszagon
 
A szerencse forgandó, 1958. március, https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=13826
 
Öt találat a lottón, 1957. december, https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=13681
 
Lottó…Lottó… Lottó, 1957. március, https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=13286
 
 
Fortepan / Bauer Sándor, 127893
Vasas Kultúrház, lottó tárgynyeremény sorsolás, 1957

Forrás: retorki.hu
(2024.03.05.)