Az én fegyverem a fényképezőgép volt

Az első pillanatoktól a néma tüntetésig

Sokakat megszégyenítő frissességgel nyitott ajtót Hámori Vilmos budai lakásában, aki születése óta, egészen pontosan 1923. január 20-a óta él egy Margit körút feletti kis utcában. Szenvedélyes fotós, aki a forradalom idején készült képeit három albumba rendezte. A fényképek mellett izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket osztott meg velünk.

Hogyan érte Önöket a forradalom 1956-ban?

Gyurkovics Jancsival egy helyen is dolgoztunk a Vigadó téren, az Út-Vasúttervező vállalatnál. Amikor október 25-én bementünk az Uvatervbe megnézni, mi újság, Jancsi azt mondta, menjünk a Kossuth térre, nagy ünnepségek és beszédek lesznek. A Rákóczi-szobor talpazatán álltunk, nézem a kis Tenaxomat, és már csak 47-esen áll a mutatója a film állásának. Jancsi részt vett még a háborúban a rózsadombi harcokban, ahol egy súlyos lövést kapott, ami miatt levágták az egyik lábát. Ezért egyedül indultam el a filmirodásokhoz filmért, ahova jó összeköttetéseink voltak, hogy gyorsan visszaérjek. El is mentem, kaptam filmet, siettem vissza, és akkor láttam az ott heverő halottakat, köztük Jancsit. Ha nem megyek el filmért, akkor nincs fénykép és engem együtt temetnek el Jancsival.

Vagyis a véres csütörtökön negyedik alkalommal menekült meg a halál torkából. Fogott fegyvert a későbbiekben?

Nem, az én fegyverem a fényképezőgép volt.

Hol készített képeket a szabadságharc ideje alatt?

Amikor még Jancsival az Apáczai Csere János utcán haladtunk a Kossuth tér felé, akkor egy kapualjból kidugtam a kezem, és lencsevégre kaptam a szembe jövő szovjet tankokat, amelyek időnként lődöztek. Ott voltam aztán a Sztálin-szobor elmozdításánál, amikor leszedték a vörös csillagot a Szabadság hídról és a Gellért szállóról. Jártam a Móricz Zsigmond körtéren, a Kálvin téren, a Bakáts téren, a Szabad Nép székháznál, amikor szórták ki az iratokat, vagy a Széna téren és a Corvin közben.

Olvassa el a teljes interjút és tekintse meg Hámori Vilmos fényképeit a Magyar Fórumban!