ELTÖRÖLNÉK BÁTHORY ISTVÁN ÖRÖKSÉGÉT

Az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának állásfoglalása

Báthoryról szinte minden lengyel településen utcát neveztek el, és az 1918-ban létrejött független lengyel állam első gimnáziuma Varsóban szintén róla kapta a nevét. Báthory öröksége évszázadokon keresztül élt, és ma is él tovább. A felosztások korában vigasztalást, reményt és politikai programot nyújtott a lengyel társadalom számára, geopolitikai programjának alapelvei pedig máig tovább élnek Lengyelország külpolitikájában.


A Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának állásfoglalása
 
A lengyel Nemzeti Oktatási Minisztérium által 2024-ben bevezetésre kerülő új lengyel kerettanterv komoly változásokat hoz a lengyel alapfokú oktatásban. A változtatások a történelemoktatást is jelentős mértékben érintik.
 
A Minisztérium honlapján (https://www.gov.pl/web/edukacja/zmiana-podstawy-programowej--zaczynamy-prekonsultacje) társadalmi vitára bocsátott anyag bevezetőjében megfogalmazott új célokkal, miszerint „az általános iskolai történelemoktatás elsődleges célja a múlt iránti érdeklődés felkeltése – a saját családtörténettől kezdve a helyi és regionális történelmen át a lengyel és az egyetemes történelemig –, valamint a más népek és más nemzetek eredményei iránti tisztelet kialakítása”, a Vegyesbizottság tagjai csak egyet érteni tudnak. Ugyanakkor a teljes szöveget elemezve sajnálattal állapítjuk meg, hogy az első mondatban meghatározott helyes célnak ellentmondó javaslatok kerültek a kerettanterv tervezetébe.
 
A Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottsága úgy véli, hogy az új tervezet három ponton hátrányosan kezeli a magyar–lengyel történelmi kapcsolatokat. Így a korábbi kerettantervből kikerültek a XIV–XV. századi lengyel–magyar kapcsolatok, valamint Báthory István uralkodása, különös tekintettel külpolitikájára, továbbá módosításra került az 1956-os magyar forradalom eseményeinek bemutatása.
 
A Vegyesbizottság úgy véli, hogy az említett témák kerettantervből való eltávolítása és módosítása nem segíti a tanulók regionális tudatának kialakítását, nem járul hozzá „más népek és más nemzetek eredményei iránti tisztelet kialakításához” és egyértelműen szűkíti a lengyel történelemről megszerezhető tudást, az egészséges lengyel nemzeti és regionális tudat kialakításának lehetőségét.
 
1) A XIV–XV. századi magyar–lengyel kapcsolatok alatt a diákok megismerik a régiónk történetében és jelenében oly fontos visegrádi királytalálkozó történetét, a Piast-dinasztia kihalása utána az Anjou-ház hatalomra kerülésének körülményeit. Beleértve természetesen a lengyelek által Magyar Lajosnak (magyarok számára: I. Nagy Lajos) nevezett király uralkodása alatti lengyel–magyar perszonálunió történetét és jelentőségét, majd Lajos lányának, Hedvignek lengyelországi tevékenységét (pl. a krakkói Jagelló Egyetem újraalapítását) és végül házasságát a litván Jagelló Ulászlóval, amely megalapozta a lengyel–litván államközösséget. E korszak gazdag kulturális örökségét sem vitathatjuk el (Lajos és Hedvig uralma alatt került pl. a Fekete Madonna képe a magyar alapítású pálos rend częstochowai kolostorába.) A XIV–XV. századi lengyel történelem tehát elválaszthatatlan a magyar történelemtől. Éppen a XIV. század az, amikor a regionális együttműködés új lendületet kap, és az uralkodók egymást másolják (III. Kázmér, IV. Károly, I. Károly és Lajos). Azért kell tanulni róla, mert e nélkül nem érthetők meg a lengyel történelem sorsfordító évei, s nem érthető a Jagelló-dinasztia trónra kerülése és regionális hatalommá válása sem.
 
2) Báthory Istvánt magyarként, erdélyi fejedelemként választották lengyel királlyá. A történészek egyöntetű véleménye, hogy megválasztása a lengyel Szejm legjobb döntései közé tartozott a korszakban. Személyében egy minden szempontból alkalmas és az ország elé tornyosuló kihívásokra választ adni képes uralkodó került a lengyel–litván trónra. Báthory megreformálta az elavult adórendszert, átalakította az igazságszolgálatást, – visszaszorítva ezzel a korrupciót –, földreformot hajtott végre és modernizálta a hadsereget. Reformjai sikerét bizonyítja, hogy ígéretét beváltotta, és legyőzte a Livóniában már 18 éve hadakozó IV. Iván orosz cár seregeit, ezzel legalább 100 évvel elodázta az oroszok balti térségben később kialakult hegemóniáját. Ugyanakkor Báthory szerepe megkérdőjelezhetetlen a korszakban a humanizmus lengyelországi elterjedésében, jelentős reformokat vezetett be éppen a közoktatásban is. Nem véletlen, hogy Báthoryról szinte minden lengyel településen utcát neveztek el, és az 1918-ban létrejött független lengyel állam első gimnáziuma Varsóban szintén róla kapta a nevét. Báthory öröksége évszázadokon keresztül élt, és ma is él tovább. A felosztások korában vigasztalást, reményt és politikai programot nyújtott a lengyel társadalom számára, geopolitikai programjának alapelvei pedig máig tovább élnek Lengyelország külpolitikájában.
 
3) Az 1956-os magyar forradalom története nem kizárólag magyar történet. A forradalomhoz vezető út során a magyar és a lengyel folyamatok szorosan összekapcsolódtak és hatottak egymásra. Amikor 1956. október 19-én a lengyel politikai vezetésben változás állt be, és Władysław Gomułkát választották meg az ország élére, a magyar közvélemény hasonló változásokat követelt Budapesten is. Nem véletlen, hogy a lengyel pártvezető október 20-i antisztálinista beszédét október 23-án teljes egészében közzé tették Magyarországon, amely közvetlen katalizátorként szolgált az 1956-os magyar forradalom kirobbanásához. Ezért vonultak a budapesti tüntetők a magyarok és lengyelek közös szabadsághőse, Bem József tábornok szobrához, ahol a magyar mellett a lengyel zászlót is kitűzték. A tüntető tömegben több Lengyelországgal szolidaritást kifejező transzparens és tábla megjelent. Majd amikor a forradalom szovjetellenes szabadságharccá változott, a lengyel társadalom egy emberként állt a harcoló magyarok mellé. Éppen a lengyelek nyújtották a legnagyobb önkéntes segítséget a magyaroknak 1956 őszén. A lengyel társadalom egyedülálló szolidaritását Magyarországon a mai napig tanítják és számon tartják. A szocialista korszakban a lengyel társadalom hűen ápolta az 1956-os magyar forradalom emlékét, a ’70-es, ’80-as években pedig az ellenzéki mozgalmak fontos viszonyítási pontjává vált a szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelemben.
 
A tervezetből kiderült, hogy a lengyel Nemzeti Oktatási Minisztérium az általános iskolai történelemoktatás tananyagát alapvetően át szeretné írni. A Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság nem vitatja a változtatás jogát, ám történész szakmai szemmel komoly aggályok merülnek fel annak jelenlegi formájával szemben. Az új tervezet teljesen ellentétes a magyar–lengyel hagyományos barátság és szimpátia szellemiségével, de a történelemoktatásnak – a módosított szöveg szerint meghatározott – céljaival is. A Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság kiáll amellett, hogy az alap- és középfokú történelemoktatásban ne kevesebb, hanem közvetve vagy közvetlenül több magyar–lengyel kapcsolatokról szóló tananyag legyen mind Lengyelországon, mind Magyarországon. A bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy a magyar–lengyel történelmi kapcsolatok nem csak nemzeteink, hanem a régiónk egész történetének megismerése szempontjából kulcsfontosságúak, ezért a tantervből való eltávolításuk súlyos torzulásokat okozhat a jövő generációja nemzeti és regionális tudatának kialakulásában.
 
Prof. Petneki Áron, polonista, történész, az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának elnöke
 
Prof. Bagi Dániel, polonista, történész, az MTA doktora, az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának alelnöke, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet, ELTE BTK Kelet–, Közép–Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszék vezetője
 
Dr. Mitrovits Miklós, polonista, történész, az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának titkára, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet, Ludovika Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közép-Európa Kutatóintézet
 

Aláírók
 
Magyar részről:
 
Kovács István, polonista, történész, költő, az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának tagja
Kiss Gy. Csaba, polonista, irodalomtörténész, az MTA doktora, az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának
Tapolcai László, polonista, történész, az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának tagja, ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszék
Varga Endre László történész, az MTA Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának tagja
Horn Ildikó, történész, az MTA doktora, ELTE BTK Történeti Intézet igazgatója
Ring Éva, polonista, történész, ELTE BTK Kelet-, Közép-Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszék
Zsoldos Attila történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet
Fodor Pál, történész, turkológus, HUN–REN Történettudományi Intézet
Molnár Antal, történész, az MTA doktora, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet igazgatója, ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszékének egyetemi tanára, az MTA Történettudományi Bizottságának elnöke
hab. Fejérdy András, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet igazgatóhelyettes
Mihalik Béla Vilmos, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet
Oborni Teréz, történész, HUN–REN Történettudományi Intézet
Demeter Gábor, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet, az MTA–BTA Bolgár–Magyar Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozatának alelnöke
Bíró László, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet
Gál Judit, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet
Pók Attila, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet
Sokcsevits Dénes, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet
Csaplár–Degovics Krisztián, történész, HUN–REN BTK Történettudományi Intézet
Csukovits Enikő, történész, HHUN–REN BTK Történettudományi Intézet, az MTA doktora, a Századok folyóirat főszerkesztője
hab. Pálfalvi Lajos, polonista, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel Tanszék vezetője
Reiman Judit, polonista, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel Tanszék
Németh Orsolya, polonista, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel Tanszék
D. Molnár István, polonista, történész, az MTA doktora
Molnár Imre, polonista, történész, diplomata
Karol Biernacki, történész, levéltáros, a Wacław Felczak Alapítvány kuratóriumának elnöke
Gedeon Márta, a Wacław Felczak Alapítvány felügyelőbizottságának tagja
Balázs István Miklós, történész, a budapesti Lengyel Kutatóintézet és Múzeum igazgatója
habil. Tefner Zoltán, Budapesti Corvinus Egyetem
Rosonczy Ildikó, történész
Okos Márton, Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület alapító elnöke
Dupka György történész, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának ügyvezető elnöke
Galuska László MTA doktora, orvos, Debreceni Egyetem
Schrek Katalin, történész, Debreceni Egyetem
Petneki Noémi, irodalomtörténész, fordító
Zöldy Áron, fordító, Wacław Felczak Alapítvány
 
Lengyel részről:
 
Dr. Maciej Janowski, történész, a Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézetének igazgatója, a Lengyel Tudományos Akadémia Lengyel–Magyar Történelmi Bizottságának elnöke
dr hab. Marek Kornat, történész, Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézete
Marta Piber–Zbieranowska, történész, Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézete
Michał Zbieranowski, történész, Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézete
Stanisław A. Sroka, történész, Jagelló Egyetem, a Lengyel Tudományos Akadémia Lengyel–Magyar Történelmi Bizottságának tagja
Andrzej Nowak, történész
Tomasz Pudłocki, Jagelló Egyetem Történeti Intézet
Łukasz Kamiński, történész, Wrocławi Egyetem
dr Marek Mutor, Ossoliński Nemzeti Intézet igazgatóhelyettese, Wrocław
Leslaw Spychała, történész, Wrocławi Egyetem
Krzysztof Kawalec, történész, Wrocławi Egyetem
dr hab. Wojciech Mrozowicz, történész, Wrocławi Egyetem
Nagy László Kálmán, polonista, történész, Jagelló Egyetem Magyar Filológiai Intézet tanszékvezetője
Grzegorz Bubak, hungarológus és filmtörténész, Jagelló Egyetem Magyar Filológiai Intézet
Tadeusz Kopyś, hungarológus és történész, Jagelló Egyetem Európai Tanulmányok Központja
Mirosław Szumiło, történész, Maria Curie-Skłodowska Egyetem
Gizińska Csilla, a Varsói Egyetem Magyar Tanszék vezetője
Szymon Brzeziński, történész, hungarológus, Varsói Nemzeti Könyvtár
Danyi Gábor, történész, Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózatának munkatársa
Marcin Grad, hungarológus, Varsói Egyetem Magyar Tanszék
Ryszard Grzesik történész, középkorász, a Lengyel Tudományos Akadémia Szlavisztika Történeti Intézetének vezetője
Jarosław Szarek, történész
Wojciech Frazik, történész
Ireneusz Wysokiński OP, történész, a Lengyel Domonkos Tartomány Levéltárának igazgatója
Józef Łucyszyn CM tiszteletes, teológus, Missziós Atyák Teológiai Intézetének volt rektora
Piotr Stefaniak, történész
Tomasz Kurpierz, történész, Nemzeti Emlékezet Intézete, Katowice
Michał Kwilecki, Wrocławi Lengyel–Magyar Egyesület
mgr Andrzej Kowalak, kultúrtörténész, lengyel–magyar kapcsolatok kutatója, Varsó
Annamaria Molnar-Borkowski, fordító
Grzegorz Łubczyk, Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete (1997–2001), a „Henryk Sławik – Emlékezet és Életmű” Egyesület elnökhelyettese, lengyel–magyar témájú könyvek és dokumentumfilmek szerzője
Jerzy Snopek, történész, műfordító, Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete (2016–2022), a Lengyel Tudományos Akadémia Lengyel–Magyar Történelmi Bizottságának tagja
dr Michal Przeperski, történész, Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézete
dr hab. Rafał Łatka, történész, Stefan Wyszyński Kardinális
 
(2024. február 27.)

 
Képen: Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király (1533-1586) (b), a krakkói Wawel-székesegyház, ahol Báthory Istvánt 1576. május 1-jén lengyel királlyá koronázták (j).
 
Forrás: mta.hu