HARC NÉLKÜL SZÁLLTÁK MEG A NÉMETEK MAGYARORSZÁGOT?

„Minden ellenállást kíméletlenül le kell törni” – hangzott a német parancs, aki pedig nem áll ellen, azt laktanyazár alá kell helyezni.

Mi is történt 1944. március 19-én? Mintegy 100 ezer német katona vett részt a „Margarethe” terv végrehajtásában, hajnali 4 órakor négy nagyobb csoportban lépték át a határt: nyugatról a Pozsony-Kassa vonalon, északról a Kassa-Rozsnyó vonalon, délnyugatról Csáktornya térségéből, valamint délen Újvidék és Eszék térségéből indultak meg hazánk belseje felé. Az akció egy nap alatt célt ért, ezen a napon hosszú évtizedekre elveszítette függetlenségét Magyarország.

A megszállás hajnalán Kállay felvetette, hogy a kormány költözzön a Tiszántúlra vagy Erdélybe, de a repterek elfoglalása ezt lehetetlenné tette.
A Honvéd Vezérkar főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes értelmetlennek tartva az ellenállást, meg is tiltotta azt. Táviratát azonban helyenként késve kapták meg, így került sor kisebb tűzharcra az újvidéki Duna-hídon, Sopronban, Győrben, Székesfehérváron, Budaörsön és a budai várban.

Szombathelyi nézetét aztán Kállay és Horthy is osztotta. A kormányzó szerint ellenállás esetén a németek Magyarország pusztításával válaszolnának, amibe bevonnák a románokat, horvátokat és a szlovákokat.

Az említett kisebb harcokban összesen 50 német és 10 magyar veszítette életét. Nem járt messze az igazságtól Weichs vezértábornagy, aki azt jövendölte a megszállást illetően, hogy harc nélkül 24, harc esetén 12 órát fog igénybe venni, mert utóbbi esetén elmaradnak az üdvözlő beszédek.

Forrás: autentika.hu