GYÁSZ - MEGHALT HAVASI JÁNOS

Halnak, halnak
Egyre halnak.


S aki még él,
Minden névnél
Összerezzen, búsan árván:
Mint a néma
Lomblevél, ha
Egy-egy társa hull le sárgán.


A Csurka Istvánról megemlékező lakiteleki műsor alkalmával ismerkedtünk meg közelebbről. Addig nem beszélgettünk komolyabban, bár felületesen, ahogy mondani szokták, látásból ismertük egymást.

Ezután többször váltottunk szót, nèha beültünk egy-egy kávéra a Fórum  szerkesztőségének közelében.

Nagyon megtisztelve éreztem magam, mikor megajándékozott a Lánykák az idő eljárt cimű, megtörtént családi eseményeket  tartalmazó könynovellàjának dedikált példányával. 

Érdekes dolgokat mesélt bizonyos Kele Jánosról, a léleklátóról.

A háború okozta családi traumákból következő hadisír kutatásokról hallottam tőle tragikus történeteket. Nem szokványos előadásban, mert minden története mögött ott volt valami hátborzongató valóság, amire mégis derűsen gondolt vissza.

Még egy rá jellemző dolog: komolyan atletizált, mert számára igazi becsülete csak az atlétikának volt.
Hogy miért? Mert az atlétika nem pontozásos sportág, amiben csalni lehet.


Hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el 71 éves korában, olvasom a család közleményét.

Mélyen megrendít a halálhire.


Hogy szerintem  milyen ember volt Havasi János?

Hibátlan értékitéletű volt.

A végletekig szerény és becsületes lelkű volt.

Magyar volt.


Isten vele!


Papolczy Gizella