PÜNKÖSD ÜNNEPÉN

P.REISZ PÁL FERENCES SZERZETES: A LELKET KI NE OLTSÁTOK!

A Szentlélek nem zavarja meg az emberi értelmet, hanem rendezi, és megvidámítja a szíveket. Így a különféle nyelveket beszélő emberek egy családdá lehetnek. A Szentlélekkel eltelt apostolok Krisztus feltámadásáról, az ember megváltásáról beszélnek, s ezt a nyelvet minden jóakaratú ember megérti.
 
Mi is az ünnep titka? A Krisztus feltámadását elhívő, de arról tanítani és tanúságot tenni nem tudó apostolok megkapják a Lelket, aki nem megzavarja az emberi értelmet, hanem rendezi, és megvidámítja a szíveket. Így a különféle nyelveket beszélő emberek egy családdá lehetnek, hiszen a Szentlélekkel eltelt apostolok Krisztus feltámadásáról, az ember megváltásáról beszélnek, s ezt a nyelvet minden jóakaratú ember megérti. Mert azt mondja el a Lélek az apostolok által, amit az Atya tett értünk: feláldozva értünk egyszülött Fiát, megdicsőült emberként magához vette őt.
 
Hogyan beszélhetünk Isten, isteni személy kiáradásáról, eljöveteléről, hiszen Isten mindenütt jelen van? Ha Isten különféle jelekkel meggyőz minket, embereket jelenlétéről, illetve, ha alkalmassá tesz minket természetfölöttiségének befogadására, ekkor beszélhetünk eljöveteléről, kiáradásáról, megjelenéséről. A szélvihar, a tenger morajlása, a föld megrendülése az Ószövetségben Isten erejének, hatalmának a képe. A Sinai-hegyen a tűzoszlop Isten világfelettiségét, elérhetetlenségét jelzi. Az apostolok feje fölött megjelenő lángnyelvek pedig azt mutatják, hogy mindenki, személy szerint részesül a Szentlélek ajándékaiban.
 
Az apostolok a külső jelekből biztosak lehettek abban, hogy a Szentlélek kiáradásának részesei. De mi, akik Szent Pál szavai szerint a Szentlélek templomai vagyunk, a Szentlélek igazi működési területe a lelkünk, honnan tudjuk, hogy működik bennünk? Hívogatom, de eljön-e hozzám is? Akarja-e megújítania föld színét, és rajta az embert, köztük engem is? Van-e látható jele működésének most is? Vagy csak emlékezés a mai pünkösd ama régire? Csak személytelen erőt, Lélek-kitörést ünneplünk, ami erőltetetten avatkozik be az emberiség életébe?
 
Igaz, lángnyelvet nem látok, szélzúgást nem hallok, de látom sok emberben a Lélek gyümölcseit. Ők azok, akik tisztességesek tudnak maradni, amikor környezetükben olyan sokan tisztességtelenek. Dolgoznak, annak ellenére, hogy mások még azt is zokon veszik tőlük, kinevetik, hogy becsületes munkával keresik kenyerüket. Udvariasak, pedig nem kapnak és nem várnak viszonzást. Kötelességtudók, pedig nem ellenőrzi őket senki, nem kéri őket számon senki. Hívők, pedig sokan hitetlenek körülöttük. Imádkoznak, pedig nekik sincs több idejük, mint másnak. Érzem, látom, hogy engedik magukat vezetni a Lélektől. (Makovecztől Imrétől, az építésztől kérdezték évekkel a rendszerváltás előtt, midőn pesszimistán nyilatkozott a jelent illetően, hogy akkor miben bizakodik? Válasza: Találkozik, dolgozik együtt fiatalokkal, akik annyira tiszták, akik annyira becsületesek, annyira önzetlenek, hogy ezeket még elrontani sem tudták. Burkoltan ezt mondta: akik a Lélek szerint élnek. )
Nincs az én életemben is ilyen változás? Amikor valamilyen sugallatra felülvizsgálom magamat. Észreveszem, hogy az, amit megszoktam, ami már belém nőtt, ami magától értődik, az nem jó. És szégyellnem kell, hogy korábban hogyan gondolkodtam, viselkedtem. Vajon nem lenne szükségem ilyen szemlélet változásra egész életemre vonatkozóan? Észrevenni, hogy életemet az önzés hatja át, az irányítja. Hogy így nincs is értelme életemnek. Hogy változtatnom kellene rajta. Hogy amit értékesnek tartottam, az valójában semmi. Szörnyű, ha valaki, - különösen egy fiatal, - figyelmeztetésre azt válaszolja, hogy: én már csak ilyen vagyok, én már megszoktam, ez a természetem, engem tessék ilyennek elfogadni!… Mintha azt mondaná: eddig is rosszul, helytelenül tettem, helytelenül gondolkodtam, helytelenül viselkedtem, ezek után is így fogok, ellenállok minden jó rezdülésnek. Ellene állok a Lélek minden jó sugallatának.
 
De magunkban ne csak a negatívumot keressük, mert az lelkileg egészségtelen. Hanem a jó képességeket, a jó adottságokat is, amelyeket az Isten rám bízott. Az előnyös tulajdonságokat, az erőt, amelynek birtokában vagyok. És a gyámoltalan, idétlen emberkéből egyszer lelkileg felnőtt, öntudatos ember ébred. A Szentlélek helyes önismeretre vezet, hogy birtokába tudjad venni önmagadat, és hogy így át tudjad magad adni Istennek.
 
A tömegről az embereknek általában igen rossz a véleményük. A mai közéletet is az jellemzi, hogy a tömegember nyomul előre, egészen a teljes társadalmi hatalomig. Aki a tömegember természetét, tulajdonságait leginkább ismeri, az tudja annak az erejét saját maga számára felhasználni, élni vele, esetleg visszaélni vele. A tömeg pszichológiai állapot. Mohóság és tökéletes hálátlanság jellemzi, mint az elkényeztetett gyermeket, akinek mindent szabad, de semmire sem köteles. A tömeg nem épít, noha hatalma végtelen. Nincs benne tisztelet végső elvek iránt, nincs kultúrája. A tömegember ösztönösen visszautasítja a magasabb ideált. A tömeg által a közönségesség gyakorol hatalmat, szemben a kiválasztottakkal, a lélekben nemesekkel, akik tevékenyek, áldozatosak. A tömegember létében komolytalan, felelőtlen. Csak a szórakozás, a felületesség köti le. A tömeg kezelhetetlen, kiszámíthatatlan, sokszor végzetes. A tömeg tehát rossz, káros, mégis van, létezik. Egyben önmaga léte bizonyítéka annak, hogy létezhet, létjogosult. Ha pedig létezésre jogosult, lennie kell olyan formájának, amely jó, amely méltó a létezésre.
 
Az Apostolok Cselekedetei leírása szerint a Szentlélektől eltelt emberek olyan nyelven beszéltek, amit mindenki megértett. A Szentlélek kiáradása révén a különböző nyelveket beszélők tömege egyetértővé vált. Annak ellenére, hogy tömeget alkottak, mégis egységesen gondolkodtak, egyformán értettek, egyetértővé lettek. A Szentlélek tette őket azzá.
 
A kezdeti egyház, az apostolok csoportja azért jött össze és maradt együtt, mert ott volt közöttük Jézus Krisztus. Amikor eltávozott körülük, amikor a kínzóinak kezére adta magát, akkor az apostolok csoportja szétszalad. Nem volt közöttük Jézus Krisztus, aki összetartotta volna őket. Amikor a feltámadás után megjelent nekik, akkor azok, aki szétszóródtak, ismét összejöttek. Az a Krisztus, aki Szentlelke által a mennybemenetele után pünkösdkor rájuk leszállt és közöttük is maradt, arra is képesítette őket, hogy magukkal ragadják a hallgatóságukat. Így általuk a tömegnek Lelke lett. A tömeg tehát alkalmas terep a Lélek jelenlétére. A kiszámíthatatlan, sokszor gyalázatosan viselkedő, károsan tevékenykedő tömeget a kiáradó Szentlélek élővé, hasznossá, értékessé formálja. Egyházzá, Krisztus titokzatos testévé teszi.
Jöjj, Szentlélek, vezess önismeretre, irányítsd életemet, életünket! Szent Pál figyelmeztet: a Lelket ki ne oltsátok!

P. Reisz Pál OFM