KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK ÜNNEPE

Keresztelő János feladata a Megváltóval való találkozás előkészítése volt, ezért hirdette ennek előfeltételét: a bűnbánatot. De ha a Keresztelő neve Szent János, akkor miért tulajdonítják az ünnepet mégis Szent Ivánnak? Azért, mert az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János névnek szláv formájából. Eredetileg görög-latin-orosz-magyar eredetű név, jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes. Így már érthető, hogy a Szent János havának Szent János éjszakája az nem más, mint Iván napja június hónapban: 24-e.

János születését angyal adta hírül atyjának, Zakariásnak, amikor az a templomi szolgálatot teljesítette (Lk 1,5–25). Erzsébet volt az édesanyja. Szülei már idősek voltak, nem is merték remélni, hogy nekik még gyermekük lehet. Zakariás a kételkedése miatt meg is némult a gyermek születéséig.

Mária az angyali üdvözlet (Lk 1,26–38) nyomán tudta meg, hogy rokona, Erzsébet már hat hónapja áldott állapotban van. Rögtön el is indult, hogy rejtekében köszöntse és segítse a gyermek érkezésének várását. Erzsébet boldog örömmel fogadta Máriát, láthatóan ő már tudta az Üdvözítő Fogantatását.

János a pusztában nevelkedett (nagyon valószínű, hogy a qumráni közösségben), a legegyszerűbb ruházata volt és étrendje is a szigorú önmegtartóztatást tükrözte. Bűnbánatot hirdetett, és a Messiás közeli érkezését. Az Úr útját készítette elő. (Mt 3,2) A hozzá tóduló tömeget a Jordánban a bűnbánat fürdőjében keresztelte meg.

A hozzáérkező Jézust is (némi ellenkezés után) megkeresztelte, mert így kellett történnie, hogy Jézus magára vállalhassa a Világ bűneit. Tanítványainak megmutatta az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit, a kiválasztottakat átengedte Jézus követésére, mert most már neki beteljesült a küldetése. (Jn 3,30)

Nem finomkodott, mindenkihez szólt előkészítő küldetése. Heródesnek is szemére vetette bűneit. Sorsa a börtönbe vettetéssel és lefejezésével teljesedett be, vértanú lett. Jézus a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg Jánosról.

Az ünnep eredetileg az Egyház nagy ünnepe volt, böjti felkészülési idővel, parancsolt ünneppel, három misével és munkaszünettel. A negyedik század óta sok kápolna, oltár és templom van tiszteletére szentelve. Népszerű szent, a június hónapot róla nevezték el ‘Szent Iván havának’, védőszentje a Johanita betegápoló lovagrendnek, de sok művészi alkotás is ihletésére született (Shakespeare Szentivánéji álma, Mendelssohn zenéje, stb.). A János keresztnév a leggyakoribb minden nemzetnél.

Nyugaton szokás János napján népünnepet tartani, Szent-János tüzet gyújtani. Ezek eredete a pogány Baldur-ünnepekkel kapcsolatos, akit a napforduló idején különösképpen tiszteltek a pogányok. A kereszténység ezt a szokást a nagy szentnek, az igazság lelki napja előhírnökének tiszteletére áldozza.

Forrás: romkat.ro
(2024.06.24.)