1986. július 27.: Budapesten a Népstadionban 70 ezer néző előtt koncertezik a Queen együttes

RETÖRKI-OLVASÓSZOBA

1984-ben Magyarországon koncertezett a brit Iron Maiden, mely elhozta a rég várt legmagasabb színvonalú rockzenét (egész pontosan heavy metalt) a rajongók számára. Ez a zeneszeretők, a koncertszervezők és a kádári műsorpolitika szempontjából is áttörés volt. Két évet kellett várni, hogy még nagyobb hírű, már akkor legendás együttes lépjen a színpadra, a szintén brit Queen - írta Halmy Keve Kund, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár tudományos segédmunkatársa.

Az 1980-as évek kultúr- és zenetörténeti szempontból is átmeneti időszak. Az alkotók és a zenekedvelők azonban ezt még nem érzékelhették: pusztán valamilyen különös, egyre jobban felszabaduló, a lefojtottság alatt is pezsgő élet kibontakozását tapasztalták. 1985-től ez a folyamat egyre inkább gyorsult. A nemzetközi politikai színtér, a magyar szocialista gerontokrácia tehetetlensége, a kontroll lazulása a művészeti ágak szabadabb, sőt néha eruptív megnyilvánulását eredményezte. Ma már azonban látszik, hiába ékelődött közbe a politikai rendszerváltás, életmód és társadalmi mentalitás szempontjából a ’80-as és a ’90-es évek összetartozik. Stiláris jellegzetességeit és a közösséget átható kulturális légkör hangulata szerint sokkal közelebb áll egymáshoz a két évtized, mint az előzmény ’70-es évek, vagy a következő, a 2000-es évek.

Ennek ellenére sem tagadható, hogy „kis kulturális forradalom” zajlott le az 1980-es években. A zene világában sorra dőltek le a tabuk, intenzíven koncerteztek a „Fekete Bárányok” (P. Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band), megszületett az István, a király rockopera (1983), megjelenhetett a súlyos, még a szovjet megszállást is allegorikus kritikával illető Vadászat c. album (1984, HBB), és ugyanebben az évben a P. Mobil Honfoglalás c. szvitje, melyet hosszú ideig meddőn parkoltatott a hanglemezgyár. Elindult az új hullám alternatív, az éjszakai életet is felforgató, punkos URH és az Európa Kiadó együttesek szubkultúrája. A rockzene szellemét, melyet még a hetvenes években engedtek ki a palackból, nem lehetett visszatömködni a palackba. A művelődési házak pezsgő élete, az elinduló stadionkoncertek atmoszférája, a gombamód szaporodó iskolai zenekarok mind-mind jelezték: a szabadság új dimenziója közeleg.

A fiatalok közül sokan kedvenc nyugati együtteseik logóját, neveit varrták fel farmerdzsekijükre, de míg a ’70-es években csak álmodhattak az élő koncertjeiken való bulizásról (korabeli kifejezést hasznávla „tombolásról”, „csápolásról” – kinek, hogy tetszik), addig az 1980-as években ezen a téren is megtört a jég.

1984-ben Magyarországon koncertezett a brit Iron Maiden, mely elhozta a rég várt legmagasabb színvonalú rockzenét (egész pontosan heavy metalt) a rajongók számára. Ez a zeneszeretők, a koncertszervezők és a kádári műsorpolitika szempontjából is áttörés volt. Két évet kellett várni, hogy még nagyobb hírű, már akkor legendás együttes lépjen a színpadra, a szintén brit Queen. 1986-os koncertjét a Népstadionban három évvel korábban kezdték szervezni, és nagy nehézségek árán sikerült elérni a brit menedzsmentnél, hogy a 26 állomásos Magic turné egyik helyszínévé tegyék Budapestet is. A kelet-közép európai politikai akadályokat még áttörte a Queen, de a gázsival már komoly gondok akadtak. A zenekar tiszteletdíjának és műszaki-szervezési költségeinek mintegy harmadát tudta előteremteni a magyar fél. A lehetetlen helyzet feloldása érdekében utóbbi zseniális megoldással állt elő: megegyeztek a szervezőkkel, hogy filmet forgatnak a koncertről és a Queen magyarországi tartózkodásáról, melynek a bevételét a zenekarnak ajánlják fel. Ezt az együttes menedzsmentje is elfogadta, ezáltal zöld utat kapott a nagyszabású esemény. Zsombolyai János rendező irányításával a kezdet kezdetétől forgott a kamera, elindulva a Bécsből Budapestre tartó szárnyashajóval, melyen a zenekar utazott. A csúcspont nyilvánvalóan a július 27-i monstre koncert volt, melyből eredetileg kettőt terveztek, de szervezési és anyagi okok miatt egy valósult meg. A jegyeket 150–250 forint körüli árakon lehetett kapni, de mindentől függetlenül 70.000 ember töltötte meg a Népstadiont. Az előkészületek, a hírverés, a szocialista országbeli koncert egyedisége a legkiemelkedőbbé tette a turné budapesti koncertjét. A fellépés frenetikus, a Queenhez méltó volt, de a csúcspont a híres számokon túl egyértelműen Freddie Mercury váratlan és felemelő gesztusa volt, amikor elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, melyet ováció fogadott a közönség részéről.

A koncert több szempontból „átütő” volt, és revelatív élményt jelentett a közönség számára. A szocialista országokban szinte példa nélküli rendezvénynek súlya volt, jelezve, hogy a minőségi kultúra nem ismerhet határokat, és a zeneszerető közönség rajongását, illetve a szabad értékválasztást nem lehet adminisztratív eszközökkel megakadályozni. (Csak egy rövid beszúrás: kevesebb mint két év múlva hasonló dimenziójú tömeg demonstrált Budapesten a romániai falurombolás ellen.) De a zenekar számára is nagy lelki élmény volt fellépni a zárt világban, melyre a tagok is fokozatosan ébredtek rá. A koncert után öt hónappal a magyar szervezők bemutatták a filmet a zenekar képviselőinek, akik maradéktalanul elégedettek voltak a produkcióval. Így az egész rendezvény nagy sikertörténetként vonult be a magyar zenetörténetbe, ami abban az időszakban nem volt gyakori jelenség.

Irodalom:

Amikor kis időre leomlott a vasfüggöny. Elérhető: https://wmn.hu/kult/37684-amikor-egy-kis-idore-leomlott-a-vasfuggony-igy-zajlott-a-queen-koncert-budapesten-1986-ban                     (utolsó letöltés: 2024. 06. 24.)

Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj. Budapest, Jaffa, 2015.

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A magyarock története 2. Budapest, Kossuth, 2019.

Kapuvári Gábor – Sebők János: Queen. Budapest, Zeneműkiadó, 1986

Forrás: retorki.hu
(2024.07.27.)