AGÓCS TIBOR TAKARODJON A GYEREKEK KÖZELÉBŐL ÉLETE VÉGÉIG!

Tavasszal Magyarországon morális pánik alakult ki, ami elsodorta az igazságügyi minisztert, a köztársasági elnököt és a református egyház elnök püspökét is. Annak előtte, amikor még szinte semmit sem lehetett tudni a mögöttes okokról, sajnálatomat fejeztem ki a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter lemondása miatt.
 
Miután nyilvánosságra került az egész egymásbaskatulyázott, igen súlyos erkölcsi és büntetőjogilag is elfogadhatatlan ügyfolyam, mélységes szomorúság töltött el. Mégpedig azért, mert ide jutottunk. Nemcsak mi, ez világtendencia. Ez a kor az állandósult botrányok kora.
 
Minden nap van valamiféle új botrány, amire hirtelen felindulásában az embernek reagálnia kell, mert úgy érzi, különben megfullad. Posztot írni, vagy legalább egy fél flekket. Amiben persze benne van az is, nehogy lemaradjon. Amikor tudomásomra jutott egy felháborító eset, hirtelen felindulásomban elkezdtem csapkodni a klaviatúrát: Agócs takarodjon, a rendőrség pedig tegye a dolgát!
 
És mi van már megint? Múlt hét csütörtökön az 53 éves Agócs Tibor, a Yakuzák SE karateklub alapító-vezetője, aki 2020-ban Novák Katalin család- és ifjúságért felelős akkori államtitkártól életműdíjat vett át, a szolnoki kalandparkban hideg fejjel, brutálisan úgy felrúgott egy gondjaira bízott kisgyereket, hogy szegény akár a nyakát is törhette volna.
 
Aztán rájöttem, hogy klaviatúra-csapkodással nem oldódik meg semmi. Kiadtam a mérgem. Jóllehet nem változott most sem a véleményem arról, aki indulatmentesen képes felrúgni egy kicsi gyereket, mert az szerintem tényleg takarodjon a francba, és élete végéig ne merjen gyerekek közelébe menni, mert ez nem normális.
De ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy mennyire jó lenne botrányoktól mentesen nyugodtan élni, nyugodtan lemaradni, mert ez a rohanás, ez az intézményesült durvaság a végünket fogja okozni. Társadalmilag talán azonnal nem, de morálisan biztosan.
 
Papolczy Gizella