AZ 1949-ES ALKOTMÁNY KIDOLGOZÓI SZAKÍTOTTAK A MAGYAR KÖZJOG TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYAIVAL

Az államforma és a címer megváltoztatása jelképesen is magában hordozta a Rákosi-éra sajátosságait

Augusztus 20-a nem lehetett többé az államalapító Szent István király ünnepe. Ezt a napot a munkás-paraszt szövetség jegyében a szovjet típusú népköztársasági alkotmány és az új kenyér jelképeként kellett hivatalosan ünnepelni- RETÖRKI KRONOLÓGIA

1949. augusztus 20-án lépett hatályba a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény, amely hosszú évtizedekre meghatározta hazánk közjogi és politikai berendezkedését.

Az alkotmány elfogadásának és hatályosításának időzítése fontos hatalmi célokat szolgált. A kommunista hatalom tisztában volt azzal, hogy augusztus 20-át a kollektív tudatból kitörölni nem lehet, ezért igyekezett új jelentéstartalmat társítani az ünnephez. Így lett végül augusztus 20-a előbb „új kenyér”, majd 1950-től a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepnapja. A megemlékezésről a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet bocsájtott ki, amelyben deklarálták, hogy „Az Alkotmány fejezi ki és rögzíti le azoknak az alapvető gazdasági és társadalmi változásoknak eredményeit, amelyeket országunk a nagy Szovjetunió fegyveres ereje által történt felszabadítása óta elért és az Alkotmány jelöli ki továbbfejlődésünk irányát is a szocializmus felé vezető úton. […] Ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendeli: 1. § Augusztus 20. napja nemzeti ünnep: a Magyar Népköztársaság alkotmányának ünnepe" - írja Juhász-Pintér Pál történész, jogász a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár honlapjának kronológia rovatában.

Az alkotmány elfogadásának és hatályosításának időzítése fontos hatalmi célokat szolgált. A kommunista hatalom tisztában volt azzal, hogy augusztus 20-át a kollektív tudatból kitörölni nem lehet, ezért igyekezett új jelentéstartalmat társítani az ünnephez. Így lett végül augusztus 20-a előbb „új kenyér”, majd 1950-től a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepnapja. A megemlékezésről a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet bocsájtott ki, amelyben deklarálták, hogy „Az Alkotmány fejezi ki és rögzíti le azoknak az alapvető gazdasági és társadalmi változásoknak eredményeit, amelyeket országunk a nagy Szovjetunió fegyveres ereje által történt felszabadítása óta elért és az Alkotmány jelöli ki továbbfejlődésünk irányát is a szocializmus felé vezető úton. […] Ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendeli: 1. § Augusztus 20. napja nemzeti ünnep: a Magyar Népköztársaság alkotmányának ünnepe”.

Az alkotmány eszmeiségét az 1948-ban létrejött Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata is deklarálta, miszerint: „Ma Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság van hatalmon. A munkásosztály, amely bebizonyította képességét a kormányzásra, a nép többsége által elismert vezető és döntő erő.”

Az 1949-es alkotmány alapját – akárcsak számos más kelet-európai országban – az 1936-os szovjet alkotmány adta, amely egyszerre jelentett szakítást a magyar történeti alkotmányfejlődéssel és az európai alkotmányos értékekkel, kihatva az államélet minden területére. Beér János – az alkotmány egyik kidolgozója – ezzel kapcsolatban eképp idézi Sztálin A leninizmus kérdései című munkáját: „A proletáriátus diktatúrája nem egyszerű kormányváltozás, hanem egy új állam, új hatalmi szervekkel a központban és a vidéken: a proletáriátus állama, amely a régi polgári állam romjain keletkezik.”

Az országgyűlés, amely elfogadta az új alkotmányt, annak az 1949-es májusi választásnak az eredményeként ült össze, amelyen az akkor még „talpon maradt” pártok szövetségbe tömörülve, kommunista dominanciával Magyar Függetlenségi Népfront néven indultak, amely szervezet egyik fő céljaként az alkotmány létrehozását jelölte meg. 1949 augusztusára lényegében már felszámolták a többpártrendszert, a hatalom a Magyar Dolgozók Pártjának a kezében összpontosult.

A választások után a kormány az elsők között látott neki az új alkotmány kidolgozásához. 1949. május 27-én felállították az Alkotmányelőkészítő Bizottságot, amely az új törvény megalkotásakor „[…] azokból a gazdasági és politikai változásokból indult ki, amelyek hazánk fejlődésében előállottak, mióta a Szovjetunió felszabadította.” A bizottság vezetésével Rákosi Mátyást bízták meg, a tervezet kidolgozásában pedig két személy, Beér János és Szabó Imre vállalták az oroszlánrészt. Az bizottság nevében kidolgozott javaslatot Rákosi nyújtotta be Minisztertanács elé, amely augusztus 5-ei ülésén el is fogadta a tervezetet.

A törvényjavaslatot, amelyet Rákosi Mátyás terjesztett az országgyűlés elé 1948. augusztus 17-én, másnap a képviselők általánosságban és részleteiben, egyhangúlag elfogadták. Az alkotmánytervezet tárgyalása során a hozzászólók egyöntetű lelkesedéssel szólaltak meg. Első felszólalóként Harrer Ferenc országgyűlési képviselő elsősorban Rákosi Mátyás felé fejezte ki köszönetét, aki „a dolgozó parasztokkal szövetséges munkásosztály élén megteremtette az alkotmány szilárd társadalmi alapjait”. A további hozzászólok Rákosi Mátyás mellett köszönetet mondtak Sztálinnak és a Magyar Dolgozók Pártjának is, illetve biztosították az Országgyűlést, hogy a munkásság és a parasztság mellett, a haladó értelmiség és a magyar ifjúság is lelkesedéssel fogadja az új alkotmányt.

Az új alkotmány történelmi jelentőségét akkor és később is rendszeresen hangoztatta a kommunista propaganda. A hazai sajtó is egyöntetűen ünnepként, történelmi vívmányként értékelte elfogadását. Még a jogszabály elfogadása előtt, 1949. augusztus 1-jén utasítás született a Magyar Dolgozók Pártja Szervező Bizottságának ülésén, miszerint „az alkotmány népszerűsítését fel kell használni arra, hogy a Pártot még jobban összeforrasszuk a dolgozókkal, még jobban elmélyítsük a szeretetüket és hálájukat a Párt és Rákosi Mátyás iránt.”

A jogszabály elsőként Magyarország államformájáról rendelkezett, a köztársasági államformát a népköztársaság megnevezés váltotta, amely egészen 1989. október 23-áig fennállt. Emellett más formai változásokról is rendelkezett: új címer került bevezetésre, amely gyökeresen eltért az addigi magyar hagyományoktól, és szintén szovjet mintára készült. Ez, ellentétben az államformával, kevésbé volt hosszú életű, az úgynevezett Rákosi címert 1957-ben – némi módosítással – felváltotta a Kádár-címer.

Az államforma és a címer megváltoztatása jelképesen is magában hordozta az új rendszer sajátosságait, az alkotmány mindezeken kívül számos olyan rendelkezéssel bírt, amelyek alapjaiban változtatták meg az addigi közjogi állapotokat. Az alkotmány elfogadása, illetve az azt követő közigazgatási-igazságszolgáltatási átszervezés beteljesítette az egypárti, diktatórikus rendszer kiépítésének folyamatát.

Az 1949. évi alkotmány megszüntette a köztársasági elnöki pozíciót. Helyette szovjet mintára létrehozták a kollektív államfői testületet, a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely 21 tagból állt: elnökből, 2 elnökhelyettesből, titkárból és 17 tagból. Az Elnöki Tanács tagjait az országgyűlés választotta saját soraiból. Amennyiben az országgyűlés nem ülésezett, az alkotmány módosításának kivételével minden kérdésben jogszabályt alkothatott törvényerejű rendelettel, így alkalmas volt a parlament tevékenységének háttérbe szorítására. Az alkotmány ugyanis kimondta: „ha az országgyűlés nem ülésezik, az országgyűlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja.” Bár formálisan megmaradt a hatalmi ágak szétválasztásának elve, a gyakorlatban ezt felülírták azzal, hogy az államfői testület mintegy „törvényhozói” szerepbe lépett úgy, hogy a kibocsátott törvényerejű rendeletekhez nem volt szükség miniszteri ellenjegyzésre sem. Ezzel a szervezet a pártvezetés politikai döntéseit gyorsan, minden különösebb formalitás nélkül legalizálta törvényerejű rendeletek formájában, hiszen nem kellett bevárni az Országgyűlés ülésszakát és nem volt szükség nyilvános vitákra sem. Ezt követően minimális számú törvény született meg az Országgyűlés munkájának eredményeként, az 1982-es esztendőben például csak kettő: az egyik a zárszámadásról, a másik pedig a költségvetésről.

A kialakult kettős struktúrában a valódi hatalom birtokosa a Magyar Dolgozók Pártja volt. A tényleges kezdeményező és irányító szerepét szintén az MDP játszotta, amelynek akaratát végeredményben csak közvetítette mind a törvényhozás, mind a végrehajtás, mind pedig az igazságszolgáltatás.

Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa lett. A gyakorlatban Országgyűlés elvesztette a kormány ellenőrzésének lehetőségét, és nem merülhetett fel a törvényhozás részéről a miniszterek felelősségének érvényesítése sem. Helyi szinten a tanácsi rendszer bevezetéséről rendelkezett az alkotmány, amely egyet jelentett a korábban meglévő önkormányzati autonómia felszámolásával. Az 1950. évi I. törvény értelmében ugyanis a helyi tanácsok egymás alá és fölé rendelt szervek lettek, és valamennyi helyi tanács legfelsőbb fokon az országgyűlés és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alá volt rendelve, így azok szovjet mintára az egységes és központosított államhatalom helyi szerveivé váltak. Ténylegesen azonban a tanácsokat is – ahogy az állami mechanizmus egészét – a párt irányította.

Az egypárti, totalitárius rendszer kiépítése magával hozta a bírósági és ügyészségi szervezet teljes körű átalakítását is. A bírói függetlenség felszámolása már 1948-ban megkezdődött, a szervezet radikális átszervezését pedig az 1949-es alkotmány indította el. Szintén szovjet mintára megjelent az ülnökbíráskodás is. A jogi végzettség és képesítés nélküli, laikus ülnökök egyenlő és teljes jogú bírákként vehettek részt a később kidolgozott szabályok szerint a büntetőbíráskodás egész területén az elsőfokú eljárásban.

1949 és 1989 között több alkalommal is módosították az alkotmányt, minden esetben a szocialista rendszer szellemiségével összhangban. A rendszerváltás folyamán nem került sor új alkotmány kidolgozására, 1989-ben azonban gyökeres, a demokratikus államberendezkedést lehetővé tevő változtatásokra került sor. Az így módosított 1949. évi XX. törvény 2012. január 1-jén vesztette hatályát Magyarország Alaptörvényének életbe lépésével.

Forrás: retorki.hu
(2024.08.18.)