MEGHALT BERCZELLY ISTVÁN KOSSUTH-DÍJAS OPERAÉNEKES

Mi egy mélyérzésű, önzetlen barátot gyászolunk, zenei életünk egy bravúros művésszel lett szegényebb, a magyar haza pedig egy tiszta szívű hűséges fiát veszítette el.

Berczelly István 1970-ben szerződött az Operaházba, az operarepertoár csaknem valamennyi jelentős bariton és basszus szerepét énekelte. Noha 2000-ben nyugdíjba ment, 2016-ig még fellépett az intézményben. Mindig számíthatott rá az Operaház. A legnagyobb bravúrja az volt, hogy egyazon este, miután az Erkel Színházban elénekelte a Hunyadi Lászlóból Gara nádor szerepét, átment az Andrássy útra, ahol a Bánk bánból II.Endrét alakította.
 
Több éven át énekelte a Deák téri evangélikus templomban Bach János passiójából Jézus szólamát. Vallotta: Jézust énekelni isteni kegyelem, itt nincs helye az önzésnek. Az önző ember azt hiszi, hogy azért van a Földön, hogy Isten őt szolgálja, nem azért, hogy ő szolgálja Istent. Az önzés ellenszere az önfegyelem, az eredmény az önzetlenség, amely már itt a földön boldoggá teszi az embert.

 
Rendszeresen fellépett a Bocskai István Szabadegyetem műsoraiban, és nélkülözhetetlen előadója volt a Csurka István Emlékesteknek. Nem rejtette véka alá véleményét, jobboldaliságát. Többször hangoztatta, hogy 2010-től Magyarországon és Pozsonyban a nemzet érdekében cselekszenek, míg Nyugaton a pénz és Brüsszel tetszeleg a mindenható szerepében.
 
 
Istenhívő, keresztény, magyar embert, jó humorú, segítőkész barátot és megbízható, kiváló énekest veszítettünk el. Berczelly Pista hosszú évtizedeken át a magyar operajátszás egyik vezető ereje volt. Nagyon sok operában dolgoztunk együtt. A basszbaritonokról azt szokták mondani, inkább intrikus szerepkörben jók. Tény, hogy Pista kiváló Scarpia, Pizarro volt, de színpadi humánuma leginkább a Mesterdalnokok Hans Sachs szerepében mutatkozott meg. Úgy mond le szerelméről, úgy adja át a helyét a fiatal dalnoknak, hogy mégis övé az erkölcsi győzelem. Ez az alakítása lenyűgöző volt, mint ahogy a lányáért mindent megtevő Boccanegra szerepe.
A magyar operákban is felejthetetlent alakított. Mindenki értette, amit énekelt, az egyik legtisztább magyar kiejtésű énekesünk volt, ahogy azt Bartók Kékszakállújában bebizonyította.
Végtelen űrt hagy maga után, de amit alkotott, az örökké megmarad – emlékezett a jó barát, Medveczky Ádám karmester Berczelly Istvánra.
 
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és mesterművésze nyolcvanöt éves volt.
 
Pista, nyugodj békében!


szerk.