ÍGY ÍRNAK RÓLUNK - HUNYADI JÁNOS, EGY ROMÁN HERCEG FIA

MAGYARSÁGKÉP SZOMSZÉDAINK TANKÖNYVEIBEN Miként mutatják be a szlovén tankönyvek a Cilleiek és a Hunyadiak kapcsolatát? Hogyan írhatnak Szlovákiáról, mint már 1848-ban létezett államról a szerb diákok számára?– többek között ezekre a kérdésekre is megkapjuk a választ, ha elolvassuk a Rendszerváltást Kutató Intézet és Levéltár legújabb sorozatának első kötetét. A Kiss Gy. Csaba által szerkesztett kiadvány rávilágít, hogy e soknemzetiségű térség történetének leírását az egyes államokban a politikai helyzethez igazítják.

Új sorozat indul
 
A RETÖRKI főleg a rendszerváltással foglalkozik, de tudják, hogy 1989–1990-es évek eseményeit azonban nem lehet csak önmagukban, a történelmi folyamatokból kiemelve vizsgálni. A rendszerváltás megismeréséhez és megismertetéséhez szükséges érteni és feldolgozni a tragédiákkal terhelt XX. századi történelmünket. A RETÖRKI célja, hogy ezeket a folyamatokat felvázolva segítse a tudományos kutatások előrehaladását, valamint egy olyan közösségi emlékezet kialakítását, amely alaptételként fogadja el, hogy a rendszerváltás – minden hibája és árnyoldala ellenére – átvezette Magyarországot a kommunista diktatúrából a parlamentáris demokráciába.
 
Az újonnan induló Műhelytanulmányok sorozat az egyetemek, az oktatók, a fiatal szakemberek és a RETÖRKI közös munkájának eredményeit kívánja bemutatni, valamint– nyomtatott és elektronikus formában egyaránt – elérhetővé tenni a szakma és a szélesebb olvasóközönség számára. A sorozat egyes kiadványaiban így olyan írások láthatnak napvilágot, amelyek egy-egy szakmai közösség tevékenységét mutatják be egy adott témában – mint jelen munka is. A következő kötetekben műhelykonferenciák előadásainak szerkesztett változatait, tehetséges, fiatal szakemberek kiemelkedő tudományos értékkel bíró tanulmányait, akár szakdolgozatait, doktori disszertációkat vagy már folyamatban lévő kutatások fontos részeredményeit kívánjuk közölni. A sorozat induló kötetének terve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolája művelődéstörténeti programjának Kiss Gy. Csaba professzor úr által vezetett szemináriumi témája alapján fogalmazódott meg a RETÖRKI Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelyében. Ebben az értelemben tehát egy rendhagyó közös munka gyümölcse – írja Dr.Nyári Gábor, az Intézet ügyvezető igazgatója a kötet előszavában.
 
Miért éppen a tankönyvek?
 
Kiss Gy. Csaba professzor úr erről a könyv Bevezető magyarázatában így ír: „időszerűnek és fontosnak tartjuk közép-európai szomszédságunk jobb megismerését; egyértelmű, hogy ehhez tanulságos példákat szolgáltathat, miképpen láttak és látnak bennünket abban a környező világban, amelynek fejlődése, dilemmái annyira hasonlóak a miénkéihez – a 19. és 20. században és napjainkban is. Így választottuk témául a 2023/24-es akadémiai év első szemeszterében szomszédaink újabb tankönyveinek – elsősorban a történelemkönyveinek – vizsgálatát magyarságképük szempontjából. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy a digitalizáció és a globális tömegkultúra korában az oktatás (a tananyag kiválasztását és a módszertant tekintve is) fontos változások idejét éli. Ugyanakkor ezek a próbafúrások nem szándékoztak történelemdidaktikai kérdésekkel foglalkozni. A történelemtanítás átalakításának problémaköre csupán érintőlegesen került elő az elemzésekben. Egyszerűsítve úgy lehetne összefoglalni elképzelésünket, hogy a doktorandusz kollégák és a RETÖRKI munkatársai elsősorban a magyar történelem (értsd: úgy is mint magyar történelmi kánon) képének bemutatására kívántak vállalkozni tanulmányaikban.”
 
Törökország, mint szomszédos állam?
 
A szerkesztő szerint Törökországot bízvást történelmi szomszédnak tekinthetjük, nem csupán a 150 éves hódoltság miatt, mert tudnivaló, hogy a Magyar Királyságnak még századokig volt közös határa a török birodalommal. Tanulságos kiegészítést kapunk így a kötetben a török középiskolai történelemkönyvek magyar vonatkozásainak bemutatásával.
 
Türk-magyar rokonság a tankönyvekben
 
Magyarokkal már a kilencedikes tankönyvben találkozhatunk, amikor azt taglalják, hogyan és mikor vándoroltak türk népek Közép-Ázsiából Európa felé. Egy táblázatba foglalták össze, hogy már az i.sz. 1–2. századtól kezdve általuk türknek tartott népek vándoroltak ki a közép-ázsiai őshazából (itt konkrétan a hunokat említik mint türk népet, de a táblázatban szerepelnek későbbi fehér hunok, avarok, bolgárok, ujgurok, kipcsakok, úzok, oguzok is türk népként). És ebben a felsorolásban bukkanunk fel mi, magyarok, 830-as kiinduló dátummal, az alábbi megjegyzéssel: „Kafkasların kuzeyinden Orta Avrupa’ya”, vagyis a Kaukázus északi részéről Közép-Európába. Innen ered az a feltevésük, hogy szétválásunk oka és eredménye, hogy a magyarok észak felől kerülték meg a Fekete-tengert és jutottak el a Kárpát-medencébe, míg ők dél felé indultak és jutottak Anatóliába. Később ismét előkerül ez a megállapítás az Orta Asya Kültür Merkezleri (Közép-ázsiai kulturális központok) című fejezetben, ahol azt taglalják, hogy a török népek nyomait szerte az eurázsiai sztyeppés vidéken megtalálni, és felsorolja az iszlám felvétele előtti török történelem területeit: Közép-Ázsia, Kaukázus, Fekete-tenger északi része és a magyar Alföld is!
 
Hódoltság
 
"Az indok, ami miatt a szultán a magyarok elleni hadjárat mellett döntött, hogy egyrészt ellenséges magatartást tanúsítottak az Oszmán Birodalommal szemben Ruméliában, másrészt a Magyar Királyság belső helyzete sem volt jó, a nép nem kedvelte II. Lajos királyt. " A mohácsi csatát 2-3 órán át tartó eseményként írja le, ahol a magyar király a Dunába (!) fulladt, Buda mint az ország fővárosa megadta magát. Ezzel a csatával Szulejmán véget vetett a Magyar Királyságnak, és az ország három részre szakadt, amiből a déli rész az Oszmán Birodalom része lett, mint budai beglerbégség. Az elkövetkező több mint 150 év magyarországi csatározásait az osztrákok és a Habsburg uralkodók elleni háborúként írják le, magukat például a protestantizmus védelmezőiként jellemezve.
 
 
Szlovénia
 
A szlovén diákok számára készült középkori térképeken is jelölik a szlovén lakosságú területet, és a Magyar Királyság délnyugati, szlovénok és magyarok által lakott részét (a mai Muravidéket) is hozzá sorolják. Cillei Hermann és Zsigmond király szövetségi kapcsolata, majd Cillei Ulrik V. László királyságáért vívott küzdelme és halála a magyar tankönyvekben megjelenő kánonhoz képest erőteljesebb, sőt az olvasó ezt a szlovén–magyar történelmi kapcsolatok elmélyítésének egyik megszakadt lehetőségeként is értelmezheti. Mind a régebbi, mind az újabb sorozat tankönyveiben Cillei Ulrik pozitív történelmi alakként jelenik meg V. László magyar király oldalán, Hunyadi Lászlóék viszont mint összeesküvők és a cillei gróf gyilkosaiként szerepelnek.
De! Az ötvenhatos eseményeket a tankönyvek rendkívül pozitív példaként állítja be a tanulóknak. Az eseményeket a magyarországi tankönyvekhez hasonlóan foglalják össze. A szovjet intervenciót a Varsói Szerződésből való kilépés okával magyarázza a korábbi tankönyv. Azt is megemlíti a szerző, hogy a desztalinizációs ígéretek elmaradása miatt a munkásosztály is aktív szereplője volt a történéseknek. Végül nem demokratizálták a rendszert, a nyugati segítség elmaradása és a szovjet agresszió a két blokk évtizedes bebetonozását hozta magával.
 
Szerbia
 
Az újkori történelem tárgyalásakor leírják a tankönyvek szerzői a szerbeknek a török hadjáratok elől való sorozatos vándorlásait az északra és nyugatra fekvő horvát, valamint magyar területekre, majd a Habsburg Birodalmon belüli nemzeti ébredést mutatja be: „Ennek a termékeny nemzeti-kulturális munkának köszönhetőleg Vajdaság lett a szerb nép polgári kultúrájának bölcsője és központja”  Nem hallgatja tehát el a szerbek koraújkori bevándorlását a mai Vajdaság, de mi mondjunk csak Délvidéket, területére, sem azt, hogy az akkori Magyar Királyság biztosította a szerb nemzet fejlődését.
 
Különösen a második világháborúnál érződik a Tito alatt kialakított történelemszemlélet: a szerb volt az egyetlen közép-európai nép, hangsúlyozza a könyv, amelyik önerőből szabadította fel országát a német megszállás alól.
 
A legnegatívabb az 1848–49-es forradalom és a Monarchia bemutatásakor lesz a magyarokról bemutatott kép: „A karlócai májusi nemzetgyűlés (…) Baranya, Bácska, Bánát és Szerémség azon területeiből, amelyeken szerbek laktak többségben, megalakította a Szerb Vajdaságot, mint autonóm területet. (…) A magyar kormány a szerb népnek ezt a mozgalmát lázadásnak minősítette, és elhatározta, hogy katonailag letöri.” Itt már megjelenik a tankönyvi térképeken néhány valótlanság is, mint például „Szlovákia” feltüntetése a Habsburg Monarchia részeként. De a kiegyezés után a nemzetiségi kérdés kapcsán már egyenesen elnyomásról ír a Magyarország elnyomott népeinek harca a magyar kormány politikája ellen című fejezetben.
 
HORVÁTORSZÁG

Kezdjük azzal, hogy Janus Pannonius horvát költőként jelenik meg.
1848–1849-et illetően a horvát tankönyvek szabadságharc helyett horvát–magyar háborúról beszélnek, és csak leverésekor nevezik forradalomnak. A pákozdi csatát a horvátok döntetlenként írják le (császári parancsra ment Jellasics Bécsbe), és kiemelik a magyarok schwechati vereségét. Jellasics nemzeti hősként szerepel, akinek a magyar szabadságharccal szembeni szerepét a magyar nacionalizmussal való küzdelem, tehát a horvát nemzeti érdek védelmében értelmezik. 19. század második felénél kevés a magyar -vonatkozás, azok is a horvát nemzeti sérelmek felsorolásaként jelennek meg. Majd, közlik, hogy 1867-ben Bécs a magyaroknak engedi át a horvátokkal való megegyezést, vagyis kiszolgáltatja őket a magyaroknak.
 
1956-ról már korrektül írnak:  „A szovjetek az egyes országok megreformálására vagy a kommunista blokkból való kiválására irányuló minden kísérletet azonnal megakadályoztak, ennek megnyilvánulása volt, hogy a szovjet hadsereg 1956-ban Magyarországon, 1968-ban pedig Csehszlovákiában avatkozott be. 1981-ben Lengyelországban tömeges tiltakozások törtek ki a kommunista hatóságok ellen, de ezeket hamarosan erőszakkal elfojtották.”
 
ROMÁNIA
 
Már a 4. osztályosoknak bemutatják a Kárpát-medence területén élő dákokat, s ezen keresztül lefektetik a román etnogenezis egyik fő sarokkövét, a dákoromán elméletet, amely végigkíséri a történelemoktatást egészen a végzős osztályokig. Ez a kérdés különböző kontextusokban merül fel, a magyarságot közvetlenül ugyan nem említik, de érzékelhető, hogy ez a románság Kárpát-medencei primátusát hivatott erősíteni.
 
A 11. osztályos tankönyvben a Román diaszpóra és emigráció című fejezetben a mai Románia területén élő népekről esik szó, mint olyan etnikumokról, amelyek a román térbe telepesekként érkeztek. Így a Bánság vonatkozásában sváb, Bukovinában ukrán, orosz és lengyel betelepülésről esik szó, míg Erdélybe a magyar, a szász és külön entitásként a székely kerül. A szövegben szereplő fogalmi rendszer becsapós lehet, tekintettel, hogy a betelepülő, letelepülő (gyarmatosító)  szó van használatban, ami feltételezi a románság elsőségét a tárgyalt régiókban. Egy későbbi fejezetben Románia vallási megoszlását érintve pontosabb megfogalmazásban szerepel Erdély kérdése, ezen a ponton a katolikus egyház térnyerését a régióban egy magyar, illetve német etnikai betelepülés, egyfajta gyarmatosítás analógiájaként vázolják fel, amit a Magyar Királyság törekvéseként mutatnak be.
 
Azért vannak olyan kiadványok, amelyek már most pozitívan hivatkoznak az 1848. márciusi eseményekre, amelyek a románság nemzeti identitásának a megerősödésével jártak. Árnyoldala az interpretációnak, hogy a későbbi román–magyar ellentét kialakulásáért a magyar felet okolják, miatta nem alakulhatott ki egységes ellenállás az elnyomó Habsburg hatalommal szemben.
 
A Hunyadi-kérdés
 
Romániában törvény rendeli el, hogy az iskolai tankönyvek – ábécés és olvasás könyvek, román nyelv és irodalom, történelem, valamint a kisebbségi anyanyelvi tankönyvek – elején szerepelnie kell a román himnusz szövegének. Megjelenik ebben is egy Hunyadi, mégpedig a magyar himnuszban szintén felbukkanó Mátyás. A teljes verzió negyedik (a rövidebb, ünnepi alkalmakkor előadandó változat harmadik) versszakában a nagy nemzeti hősöket így említi a szöveg: „Priviţi, măreţe umbre, Mihai, Ştefan, Corvine, / Româna naţiune, ai voştri strănepoţi”, vagyis „Nézzétek ti dicső árnyak, Mihály, István, Korvin / Román nemzet, a ti dédunokáitok”. A felsorolt személyek II. Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) fejedelemmel, III. Istvánnal és Mátyás királlyal azonosíthatóak, bár a román nyelvben tágabban véve a Hunyadiakra, és így Jánosra is használják a Corvin nevet.
 
A románok törökellenes „közös harcát” vezető Hunyadi Jánost tehetséges, bátor emberként ábrázolja a könyv: „János Vajk vajdahunyadi román herceg fia volt. Bátor tetteiért a magyar király sok birtokot, Hunyad várát adományozta Vajknak. János rövid időn belül bebizonyította, hogy képzett katona és nagyszerű vezetői tehetség. (…). Hatalmas sereget szervezett, nemcsak a nemeseket, hanem sok szabad parasztot és városi lakost is fegyverbe szólított.” A románok közös harcát azzal is bizonyítja, hogy Hunyadi Jánost szoros baráti kötelék fűzte Havasalföld és Moldva uralkodóihoz, mert a Duna mentén Chiliától Belgrádig együtt harcoltak a török betörés ellen. Megemlíti a tankönyv a Ialomița folyón zajló csatát, ahol Hunyadi a török megszállás után az itteni románok segítségére sietett, és nagy sikert aratott. A Dunától délre vívott csatákból természetesen kiemeli az 1456-os nándorfehérvári győzelmet, ahol a szintén bátor Mehmed török szultán seregeit állította meg Hunyadi. Itt is hangsúlyozza a tankönyv, hogy több nép közös harcáról, összefogásáról van szó: „Ebben a háborúban az erdélyi seregek János vezetésével egyesültek a havasalföldi és moldvai seregekkel. Ezekhez a románokból, magyarokból és székelyekből álló seregekhez aztán más balkáni népek is csatlakoztak.”
 
Szlovákia
 
Petőfi Sándorról a szlovák tankönyvek szinte csak arról írnak, hogy ő nagy szlovák származású, aki elveszítette szlovák identitását. Az általános iskolai tankönyvben ez az irányvonal már szinte erőltetetten hangsúlyos. Pozitívan értékelhető, hogy a középiskolai szöveggyűjteményben Petőfi és a szabadságeszme kapcsolata került a középpontba. A történelemkönyvek esetében csak egy-egy tankönyvsorozat van használatban, így egy rövid említésen kívül nem szerepel Petőfi Sándor.
 
A RETÖRKI műhelytanulmányok sorozatának első kötete PDF formában ITT elérhető.
 
m.a.
(2024.10.02.)