PANTA RHEI, MINDEN VÁLTOZIK, VAGY MÉGSEM?

Nehezen térek napirendre afölött, ami szerdán az Európai Parlamentben történt. A magyarság azt hitte a Szovjetunió kötelékétől való megszabadulása után, hogy többé olyan nem eshet meg vele, mint 1945 után. És most itt van, bizony ezek szinte a szovjet ’20-as évek, egyelőre munkatáborok, nyílt, durva erőszak nélkül. Ilyen lehetett a szovjet időkben egy pártkonferencia.

Nehezen térek napirendre afölött, ami szerdán az Európai Parlamentben történt. Ugyanis a Brüsszel által hirdetett önkép és a vezetői posztokat betöltők cselekedetei között ma megrendítően mély szakadék tátong.
 
Ki tapasztalt olyasmit, amit a liberálisok magukról hirdetnek, hogy ők a pozíciók birtoklásából és a számbeli többségükből következő erőfölényüknek a kiegyensúlyozására törekednek. Hol lehetett ott, az EU parlamentjében a liberális demokráciafelfogásból - ami állítólag az ő sajátjuk - eredő tárgyalásos egyetértésen alapuló kompromisszumkeresést, akár nyomokban is tetten érni? Hallott valaki onnan az egészséges alkudozásra, a közös ügyek megbeszélésére utaló legalább egyetlen egy árva mondatot? Nem azt mondja magáról az EU, hogy magasra emeli a tárgyalásos úton kialkudott egyetértés-keresés elvét?
 
Ha a liberális demokrácia eredendően független és megszabadította magát a gyarmati kötelékektől, és elutasítja egy vagy több nagyhatalom szándékát az erőszakot hordozó rendszerének a telepítésétől, akkor miért viselkedik úgy, mintha a másik nagyhatalomnak a legalázatosabb gyarmata lenne? Miért elegendő a globalisták egyetlen füttyentése, csettintése ahhoz, hogy a vezető tagállamát, jelesül Németországot elsőnek, majd az összes többit is lenyomja?
 
Mert mit láttunk? Azt, hogy az önérzete az európai keresztény kultúrkörbe tartozóknak sárbatiporva, a nemzeti érzelmű többséget maga mögött tudó kormányok gazdaságilag, pénzügyileg, megtörve, lecserélve.
 
Magyarországot pedig Weber úr konkrétan megfenyegette. Bejelentette, megnevezte, bármiféle választási esély latolgatása nélkül, hogy kit akar a magyar miniszterelnök székébe ültetni!
 
A magyarság azt hitte a Szovjetunió kötelékétől való megszabadulása után, hogy többé olyan nem eshet meg vele, mint 1945 után. És most itt van, bizony ezek szinte a szovjet ’20-as évek, egyelőre munkatáborok, nyílt, durva erőszak nélkül. Ilyen lehetett a szovjet időkben egy pártkonferencia, mint a szerdai nap az EP-ben.
 
Szolzsenyicin írja: „1927-ben Buharin, a PB tagja nyilvánosan kijelentette: a hadikommunizmus idején megkopasztottuk az orosz közép- és kispolgárságot, a nagypolgársággal egyetemben". A Szolzsenyicin által leírt jelenetet idézi az EU vezetőinek és tapsoncainak szerdai agressziója.

Miért nem az motiválja az EU-t, hogy a tagállamai népét büszkeség és öntudat töltse el? Miért nem azért küzd Von der Leyen asszony, hogy az EU-ban jó legyen élni?
 
 
Papolczy Gizella