ERDÉLYBEN 1956 UTÁN BEBÖRTÖNÖZTÉK AZOKAT, AKIK HALOTTAK NAPJÁN KOSZORÚT VITTEK A HŐSÖK SÍRJÁHOZ

Börtön járt annak, aki halottak napján család nélkül maradt íróink elhanyagolt sírját megtisztította és azon gyertyát gyújtott, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél március 15-én koszorút helyezett el, annak, aki a hazaszeretetről írt verset, vagy csak naplójában vallott álmaikról, reményeiről.

A magyar forradalom ürügyén 1956 őszén és az azt követő években Erdélyben 28 ezer letartóztatás történt, a meghozott ítéletek száma tízezerre tehető, ezek között voltak halálos ítéletek is. Az erdélyi magyarsággal próbáltak leszámolni, értelmiségüket, a gondolkodó munkásosztályt és a diákság új nemzedékét kívánták megtörni egyszer s mindenkorra. Azokat hurcolták meg, akikről feltételezték, hogy idővel kiállhatnak nemzetünk érdekei mellett, kérdezni mernek, gondolkodásra késztethetnek. A vádak légből kapottak voltak – a tizen- és huszonéves „elkövetők” állítólag Horthyt akarták visszahozni, Erdélyt akarták elcsatolni, a társadalmi rendet akarták megdönteni…
 
A koncepciós perek rossz színjátékhoz hasonlatos tárgyalásai nyomán azonban a lehető legvalóságosabb ítéletek születtek.
 
A kegyetlen időkben börtön járt annak, aki halottak napján család nélkül maradt íróink elhanyagolt sírját megtisztította és azon gyertyát gyújtott, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél március 15-én koszorút helyezett el, annak, aki a hazaszeretetről írt verset, vagy csak naplójában vallott álmaikról, reményeiről.
 

 
haromszek.ro nyomán

(2024.11.02.)