A HIMNUSZT ÉNEKELTÉK, MIKOR ELDÖRDÜLT AZ ELSŐ LÖVÉS
A MOSONMAGYARÓVÁRI SORTŰZ EMLÉKNAPJA
Mosonmagyaróváron 1956. október 26-án a határőrlaktanyánál gyilkos sortűz fogadta a forradalmat éltető békés tömeget.Reggel 8 óra táján a mosonmagyaróvári szakmunkásképző és néhány általános iskola diákjai az akadémia elé vonultak,(a gimnázium épületét az iskolavezetés lezárta, onnan diákot ki nem engedtek) és az előadásokra gyülekező diákokat csatlakozásra szólították fel. A tömeg az MDP székház elé vonult, és eltávolították a vörös csillagot. A tömegben általános iskolások tanáraikkal, gyerekes kismamák, vidékiek, a Mezőgépgyár és a MOFÉM gyár munkásai is voltak.
Ezt követően értek a felvonulók a járásbíróság elé, ahol egy Ikarusz autóbusz tetejéről kihirdették a kinyomtatott 14 pontba szedett követeléseket. Tovább haladva az 1848-as emlékműnél két nagy csoportra szakadtak szét a vonulók. Az egyik csoport a rendőrség épületéhez ment. Az épületről leszedték a vörös csillagot. Ezután a posta épületének érintésével a rádióállomáshoz mentek.
A másik csoport a DISZ-bizottsághoz vonult, onnan a Gyári úti rendőrőrs érintésével a Timföldgyárat és a Kötöttárugyárat vették célba, hogy a dolgozóikat is bevonják a felvonulásba. A továbbinduló tömeg a laktanyához vonult két úton, kisebb csoportokba felszakadozva.
Dudás István százados, a laktanya parancsnoka 26-án a kora reggeli órákban a körlet védelmét a laktanyán kívül kialakította, így a laktanya előtti út használata korlátozva volt. A laktanya déli, északi, és nyugati oldalán géppuskafészkeket telepítettek. A keleti homlokzat előtt észak-déli irányban vezető út és a bekötőút kereszteződésében (a Határőr út 13. számú háznál) jobb- és baloldalt is géppuskafészkeket helyeztek el. Dudás a laktanya épületének parancsnokává Gyenes György főhadnagyot, míg a külső védelmi rendszerért felelős parancsnoknak Tóth Károly főhadnagyot nevezte ki.
A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek nemzeti színű zászlókat lengettek, egyesek a Himnuszt, mások a Szózatot, a Kossuth-nótát énekelve haladtak, az élen állók követelték a vörös csillag leszedését a laktanyáról, és a néphez való csatlakozásra hívták a bent lévőket. Látszólagos barátkozás kezdődött, de amikor a tömeg eleje úgy 15 méterre megközelítette a kaput, eldördült az első lövés.
Két vagy három sorozatot adtak le, melynek számos halálos, súlyosabban és könnyebben sebesült áldozata volt. Számukat az is növelte, hogy a laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat hajigáltak.
Az életben maradt emberek – akik valamilyen fedezékbe tudtak menekülni – kirohantak a térre, és társaikat igyekeztek elsősegélyben részesíteni. A Főépítésvezetőség irodájából kötszert, vattát, és elsősegélyhez szükséges anyagokat küldtek a helyszínre, miközben az ott dolgozók odasiettek segíteni. Értesítették a mentőket, a sebesültek gyorsabb elszállításához az ÉPFU-t és a TEFU-t is odahívták. A téren maradt sebesült embereket még lovas szekéren is vitték a mosonmagyaróvári kórházba, majd mikor ott megteltek a kórtermek, Győrbe és a fővárosba is szállítottak meglőtt személyeket.
Már a sortűz másnapján eltérő adatok láttak napvilágot. A megyei napilap 60 halottról számolt be. A temetésről beszámoló Daily Mail riportere 85 elhunytat és 230 sebesültet említett. Később több szemtanú 107 áldozatot említett.
Pontos számokat a későbbi vizsgálatok sem tudtak megállapítani, részben a források, és az orvosi dokumentáció hiánya miatt.
A sortűz mosonmagyaróvári áldozatait nagy részvét mellett október 28-án temették a város katolikus és protestáns temetőjében.
Dudás István határőr százados közvetlenül az események után a pártbizottságnak és a határőrkerület parancsnokságnak valótlanul egy halottról számolt be, és még aznap Csehszlovákiába menekült. A határőrséget a feldühödött tömeg még aznap lefegyverezte, a népharagnak három határőrtiszt is áldozatul esett, Gyenes György határőr főhadnagy, a laktanya védelmi parancsnoka, Stefkó József határőr főhadnagy, illetve Vági József határőr főhadnagy (ő kihallgatása közben kivetette magát az tanácsháza ablakából). Dudás István százados 1989-ben – amikor a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában felmerült esetleges felelőssége – arra hivatkozott, hogy Szalva József határőr ezredes, a BM Határőrség parancsnoka 1956. december 8-án közölte vele, a fegyverhasználat ügyében folytatott vizsgálat lezárult. A Kiskunhalasi Határőr Kerület törzsfőnökének, majd 1966. március 1-jétől parancsnokának nevezték ki. Határőr ezredesi rendfokozattal 1979. augusztus 31-én helyezték nyugállományba. 1998-ban még mindig szolgálati lakásban lakott, havi nyugdíjának összege 60 000 forint volt. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 1998-ban bűnösnek találta – mint I. rendű vádlottat – több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntettben, ezért három év fegyházbüntetésre és öt év közügyektől való eltiltásra ítélte, azonban megállapította, hogy a büntetés közkegyelem folytán nem hajtható végre. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa szintén bűnösnek találta társtettesként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntettben a szakközépiskolai és technikusi végzettséggel bíró Fodor Lajos volt határőrt is (született: 1934. december 15., Etes), ám az ítéletet (két év fegyház, három év közügyektől való eltiltás) három évre felfüggesztette.
Forrás: academia.edu, neb.hu