„A régi világnak vége, az soha feltámadni nem fog” – Magyarország, 1944

2024. november 5-én a székesfehérvári Városháza dísztermében került sor a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár, a Kodolányi János Egyetem és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata közös szervezésében „A régi világnak vége, az soha feltámadni nem fog” – Magyarország, 1944 című nemzetközi tudományos konferencia megrendezésére. ​M.Kiss Sándor előadását megtekinthetik a RETÖRKI YouTube csatornáján.

A rendezvény keretein belül mutatták be az Intézet Rendszerváltó Szemle című folyóiratának legújabb, ugyanezen témát feldolgozó 2024. évi 3–4. duplaszámát is.


A tudományos tanácskozást Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere nyitotta meg, hangsúlyozva a konferencia helyszínének, a mai formáját az 1938-as Szent István-emlékévben elnyert Városháza dísztermének szimbolikus jelentőségét. Köszöntő beszédében főként a 80 évvel ezelőtt Székesfehérváron történt tragikus eseményekre helyezte a hangsúlyt, felelevenítve a holokauszt, a városban és környékén folytatott harcok és a bombázások szörnyűségeit.

Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója köszöntő beszédében kiemelte a konferencia címéül is választott, Barcza György diplomata naplójából származó, 1944 utolsó napján lejegyzett idézetet („A régi világnak vége, az soha feltámadni nem fog”), amely egyaránt utalt Magyarország, illetve egész Európa összeomlására is. Hangsúlyozta azonban, hogy a legsötétebb időszakban is jelen volt a remény, ezért a konferencia az 1944-es évnek ezt az oldalát is igyekezett megmutatni, hiszen a német megszállás, a deportálások és az ország szuverenitásának elvesztése mellett megindult az ellenállás is: a háborúból való kiugrásért végzett diplomáciai tevékenység, az embermentés és a fegyveres küzdelem is. 

Vizi László Tamás, a Kodolányi János Egyetem megbízott rektora hangsúlyozta, hogy a múltra való emlékezés a jelen szempontjából is nagyon fontos, hogy elkerülhessük a korábbi tragikus események újbóli bekövetkezését. Kiemelte a Kodolányi Egyetem és a RETÖRKI több évre visszanyúló sikeres szakmai együttműködését, amelynek egyik újabb állomása ez a tudományos konferencia.


A délelőtti első szekciót Nyári Gábor előadása nyitotta meg, bemutatva a magyar katonai és politikai vezető réteg személyi összetételében bekövetkező változásokat és ezek következményeit Magyarország német megszállásától az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáig. 


Kádár Lynn Katalin az Egyesült Államokból videóüzenettel bekapcsolódva az 1941 és 1945 között Amerikában működő emigráns magyar szervezetek tevékenységéről beszélt, bemutatva annak két fő irányvonalát: egyik részről a külföldön tevékenykedő magyar követek és diplomaták által létrehozott, Magyarország érdekeit képviselni szándékozó Követi Bizottságot, másrészről pedig a Vámbéry Rusztem nevével fémjelzett, a Kisantant államok emigráns politikusaival együttműködő Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségét, a két szervezet gondolati hátterét, törekvéseit, a háborús helyzettel és a magyarországi politikai vezetéssel kapcsolatos állásfoglalását. 


Joó András, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója az 1942 vége és 1944 márciusa között Stockholmban végbemenő magyar fegyverszüneti erőfeszítéseket mutatta be, míg Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője a Faust Imre vezetésével a későbbi fegyverszüneti tárgyalásokat folytató bizottság működését előkészítő, 1944 szeptemberében Moszkvába induló delegáció háttértörténetét elemezte.


A konferencia második szekciójában Bern Andrea történész az Edelsheim-Gyulai Ilona irathagyatékában, levelezésében folytatott kutatásai alapján, alapvetően a Horthy-család szemszögéből elemezte az 1944. március 19-e és október 15-e közötti időszakot. Két kérdéskörre tért ki alaposabban: az egyik, hogy a vizsgált iratok alapján Horthy Istvánnénak, illetve a kormányzónak mennyi információ állhatott rendelkezésére a zsidó polgárok deportálásáról és további sorsukról, másrészt annak körülményeire, hogy Horthy Miklós 1944. március 19-e után miért maradt a kormányzói székben, kitérve az ellentmondásra, amely az iratokban Kállay Miklós visszaemlékezéseihez képest tetten érhető.

Horváth József történész, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója a tárgyalt időszak székesfehérvári hatalomváltásait mutatta be, különös tekintettel Csitáry G. Emil polgármester és a hozzá köthető vezetők tevékenységére, illetve 1944-es eltávolítására, bebörtönzésére. 


Szerencsés Károly, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője előadásában az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának körülményeit, illetve annak tevékenységét vizsgálta a fegyverszünet megkötéséig.


Vizi László Tamás a magyar–román határ vonatkozásában a nagyhatalmak részéről megfogalmazott elképzeléseket, illetve a fegyverszüneti megállapodások következtében kialakult határvonalat vázolta fel.
A délutáni szekció első előadójaként M. Kiss Sándor, a RETÖRKI Tudományos Tanácsának elnöke az ellenállásban részt vett különböző szervezetek, csoportok, illetve személyek jelentőségét, szerepvállalását elemezte. Az előadást megtekinthetik a RETÖRKI YouTube csatornáján.


Bartha Ákos, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa egy kevésbé ismert epizódot, az angyalföldi, Teve utcai tanoncellenállók fegyveres ellenálló tevékenységét és tagjainak későbbi sorsát mutatta be, míg Nagymihály Zoltán, a RETÖRKI kutatója pedig az 1944-es év megítélését az emigrációban élő magyarok szemszögéből.


Zárszóként Vizi László Tamás rektor úr méltatta a Rendszerváltó Szemle folyóirat konferenciával megegyező tematikájú, 2024/3–4. duplaszámát, egyben köszönetét fejezte ki a lapszám megvalósításában részt vevő valamennyi kollégának.
A rendezvényt koszorúzással egybekötött megemlékezés zárta a Városháza előtti téren a második világháború áldozatainak emlékművénél.


Forrás: retorki.hu
(2024.11.25.)
.