A SZOVJET VEZETÉS MEGALAKÍTJA AZ IDEIGLENES KORMÁNYT

Molotov erre így emlékezett: Tevékenyen részt vettem az első magyar kormány megalakításában. […] Én hoztam létre, és elég gyorsan.”

A németektől felszabadított és szovjetek által megszállt keleti országrészben, a háborús körülmények – lerombolt utak, középületek, lakóházak, élelmiszerhiány, tömeges elhurcolások és a távközlés működésképtelensége – ellenére Szegeden és környékén már 1944 novemberében elkezdtek újjáalakulni a pártok. A Független Kisgazdapárt (FKgP), a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP) és a Polgári Demokrata Párt (PDP) és a szakszervezetek együtt december 2-án létrehozták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. Képviselőik közül dálnoki Miklós Béla, Faragho Gábor, Vörös János, Teleki Géza, Tarnay István, Nagy Imre és Gerő Ernő Moszkvába mentek, hogy a nagyhatalmaktól új kormány létrehozásának lehetőségét kérjék. Itt abban állapodtak meg Molotovval, hogy először ideiglenes nemzetgyűlést, majd kormányt alakítanak. Molotov erre így emlékezett: „Tevékenyen részt vettem az első magyar kormány megalakításában. […] Én hoztam létre, és elég gyorsan.”

A nemzetgyűlés december 21-én ülésezett először Debrecenben, s másnap, december 22-én választotta meg az Ideiglenes Kormányt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban az MKP részéről Nagy Imre földművelésügyi és Gábor József kereskedelmi miniszter vett részt, de kriptokommunistaként hozzájuk tartozott az ekkor még hivatalosan pártonkívüli Molnár Erik népjóléti miniszter és a parasztpárti Erdei Ferenc belügyminiszter. Az FKgP tagja volt Vásáry István pénzügyminiszter és Gyöngyösi János külügyminiszter, míg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Valentiny Ágoston igazságügyi és Takács Ferenc iparügyi miniszter képviselte. Továbbá a kormány tagja lett az 1944 őszi fegyverszüneti delegáció három tagja is, Teleki Géza kultuszminiszter, Faragho Gábor közellátásügyi és Vörös János honvédelmi miniszter. Miniszterelnökké az első magyar hadsereg volt parancsnokát, dálnoki Miklós Bélát választották meg. Az így létrehozott kormány nem kommunista többségű volt, ami az angolszászoknak és egyelőre a Szovjetuniónak is megfelelt. Ez utóbbi hátterében az állt, hogy az akkori szovjet tervek szerint Magyarország szovjetizálását csak fokozatosan,  több év alatt akarták végrehajtani, melynek megvalósíthatóságát a Vörös Hadsereg és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jelenléte garantálta - írja a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársa, Marschal Adrienn, az Intézet honlapján.

A nemzetgyűlés összehívásának másik fontos eredménye a kormány béketárgyalásokra való felhatalmazása volt. Ennek következtében fegyverszünetet kértek a Szovjetuniótól, majd december 28-án hadat üzentek Németországnak. Ezután megkezdődhettek a fegyverszüneti tárgyalások, melyeken magyar részről Gyöngyösi János külügyminiszter mellett Vörös János honvédelmi miniszter, Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, Tarnay István követségi titkár és Kiss István százados vett részt. A fegyverszünetről szóló egyezményt végül 1945. január 20-án írták alá Moszkvában. Az egyezmény nagy mértékben korlátozta az ország szuverenitását, így az Ideiglenes Kormány és az Ideiglenes Nemzetgyűlés mozgásterét. Emellett területi veszteséget is eredményezett, mivel 2. pontja értelmében – amit az Ideiglenes Nemzeti Kormány 526/1945. sz. rendeletével március 17-ei hatállyal erősített meg – érvénytelennek nyilvánította az 1938. évi első, ill. 1940. évi második bécsi döntést, melyek alapján Magyarország területeket kapott vissza Csehszlovákiától és Romániától. További fontos következménye volt a fegyverszünetnek, hogy Magyarországon is létrehozták a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot. A kezdetben Vorosilov, majd Szviridov vezette szovjet, angol és amerikai tisztviselőkből álló szerv hivatalosan a fegyverszüneti tárgyalásokon aláírtak betartását ellenőrizte, de valójában ez a szerv volt az ország tényleges irányítója, amelynek jelenlétében nem működhetett függetlenül az Ideiglenes Kormány sem. 

A SZEB megalakulását és a fegyverszünet aláírását követően az immár megszállóként itt tartózkodó 1-1,5 millió főt kitevő szovjet katona és tisztviselő ellátása a magyar állam feladata lett. A Vörös Hadsereg katonái emellett sokszor erőszakkal vitték el az állatokat, a gabonát, leszerelték a gyárakat, és „malenkij robot” címén a férfiak munkaerejét is igénybe vették. Ebből az ígéret szerinti néhány napig tartó „kis munkából” gyakran évekre szóló hadifogság lett. Hasonlóképpen kerültek ki a Szovjetunióba évekre egy 1944 decemberi szovjet parancs értelmében a német nemzetiségű civil férfiak és nők is, akiket mint háborús bűnösöket tömegesen hurcoltak el. Mindezek következtében a 650-700 ezer hadifogoly katona mellett a szovjetek 260-315 ezer polgári lakost is elhurcoltak Magyarországról. Tovább szállításuk előtt mindannyiukat az 1944 októbere és 1945 júniusa között hazánk 47 településén létesített 56 hadifogolytábor egyikében tartották fogva. Innen a hadifogoly katonák és a civil malenkij robotra elhurcoltak a GUPVI, míg a Szovjetunóban elítéltek a GULAG táborrendszerébe kerültek. Összlétszámuk a nemrég átadott 681 955 karton alapján biztosan meghaladhatta a 700 ezer főt, s a legújabb kutatások szerint az egymilliót is elérhette.

Az Ideiglenes Kormány a fegyverszünet megkötésén túl saját programmal is rendelkezett, amit december 22-ei megalakulását követően nyilatkozatként jelentetett meg a sajtóban. Ebben közzétették, hogy „hatályon kívül helyezi az összes népellenes törvényeket és rendeleteket, valamint a zsidók elleni barbár rendelkezéseket. Biztosítja a demokratikus szabadságjogokat: a sajtó, gyülekezési és egyesülési szabadságot, az általános, egyenlő, titkos választójogot, a teljes vallásszabadságot. Az ideiglenes Nemzeti Kormány feloszlatja az összes nyilas és egyéb népellenes szervezeteket. Kiküszöböli a közéletből, a kultúrából, a sajtóból, az iskolából a náci-mételyt, a faji és nemzeti gyűlöletet. Megtisztítja az állami szerveket a nyilasoktól és egyéb nácibérencektől, felelősségre vonja a hazaárulókat. Demokratikus alapra fekteti a közigazgatást, visszaállítja a községek, városok és megyék önkormányzatát.” Mindezek mellett azt is kimondták, hogy új hadsereget szerveznek és végrehajtják a földreformot, valamint felszólították az egész magyar népet arra, hogy „legmesszebbmenő áldozatkészséggel vegye ki részét a német elnyomók elleni szabadságharcból.”

Az Ideiglenes Kormány kezdetben Debrecenben működött, csak 1945. április 11-én költözhetett Budapestre. Tevékenysége a fent ismertetett célkitűzések megvalósítására irányult, közel egy év alatt összesen 367 kormányrendeletet alkotott, melyeket az országgyűlés összehívásáig a Politikai Bizottságnak kellett bemutatnia. Többek között rendeletet adott ki a közigazgatás újjászervezéséről január 4-én, aminek értelmében fel kellett állítani a régi közigazgatást és az önkormányzatokat. Ugyanezen a napon jelent meg az igazolóbizottságok létrehozásáról szóló rendelet is, amely alapján a  a közalkalmazottak háború alatti politikai magatartását (!) és nem tetteit kellett vizsgálni, megteremtve ezzel a lehetőséget a könnyebb elbocsátásra. 1945 márciusa és október vége között 41.602 vizsgálat alá vont személy közül 7.583 főt nem igazoltak. A kommunisták azonban elégedetlenek voltak a tevékenységükkel, ezért került sor 1946-ban a B-listázásra. Szintén a felülvizsgálatokat szolgálta a január 25-én megjelent 81/1945. számú, a népbíróságok és népügyészségek létrehozásáról szóló rendelet, ami azzal a céllal készült, hogy a háborús bűnösöket és a népellenes bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonják. Ennek eredményeként 1945. augusztus közepéig 1180 nyilast, 829 volksbundistát és 1165 egyéb háborús bűnöst, összesen 3174 főt tartóztattak le. Közülük 901-en kerültek bíróság elé, s 619 főt ítéltek el. 

Február 5-én, a kormányprogramban megígértek szerint hatályon kívül helyezték a zsidótörvényeket, valamint ebben a hónapban feloszlatták a fasiszta jellegű pártokat és szervezeteket. Így a Nyilaskeresztes Pártot, a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, a Magyar Megújulás Pártját és a Magyar Élet Pártját is.

A következő hónap legnagyobb jelentőségű rendelete a március 17-én elfogadott földreform volt, melynek értelmében kisajátításra, majd felosztásra kerültek a 100 holdon felüli úri, a 200 holdon felüli paraszti birtokok, valamint a németeket támogatók földjei. Ezen intézkedést a SZEB is támogatta, mivel azt remélték, hogy a földosztás hírére hazatérnek a még a németek mellett harcoló magyar katonák. Az első parcellák kimérését március 29-én, Ópusztaszeren kezdték meg. A kártérítés nélkül állami tulajdonba vett 5,6 millió hold közel 60%-át 642 342 igénylő között osztották szét, azonban életképtelen, átlagosan 5 hold nagyságú földterületeket adtak. A maradék 40%-ot viszont, ami erdőből és legelőkből állt állami, községi vagy szövetkezeti tulajdonba került. A földosztás azonban mindennek ellenére sem volt teljeskörű, mivel közel 300 ezer igénylőnek nem jutott föld. 

Közben a kommunisták elkezdték teljesen saját irányításuk alá vonni a rendőrséget. Bár csak 1945. május 10-én jelent meg és lépett hatályba a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség létrehozásáról szóló rendelet, de a későbbi ÁVH elődje, a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya már ezt megelőzően, 1945. február 2-án megalakult. A Péter Gábor vezetésével működő szervezet egyik első intézkedéseként 1945. február 13-án letartóztatta Demény Pált, aki – mint népszerű kommunista vezető – később alternatívát jelenthetett volna Rákosival szemben. Demény először az Andrássy út 60. majd egy ideig a SZEB foglya is volt, s csak 1946-ban ítélték el. 

Az Ideiglenes kormány időszakában a háborús bűnösök felelősségrevonása is megkezdődött, így pert indítottak a volt miniszterelnök Bárdossy László ellen. Ezt az időszakot a letartóztatások mellett az internálások is jellemezték. A főváros környéki táborokba 11 282 főt zártak be 1945. július végéig, majd ez a szám 1946 márciusára 17 418 főre nőtt. 

A mindennapi élet, a közigazgatás újjászervezése és az új vezető testületek megválasztása mellett a parlament következő, őszi ülése előtt a kormány átalakítására is sor került. Ennek oka az volt, hogy a kommunisták nem voltak elégedettek az Ideiglenes Kormány összetételével, szerették volna azt a saját érdekeik szerint még „demokratikusabbá” tenni, amihez a SZEB támogatására is számíthattak. Ennek megvalósítására pedig azért kerülhetett sor, mert abba a másik két nagy párt a szociáldemokraták és a kisgazdák is belegyeztek, mivel ők is erősíteni szerették volna pozícióikat. Mindezek eredményeként két részletben, 1945 májusában, majd nyarán, összesen hat minisztert váltottak le, s egy fővel pedig bővítették az Ideiglenes Kormányt. Bár az új miniszteri tárcát, az újjáépítésit a kisgazdák kapták, de végeredményben mégis 7:6 arányban a baloldaliak és a velük szimpatizálók kerültek többségbe.

A miniszterek közül először Gábor József kereskedelmi és közlekedési miniszter mondott le 1945. május 9-én. Utódját, Gerő Ernőt két nappal később nevezték ki. Ugyanezen a napon foglalta el a kisgazdapárti Nagy Ferenc, későbbi miniszterelnök az ekkor létrehozott újjáépítési miniszteri széket. Takács Ferenc iparügyi minisztert pedig pártja, az SZDP hívta vissza május 24-én, s utódjául június 1-jétől Bán Antalt nevezték ki.

A következő kormányátalakítási hullámra 1945 júliusában került sor, miután az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. június 27-i ülésén leszavazták a baloldal képviselőit. Ezután az MKP általános politikai offenzívát indított. 1945. július első napjaiban kezdődhettek meg az előkészítő pártközi megbeszélések az Ideiglenes Nemzeti Kormány átalakítását illetően. Ezek eredményeként az MKP Politikai Bizottsága 1945. július 5-én határozatot hozott arról, hogy visszahívják Zöld Sándor államtitkárt, és Farkas Mihályt nevezik ki utódjává. Ezért cserébe a szociáldemokraták visszahívták Valentiny Ágoston igazságügyminisztert, aki július 9-én lemondott. Személye azért is volt különösen szálka a kommunisták szemében, mert külön vizsgálóbizottságot akart felállítani a gyömrői gyilkosságok ügyében, ami a kommunista irányítás alatt álló rendőrség hatalmát csorbította volna. Lemondását követően az utódjául kinevezett Ries Istvánt a kommunisták is elfogadták.

Vásáry István pénzügyminisztert pedig azért hívták vissza 1945. július 6-án, mert 1945 májusában a jóvátételi egyezmény tárgyalásakor kifogást emelt a szovjet követelések több pontja ellen is az ország védelmében. A jóvátételről szóló szerződést végül 1945. június 15-én írta alá dálnoki Miklós Béla és Vorosilov, mely 6 éven belül 300 ezer dollár fizetésére kötelezte hazánkat különféle áruk, jószágok és gépi berendezések formájában. Emellett külön magyar-szovjet gazdasági együttműködési és áruszállítási egyezményt is kötöttek 1945. augusztus 27-én. Az ország nehéz pénzügyi helyzetét jelezte az, hogy 1945 februárjában az adóbevételek teljes hiánya miatt olyannyira fizetésképtelen volt a kormány, hogy a SZEB-től kért kölcsön 100 millió pengőt, illetve, hogy az inflációt legfeljebb csak lassíthatónak vélték. Ugyanakkor a kiadások 60-a a jóvátétel kifizetésére és a Vörös Hadsereg ellátására ment el. Vásáry István lemondatott pénzügyminiszter székét végül Oltványi Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az MKP jelöltje foglalhatta el, bár az FKGP először Sulyok Dezsőt támogatta. 

A lemondatott miniszterek közül a legélesebb támadást Faragho Gábor közellátási miniszter ellen indította a baloldali sajtó, olyannyira, hogy a Szabad Nép június 7-ei számában nyíltan lemondásra szólították fel. Ekkor még ezt visszautasította, de július 17-én már átnyújtotta lemondólevelét. Helyére a szociáldemokrata jelölt, Kiss Roland helyett a szovjetek által támogatott Rónai Sándor került. Ezen cserék kapcsán a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága július 21-én tett javaslatot a Nemzeti Főtanácsnak Oltványi Imre pénzügy-, Ries István igazságügy- és Rónai Sándor közellátási miniszterré történő kinevezésére, akik július 26-án tették le esküjüket.  

Nemcsak a miniszterek, hanem az államtitkárok szintjén is változások történtek. Számuk az 1945 június eleji 17 főről a hónap végére 32-re nőtt, ami az erőviszonyok megváltozásával is együtt járt. A 32 főből 10-en voltak kisgazdák, 9-en szociáldemokraták, 6-an kommunisták, 4-en parasztpártiak és 3-an pártonkívüliek. Így 19:13 arányban itt is a baloldal szerzett többséget.

Továbbá 1945 szeptemberében a Politikai Bizottságot is újjáalakították. Létszáma az addigi 23 főről 31-re nőtt, tagjai nagy része kicserélődött, ami szintén a kommunistáknak kedvezett. Mindezek mellett a pártközi értekezleten is szintén többségben voltak a kommunisták és szimpatizánsaik a kisgazdapárttal szemben. Ez a szerv az Ideiglenes Kormány működése alatt több mint 40 alkalommal ülésezett. Ezeken legtöbbször a pártok vezetői vettek részt, és egyfajta előzetes egyeztetési fórumként szolgált. Bár működési rendjét semmilyen törvény sem szabályozta, de mégis mindenki elfogadta az itt született döntéseket. 

A helyi közigazgatás tekintetében pedig a főispáni tisztségek elosztása volt még kiemelt fontosságú, melyről hosszas egyeztetések folytak. Az 1945. április 18-án megtartott minisztertanácsi értekezleten végül az a döntés született, hogy nyolc posztot a kisgazda, hatot-hatot a kommunista és a szociáldemokrata, valamint ötöt a parasztpárti jelöltek tölthetnek be.

Így fokozatosan megkezdődött a kommunista hatalomátvétel a rendőrség és az állami tisztviselők körében is, mely egy ideig még rejtve maradt a társadalom többsége elől. 

Az Ideiglenes Kormány megbízatásának az 1945. november 4-én megtartott országgyűlési választások vetettek véget. Ennek lezajlása után az ország-gyűlés 1945. november 15-ei ülésén az Ideiglenes kormány vezetője, dálnoki Miklós Béla miniszterelnök benyújtotta lemondását: „A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok megállapodásának megfelelően bejelentem, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánynál betöltött miniszterelnöki tisztemről lemondok és felkérem a kormány tagjait, hogy lemondásukat a maguk részéről terjesszék elő.” Ezzel átadta a hatalmat a november 4-ei választásokon győztes Tildy Zoltán vezette, kisgazda többségű kormánykoalíciónak, mely viszont a SZEB akaratának megfelelően népfrontos jellegű lett.

Forrás: retorki.hu
(2024. december 22.)