„Gond és hitvallás” – Kiállás a forradalom értékei mellett – A Magyar Írók Szövetségének taggyűlése

RETÖRKI-KRONOLÓGIA

1956. november 4-e, a második szovjet intervenció után az ellenállás fokozatosan átalakult: a néhány napos, hosszú távon kilátástalannak bizonyuló fegyveres küzdelmet előbb a munkástanácsok nevével fémjelezhető politikai, majd utóbbiak felszámolása, az országos és fővárosi vezetők letartóztatása után a szellemi ellenállás váltotta fel. Ez utóbbinak egyik jelképes csúcspontja volt a Magyar Írók Szövetsége december 28-ai taggyűlése, amely határozottan kiállt a forradalom értékei mellett.Az Írószövetség, amely 1956 szeptemberében a diktatúrában példátlan módon titkos és a tagok valódi véleményét tükröző szavazáson választotta újra vezetőségét és választmányát, folyamatosan reflektált a forradalom eseménysorozatára – írta Nagymihály Zoltán történész a RETÖRKI tudományos munkatársa az Intézet weboldalán.
 
A későbbi kommunista vádakkal szemben irányító szerepe nem volt, ám a történéseket követő és arra reagáló nyilatkozatai megpróbáltak irányt mutatni a közvéleménynek. Veres Péter, az Írószövetség elnöke október 23-án a Bem-szobornál olvasta fel a magyar írók egyetemi ifjúsághoz szóló kiáltványát. A forradalom kitörése utáni első, október 24-ei nyilatkozatuk támogatta Nagy Imre miniszterelnökké való kinevezését, óvott a vérontástól, és felhívta a karhatalmat a hadműveletek befejezésére. A szabadságharc időszakát tekintve november 2-a tekinthető az Írószövetség legfontosabb és egyben legfényesebb napjának: ekkor tartottak újabb taggyűlést – kiegészítve az elnökséget olyan, a kommunista rendszer alatt félreállított írókkal, mint Féja Géza, Kodolányi János vagy Sinka István –,és ekkor jelent meg az Irodalmi Újság legendás száma, amely a magyar írók közös seregszemléjeként élhet a nemzeti köztudatban. A lapnak köszönhetően olyan közlemények kaptak nyilvánosságot, mint Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, Kassák Lajos A diktátor című verse vagy Németh László Emelkedő nemzet című írása. Olyan szerzők művei jelentek meg, mint Benjámin László, Jobbágy Károly, Pálóczi-Horváth György, Déry Tibor, Füst Milán, Szabó Lőrinc és Tamási Áron. November 4-e emlékezetes reggeli üzenete volt a Háy Gyula által felolvasott felhívás, amelyben a Magyar Írók Szövetsége nevében több nyelven kért segítséget a világ közvéleményétől. A szövetség a szovjet bevonulás után is több nyilatkozatban próbálta megtalálni a kibontakozás útját: többek között tiltakozott az elfogott magyar fiatalok Szovjetunióba hurcolása, a forradalom külföldi becsmérlése, az irodalmi élet megbélyegzése és folyóiratainak betiltása ellen. Természetesen fellépett letartóztatott tagjai (Sándor András, Molnár Zoltán, Fekete Gyula, Eörsi István, Gáli József, Lükő Gábor) szabadon bocsátása érdekében.
 
E felfokozott hangulatban került sor a december 28-ai taggyűlésre. Erdei Sándor főtitkár hosszú beszámolójában mutatta be az Írószövetség forradalom alatt játszott szerepét, maga is azt hangsúlyozva: az irodalom „kezdte megérezni a magyar társadalomban ténylegesen meglévő erőket, […] kezdte meghallani és kimondani a magyar nép igazi szavait. Sokan későn hallottuk meg és későn kezdtük kimondani…” Tamási Áron ez alkalommal olvasta fel az általa fogalmazott, Gond és hitvallás című, az Írószövetség nevében írt nyilatkozatot, amely kellő ünnepélyességgel, ugyanakkor példátlan határozottsággal állt ki a szabadságharc követelései mellett: „Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán, melyet egy nép reménye ostromol. Ha egy évtizedre visszatekintünk erről a halomról, szenvedőnek és várakozónak látjuk a népet. Szenvedett, mert korának eszméit, melyeket tíz év előtt reménnyel üdvözölt, idegen formában és zsarnoki módon akarták életévé tenni. […] Szenvedő és igaztalan sorsában gyógyulásra áhítva vágyakozott, s nemzetté lenni sóvárgott. […] a munkásosztály, a parasztság és a java értelmiség híve volt és változatlanul híve a demokráciának és a társadalmi szocializmus vívmányainak, melyeket nem elsorvasztani akart, hanem élővé tenni inkább. Élővé tenni, azaz a maga magyar testéhez szabni és nemzeti hagyományaink szellemével is megtölteni. […] Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett.” A nyilatkozatot a taggyűlés döntő többsége – nyolc ellenszavazattal és négy tartózkodással – elfogadta. Hasonlóan fontos és nagy tetszést kiváltó felszólalás volt Déry Tiboré, aki tiltakozott Mihail Solohov szovjet író reakcióval kapcsolatos vádjai ellen, és határozottan cáfolta az „ellenforradalommal” való megbélyegzést. Az írók szerepéről szólva úgy fogalmazott: „attól nőttünk, hogy a nemzet megnőtt bennünk”, végül a „mesterség” folytatására hívta fel az írókat, „ha másként nem lehet, az íróasztalfiók számára”. A Magyar Újságírók Szövetségének elnöksége nevében felszólaló Horváth Zoltán szintén támogatta az Írószövetség forradalom melletti kiállását. A forradalommal szemben foglalt állást Madarász Emil, Trencsényi-Waldapfel Imre, Gereblyés László és Geréb László, középutas álláspontot foglalt el Tóth Gyula. Erdei Sándor felolvasta Bölöni György és Illés Béla – hamisan – a magyar írók nevében francia lapokban közölt nyilatkozatát, amely megbélyegezte az „ellenforradalmi veszedelmet”. Veres Péter elnöki zárszavában az Írószövetség autonómiájának tiszteletben tartására szólított fel.
 
A meglehetősen bátor kiállást nem sokkal később durva hatalmi reakciók követték: 1957 januárjában az Írószövetség önkormányzatát „felfüggesztették”, élére Siklósi Norbert személyében kormánybiztost nevezve ki. Több, az eseményekben fontos szerepet játszó írót – Déry Tibort, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt vagy Tardos Tibort – ezután fogták perbe és ítélték el. Az Írószövetség csupán 1959-ben alakulhatott újjá – természetesen a hatalom szigorú felügyelete alatt. Több mint két évtizeddel későbbi, 1981-es, majd 1986-os közgyűlésen tapasztalható sikeres önállósodási törekvései már megelőlegezték és szellemi értelemben nagyban előkészítették a politikai rendszerváltás folyamatait.
 
Fortepan, 106469 / Hunyady József Tamási Áron és Féja Géza 1962-ben
 
Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu

 
(2024.12.27.)