SCHMIDT MÁRIA BEDOBTA A BAZALTOT A KIRAKATBA

„Nőttön nőtt tiszta fénye”
CSURKA EMLÉKÉV
KONFERENCIA
SZOBORAVATÁS LAKITELEKEN

A Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a THM főigazgatója a Terror Házában tartott konferencia bevezető előadásában Csurka Istvánt (1934-2012), a rendszerváltozás nagyhatású közéleti szereplőjét méltatta. Prófétai elhivatottságáról beszélt és megtörhetetlenségéről, a magyar ügynek való elkötelezettségéről.
 
A politikus karaktergyilkosság áldozata lett, elhallgatás még ma is az osztályrésze. Feje fölött az ítélet abban az Amerikában lett kihirdetve, ahol ma a legnevesebb egyetemek igazgatói az antiszemitizmus elítélését kontextusfüggőnek mondják.
Itt az ideje Csurka István rendszerváltásban betöltött szerepe újraértékelésének! Az emlék-kongresszus után jelent meg a lapokban, hogy az angliai Oxfordban működő, a világ egyik legjobb felsőoktatási intézményében megszavazták egy kiáltványt arról, hogy Izrael népirtásért felelős, apartheid állam.
 
Megjegyzem, Csurka István politikusként a magyar nemzet sorskérdéseiről, a tabusított Trianonról, a Romániához, Szlovákiához stb. szakított magyarok tragédiájáról, 56-ról, a szocializmus alatti dagonyázásban tönkrement hazáról, a rendszerváltás körül megjelent új helyosztó halálos veszedelméről értekezett nyíltan, a felelősöket megnevezve, vagy körül írva, önmagát sem felmentve.
 
Jelentőségteljesnek gondolom Schmidt Mária beleállását az ügybe, mert Csurkától csak bizonyos kívánalmaknak megfelelően elhatárolódni lehetett, őszintén, hazudozás mentesen hozzá viszonyulni a magasfeszültségű vezeték, a 220 V megérintésével lett egyenértékű.
 
Ennek ellenére, Schmidt Mária, aki elsősorban történész, valószínűen az előre borítékolható, esemény utáni őrjöngést bekalkulálva döntött:
 
Csurka 90. születésnapjára emlékezve a fiatal, képzett, tisztán látó csapatával és a tapasztalt, magasan kvalifikált, a nemzeti együttműködés rendszerét felvállaló barátaival közösen kimondta azt, ami közös meggyőződésük, hogy Csurka István szellemi alap, amelyet nem nélkülözhetünk, ha meg akarunk magyarként maradni.
 
A Terror Házában megrendezett konferencia mottója:Csurka-90 IDŐ ÉS SORS volt. Utalás a kerek évfordulóra és a magyar író sorsára egyben.
 
A Schmidt Mária által életre hívott konferencia remek előadói között konszenzus volt atekintetben, hogy Csurkának igaza volt, igaza van, igaza lesz, de túl korán mondott ki olyan igazságokat, amit egyébként mindenki tudott. Én arról szívesen vitatkoznék, hogy mihez képest mondott ki "túl korán" bizonyos dolgokat, amelyeket szerintem csakis rosszindulattal minősítettek antiszemitizmusnak.
 
Mert olyan kijelentést keresve sem találni Csurkától, mint a háromszoros Kossuth díjas Illyés Gyulától (1902-1983) fennmaradt: " A Kádár-rendszer zsidó fasizmus." Ezt a megállapítását az írófejedelem az 50-es 60-as évékben tette. Amúgy Szőnyei Tamás (1957-) két nagy terjedelmű, a belső elhárítás dokumentumait tartalmazó kötetében vagy Ortutay Gyula (1910-1978) három kötetes naplójában is lehet olyanokat olvasni, hogy a zsidók összezárnak, a szerkesztők paríroznak nekik, mivel a Párt legfelsőbb vezetése is zsidó kezekben van. Ezek a kijelentések sokszor a rendszer legbelsőbb köreibe tartozó kommunistáktól származnak, így az ilyen vagy hasonló tartalmú kötetek nem forognak közkézen, éppenhogy nagy hallgatás övezi ezeket. Az ezekben a kötetekben föllelhető dokumentumok ismeretében világossá válna, hogy politikai csinálmány volt Csurka befeketítése.
 
Mi volt vele a céljuk? 1990-ben minden külföldi kapcsolatának bevetése ellenére az SZDSZ vesztett az első szabad választáson. Sejthetően, a bosszú, a revansvágy fűtötte az ideiglenesen Magyarországon állomásozó desszantosait. Az itthoni kudarcra kerestek és találtak is gyógyírt. Jelentős befolyási „övezetük” elérte, hogy az amerikai kongresszus néhány résztvevője antiszemitának bélyegezte Csurka Istvánt, az 1992-ben közreadott Néhány gondolat c. munkájának megjelenése után.
Ebben a műben semmi néven nevezhető nácizmus se antiszemitizmus nincs. Mitől is lenne, hiszen az akkori kormánypárt, az MDF alelnökeként, Csurka írói tehetségét használva, megkísérelte jobb belátásra bírni a rendszerváltást ígérő, sajátjának tekintett kormány rudjánál állókat. A tehetetlenséget, a megalkuvást, a paktumozást ostorozta, és a változtatásért könyörgött.
Kertelés nélkül kimondta: változtatás nélkül a nemzet a liberális álruhában közeledő kommunista restaurációs törekvés áldozata lesz.
 
Az igaz, hogy a Terror Házában 2024. november 27-én tartott konferencia több előadója is merített a Néhány gondolatból.
 
Ezért aztán nekem gyanús, hogy akonferenciára időzítve, mintegy megelőző csapásként a Telex szerzője kihúzta mutató ujját az orrából és fikázásba fogott:
borzasztó! skandalum! tizenkilencszer írta le tanulmányában Csurka István a zsidó szót!
Azt a! De hát mire bizonyíték ez?
 
A néhány gondolat c tanulmány 93 000 ezer karakternyi mű. Kis fejszámolás után kiderül, hozzávetőleg, minden 5000. karaktert követően egyszer föllelhető benne különféle módon említve alakilag a zsidó szó. Ezek után újra olvastam a tanulmányt s most idézem, hogy általában milyen szövegkörnyezetben említette Csurka a Telex szerint „kimondhatatlant”.
 
1.Magyarországról 56 után elenyészően kevés ember vándorolt ki Izraelbe, miközben Románia kiárusította zsidó polgárait, tetemes kárt okozva ezzel az erdélyi és az összromániai kultúrának, civilizációnak.
2. A Kádár-kori fiatalabb nemzedék nem ismerte a zsidó kérdést.
3. A magyar zsidóság otthonérzete a Kádár rendszerben.
4. A kitelepítettekről szólva: szemet vetett az ávós a  zsidók villájára.
5. Sztalini mintára Rákosiék zsidó orvospert is rendeztek volna.
6. A berendezkedő, fenevaddá váló Rákosi rendszer természetesen a zsidó magántulajdont is elrabolta.
7. A Forradalom zsidó mártírjai.
8. A német megszállás után visszatérő magyar zsidók.
9. A New-York-i  Zsidó Világkongresszus, mint intézmény
10. A New-York-i zsidó Világkongresszuson etc.
 
Nem folytatom, mert méltatlannak tartom. 
 
A Kádár-kori Magyarország kultúráját kézben tartó Aczél György ilyen pitiséget soha nem támogatott volna, pedig számára világos volt, hogy Csurka alapvetően rühelli az internacionalista blablát. Ám Aczél okos ember volt, és tisztelte a tehetséget, mégis okunk van föltételezni, hogy Csurka "létezéstechnikája" az erkölcsileg gyenge lábakon álló, gazdaságilag rogyadozó, a forradalom véres leveréséért gyűlölt rendszerének gondot jelentett. De sebaj, átmenetileg megoldották: 56-os szerepe miatt Csurkát internálták. Később, szabadulása fejében, megpróbálták bekeríteni. Sikertelenül. Szabadlábra helyezése után a munkába menekült. Remek darabokat írt, amiért kétszer is József Attila díjjal jutalmazták, tűrték is tiltották is, mert se lenyelni, se kiköpni nem tudták a kommunisták, tekintve, hogy a színházjáró pesti közönség kedvelte a szerző vérbő, rendszerkritikával teli, mély életismerettel, tehetséggel megírt szatirikus színpadi műveit, ugyanis a remek párbeszédekből mindenki, a "komcsi" meg a "reakciós" is azt hallotta ki, ami neki szimpatikus volt. Úgy hírlett, hogy még Kádár és Aczél is könnyesre röhögte magát a Döglött aknák egyik előadásán.
 
De ez végül is nem jelentett ám semmit, ettől még simán eltiltották a publikálástól, mert 1986-os New-Yorkban elmondott beszédének közlését engedélyezte a Münchenben székelő SzER-nek. Utólag persze kiderült, hogy Aczél György látogatta a müncheni Szabad Európa Rádiót, ahova embereit katapultálta. Csurkától a SzER kérte, hogy engedélyezze a new- yorki beszédének közlését, majd följelentette, Aczél pedig eltiltotta, miközben Pesten az "egyetlen radikális párt" mítoszát építették, ez volt az SZDSZ. Azután az egyetlen radikális párt liberális vezetői az első adandó alkalommal összeálltak az MSZP kommunistáival. Rombolni.
 
Az életünkből immár azóta eltelt egy emberöltő, és nekem deja vu érzésem van, most is mítoszt építenek, megint külföldi écesz géberekkel.
 
Őrzők, vigyázzatok a strázsán!

Papolczy Gizella