A megtorlás első statáriális ítéletei 1956 decemberében

RETÖRKI - OLVASÓSZOBA

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás egyik első és legradikálisabb intézkedése a statárium bevezetése volt. Ennek következtében már 1956 decemberében négy embert – Soltész Józsefet, Minczér Józsefet, Gábor Ferencet és Lakatos Pétert – kivégeztek. Erről az 1956. decemberi időszakról szól a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársának, Marschal Adriennek az írása.

Bár Kádár János, az MSZMP főtitkára kezdetben azt ígérte, hogy senkinek sem lesz bántódása, aki „a legutóbbi idők eseményeiben” részt vett, a valóság teljesen mást mutatott. A november 4-e után is jelentős ellenállást, amit a munkástanácsok, sztrájkok, tüntetések és a még fegyverrel rendelkező szabadságharcosok jelentettek, letartóztatásokkal, sortüzekkel, a munkástanácsok törvényen kívül helyezésével és a statárium kihirdetésével igyekeztek letörni.

A statáriumot 1956. december 11-én hirdették ki, melynek értelmében aznap este 6 óráig mindenkinek be kellett szolgáltatnia a forradalom alatt kapott vagy szerzett fegyverét, a lőszert és robbanóanyagot, s akkor büntetlenül távozhatott. Aki azonban ezt a megadott időpontig nem tette meg, arra statáriális, vagyis katonai rögtönítélő bíróság elé állítás várt. Az 1956. évi 28. törvényerejű rendelet ilyen eljárás alá utalta azokat is, akiket gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás (fosztogatás), közérdekű üzemek vagy a közönség életszükségletének ellátására szolgáló üzemek szándékos megrongálását vagy annak kísérletét követik el.[1] A rendeletet több megyei napilap[2] is közölte, valamint rádió és falragaszok útján is kihirdették.

A statáriális eljárás legfontosabb különbségét a többi bírósági eljáráshoz képest a gyorsaság jelentette. Vagyis a letartóztatottat, miután az orvosi vizsgálat megállapította, hogy beszámítható és nem súlyos beteg, bíróság elé kellett állítani és 72 órán belül meghozni az ítéletet. Az egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló katonai bíróság felmenthette, illetve elítélhette a vádlottat, harmadik lehetőségként polgári bíróság elé utalhatta az ügyet. Az ítélet legkevesebb 10–15 évtől a halálbüntetésig terjedhetett. Halálbüntetés esetén ugyanezek a személyek alkották a kegyelmi tanácsot is. Ha ez a helyben összeült kegyelmi tanács nem ajánlotta kegyelemre az elítéltet, akkor a halálbüntetést két órán belül végre kellett hajtani. Ha viszont kegyelemre javasolták az elítéltet, akkor kérelmét felterjesztették a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, amely elfogadta vagy elutasította azt.[3]

A kormány többféleképpen indokolta a statárium bevezetését: „Az ellenforradalom eddig elszenvedett veresége után sem mondott le aljas céljai megvalósításáról.”[4] Vagy: „Az ellenforradalommal szemben olyan eszközt használunk, amit kikényszerített, s amit a munkások követeltek a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánytól.”[5] Illetve: „Az a helyzet azonban, ami még jelenleg is Magyarországon van, feltétlenül szükségessé teszi ezt a szigorú intézkedést, mert a szomorú események azt igazolják, hogy a még mindig meglevő ellenforradalmi erőkkel szemben a kímélet és a méltányosság nem vezet célra. Még ma is vannak, akik fegyverrel a kezükben törnek az ország életére, velük szemben nem szabad és nem is lehet kíméletesnek lenni.”[6] Mindennek következtében a statáriális eljárást egy újabb törvényerejű rendelet még tovább szigorította, mivel kimondta, hogy: „A rögtönítélő bíróság, ha a terheltet a rögtönítélő eljárás alá tartozó valamely bűncselekményben bűnösnek nyilvánítja, ítéletében egyúttal halálbüntetést szab ki.”[7]

A kihirdetett statárium következtében a korabeli sajtóhírek szerint közel 500 fegyvert szolgáltattak be, de sokan nem merték azt személyesen leadni, ezért közterületen, kapualjakban szórták el.[8] Nem mindenki tett viszont eleget a felszólításnak, melynek következményeként négy embert, Soltész Józsefet, Minczér Józsefet, Gábor Ferencet és Lakatos Pétert még 1956 decemberében halálra ítéltek és kivégeztek.

Soltész Józsefet és Nagy Andrást december 13-án fogták el, amikor az állítólag a Bükkben lévő szabadságharcosokhoz akartak csatlakozni. Mindketten büntetett előéletűek voltak és az 1956-os forradalom során szabadultak, Soltész József cipészként, Nagy András asztalosként dolgozott. A dr. Pinczés István hadbíró vezette rögtönítélő bíróság december 15-én mindkettejüket halálra ítélte fegyverrejtegetés bűntette miatt. Miután Soltész József kegyelmi kérvényét elutasították, a miskolci lőtéren kivégezték, így ő lett a forradalom utáni megtorlás első áldozata. Nagy András kegyelmi kérvényét viszont elfogadta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, így ő végül életfogytiglani börtönbüntetést kapott.[9]

Öt nappal később, december 20-án végezték ki Minczér József bányászt. Őt, mint a kesztölci nemzetőrség vezetőjét, december 15-én vették őrizetbe testvérével, Károllyal együtt, miután a karhatalmisták felszólítására adták csak át a náluk lévő fegyvereket. Ügyükben két nap múlva tartottak nyilvános tárgyalást a Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságán, ahol Minczér Józsefet egy teljesen bizonyítatlan gyilkossággal is megvádolták. Mindennek következtében halálos ítéletet szabtak ki rá, ami valójában a „kesztölci köztársaság” legendájának megtorlásáról szólt. Kegyelmi kérvényét is elutasították és december 20-án a Budapesti Országos Börtön udvarán kivégezték. Testvére, Károly 10 éves börtönbüntetést kapott.[10]

A másik két, decemberben statáriális úton kivégzett ügye viszont nem állt összefüggésben az 1956-os forradalommal. Gábor Ferenc 19 éves gépkocsikísérő volt, aki már előtte is többször volt büntetve. Ő és hét társa december 11-én este, borozás után felbátorodva fegyveresen tört be Csik Antal, a Városföldi Állami Gazdaság vezetőjének házába, majd többször rálőtt a házigazdára, de személyi sérülés szerencsére nem történt. A Kecskeméten felállított statáriális bíróság mondta ki rá a halálos ítéletet, amit december 20-án hajtottak végre. Társai 10 és 15 év közötti börtönbüntetést kaptak.[11]

Hasonló volt Lakatos Péter és hat társa esete is, akik a forradalom alatt szerzett géppisztollyal két ízben is rablást hajtottak végre a Hajdúböszörmény környéki tanyavilágban. Ügyüket a debreceni katonai bíróság tárgyalta, ahol Lakatos Pétert halálra, míg társait 5–15 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Lakatost a kegyelmi kérvénye elutasítása után december 23-án a debreceni börtön udvarán végezték ki.[12]

Decemberben további statáriális eljárásokra is sor került fegyverrejtegetés miatt, melyek azonban nem végződtek halálos ítélettel. A budapesti katonai bíróság Csanádi János egri lakost, valamint Jurecska György 18 éves székesfehérvéri lakost is börtönbüntetésre ítélte.[13] Kecskeméten pedig Rózsa Istvánt és Bolya Pált ítélték el, előbbi 14 év, utóbbi 15 év börtönbüntetést kapott.[14]

A fegyverrejtegetők között több fiatalkorú is volt, közülük öt főt a székesfehérvári statáriális bíróság marasztalt el, mert a fiatalok a náluk lévő két géppisztolyból és két puskából csak hármat szolgáltattak be, egy géppisztolyt megtartottak. Ügyüket úgy minősítették, hogy „nem állt szándékukban a népi hatalom elleni harc. Fegyvereiket gyermekes meggondolatlanságból rejtegették.”[15] További két fiatalkorú, egy 15 és egy 17 éves ipari tanuló ügyét pedig – bár ők is fegyvert rejtegettek – a kecskeméti járási ügyészség polgári bíróság elé utalta.[16]

A Magyarországon 1956 decemberében bevezetett statárium híre néhány nap alatt Amerikába is eljutott, s több ottani lap is írt a hazai kivégzésekről, így Soltész József haláláról. A hiteles tájékoztatás hiánya miatt túlzó adatok is megjelentek. A Délamerikai Magyarságban például arról írtak december végén a valóban kivégzett négy fő helyett, hogy eddig „több mint 200 felkelőt kivégeztek a statárium alapján”.[17]

Az 1956 decemberében bevezetett statárium a következő évben is érvényben volt, csak 1957. november 3-án szüntették meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 62. számú törvényerejű rendeletével.[18] A rendelet hatályának ezen, további, most nem vizsgált tíz hónapos időszaka alatt további 49 főt végeztek ki a különböző katonai rögtönítélő bíróságok, segítve az egyre fokozódó megtorlást.[19]

[1] 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet. Magyar Közlöny, 1956. 12. 11. 591.

[2] Például a Népszabadság és a Népakarat mellett a Dunántúli Napló, a Békés megyei Népújság, a Csongrád megyei Népújság, a Szegedi Néplap, az Észak-Magyarország és a Fejér megyei Hírlap is.

[3] A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 6/1956. (XII. 11.) rendelete a rögtönbíráskodás részletes szabályainak megállapításáról. Magyar Közlöny, 1956. 12. 12. 593–594.; illetve: Dolgozik az igazságszolgáltatás, Ceglédi Hírlap, 1956. 12. 16. 1.

[4] A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata az egyes rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatban, Vas Népe, 1956. 12. 13. 2.

[5] A kivétel erősíti a szabályt. Fejér megyei Hírlap, 1956. 12. 20. 3.

[6] A statárium. Tolna megyei Népújság, 1956. 12. 12. 2.

[7] A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 32. számú törvényerejű rendelete az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet kiegészítéséről. Magyar Közlöny, 1956. 12. 13. 596.

[8] Rendőrségi közlemény a keddi helyzetről. Népakarat, 1956. 12. 12. 3.

[9] Fegyverrejtegetők a statáriális bíróság előtt. Népszabadság, 1956. 12. 16. 1.; illetve perek56.hu (Utolsó letöltés: 2023. 11. 14.)

[10] Marek Viktor: A dorogi szénmedence településeinek története 1956 fényében. (Doktori disszertáció). Piliscsaba, PPKE-BTK, 2013, 143. Statáriális ítélet a „Kesztölci Köztársaság” főkolomposai felett. Népakarat, 1956. 12. 18. 3.; illetve perek56.hu (Utolsó letöltés: 2023. 11. 14.)

[11] Revolveres támadás ügye a kecskeméti statáriális bíróság előtt. Népakarat, 1956. 12. 16. 3.

[12] Fegyveres rablóbanda a statáriális bíróság előtt. Hajdú-Bihari Napló, 1956. 12. 23. 3. A statáriális bíróság halálra ítélte a fegyveres rablóbanda egyik vezetőjét. Hajdú-Bihari Napló, 1956. 12. 24. 2. Az 1945–1990 között magyar bíróságok ítélete alapján kivégzettek, neb.hu (Utolsó letöltés: 2023. 11. 17.)

[13] Rögtönítélő bíróság elé kerül egy fegyverrejtegető. Népakarat, 1956. 12. 19. 4. Tíz évre ítélték Jurecska Györgyöt. Vas Népe, 1956. 12. 29. 2.

[14] Két fegyverrejtegetőt ítélt el Békéscsabán a rögtönítélő bíróság. Békés Megyei Népújság, 1956. 12. 21. 1.

[15] Fiatalkorú fegyverrejtegetőket vett őrizetbe a rendőrség. Fejér megyei Hírlap, 1956. 12. 20. 1.

[16] Megmenekültek a statáriumtól. Népakarat, 1956. 12. 31. 3.

[17] 38.000 magyart deportált Szerov. Délamerikai magyarság, 1956. 12. 29. 3.

[18] A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 62. számú törvényerejű rendelete. Magyar Közlöny, 1957. 12. 13. 759.

[19] György Sándor: „…A becsületes dolgozók joggal követelnek hathatós intézkedéseket”. Statárium az 1956-os forradalom után. Napi Történelmi Forrás (ntf.hu), 2019. 01. 31. (Utolsó letöltés: 2023.11.16.); illetve: perek56.hu (Megtekintés ideje: 2023. 11. 17.)

Forrás: retorki.hu / olvasószoba rovat

(2024.12.15.)