A BETLEHEMBE VEZETŐ HIT

A piaci forgatagok nem a karácsony fölséges titkáról szólnak, hanem pénzről, a mesterségesen felpiszkált anyagias igények rafinált módon való kielégítéséről. Furcsa módon épp az ünnepeltet száműztük az ünnepkörből, hiszen a diktált trendek egyszerűen átléptek a jászolban fekvő Isten gyermekén. Tanuljunk Szűz Máriától, aki az angyal által közölt meghívásnak eleget tett, döntésében odatette életét a hitben. Bennünket is, engem is meghívott az Isten.
 
„Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.” (Lk 1,26-38)
 
A hírüladás pillanata a Boldogságos Szűz életében a nagy döntés órája: egész életét kifejezetten és egyértelműen az Istennek adja át. Amikor kérdésére az angyal válaszol, ezt elfogadja, és mondja: Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.
 
Az angyal a Szűz érdeklődésére mondja: Istennél semmi sem lehetetlen. Erre csak ez intelligens válasz lehet: Legyen meg a te akaratod.
 
Ezt nehéz kimondanunk, ezt a választ. Nehéz magunkat elengednünk. Pedig a hitünk lényege: nem akció, hanem önmagunk, személyiségünk, teljes egzisztenciánk rábízása az Istenre. Belevetem magamat az ő karjaiba. Ahogyan a gyermek beleveti magát szülője karjaiba. A hit odaadás, amellyel a hozzánk forduló Istenre bízzuk magunkat. Ennek a példája Mária, aki nem nézi a rá váró szégyen, a lehetséges emberi tekinteteket, megítéléseket, a jövőjét. Minden rátesz az isteni ígéretre.
 
A mi életünkben is kell lennie egy pillanatnak, amikor ünnepélyesen rábízzuk magunkat az Istenre, tudatosan ráhagyatkozunk. Ez lesz a megkapaszkodása az életünknek. Végre van egy abszolút pont, egy biztos szög, ahová rögzíthetem magamat. Nem festett szög, hanem mindennél szilárdabb, erősebb és soha el nem mozdul.
 
Nem egy merev életpéldát állít elénk az Egyház a Boldogságos Szűz alakjában, hanem követhető mintát. Kell, hogy kiszakítsuk magunkat a karácsonyi vásárok forgatagából. Kell a csend. Az elmélkedés. Már az ádventi idő előtt egy héttel beindult az üzlet, a betlehemi kisdedre hivatkozva, felállítva akár a köztéri betlehemeket is. Szólnak a karácsonyi énekek mindenütt. Pedig az újszülött, akit ünneplünk karácsonykor, nem volt koraszülött. Ami értékes volt, azt már mások úgyis megvásárolták. Maradt a bovli. A piaci forgatagok nem a karácsony fölséges titkáról szólnak, hanem pénzről, a mesterségesen felpiszkált anyagias igények rafinált módon való kielégítéséről. A Jézustól megfosztott ünnep így vált a fogyasztás és a céges bulik időszakává. Furcsa módon épp az ünnepeltet száműztük az ünnepkörből, hiszen a diktált trendek egyszerűen átléptek a jászolban fekvő Isten gyermekén. És ezzel nem csak eredeti jelentését vesztette el a karácsony, de félő, hogy ez a folyamat a lelkeket is megmérgezi.
 
Tanuljunk a Szűz Máriától, aki az angyal által közölt meghívásnak, eleget tett, döntésében odatette életét a hitben. Bennünket is, engem is meghívott az Isten. Kell, hogy mi is megtapasztaljuk, akár életünk változatos, buktatókkal teli fordulatain keresztül Isten kegyelmi műveinek sorozatát, a meghívásunkat. Egyet tehetünk mi is: válaszolunk erre a meghívásra. A többit nyugodtan bízzuk rá, a Gondviselő és minket meghívó Istenre. S akkor az életünk adventjén, a Boldogságos Szűz gyermekeikként járhatjuk utunkat, eljuthatunk Betlehembe. Megszülethetik a szívünkben, az én szívemben is az Üdvözítő, aki hozzánk, hozzám jön.
 
KEGYELMEKBEN GAZDAG, A BETLEHEMI KISDED BÉKÉJÉVEL, A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA ÖRÖMÉVEL MEGÁLDOTT, A KRISZTUSI HIT ÁLTAL MEGÉRLELT BOLDOGSÁGOS KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

Fotón: a sümegi templom betleheme
 
Reisz Pál ferences szerzetes, pap, teológus