MEGSZÜNTETIK A CSENDŐRSÉGET, SZÍNRE LÉP PÉTER GÁBOR ÉS BANDÁJA

A rendőrségen belüli politikai osztályok megszervezése is már 1945 januárjában elkezdődött, azonban egyszerre két vonalon is. Az Ideiglenes kormány székhelyén, Debrecenben Erdei Ferenc belügyminiszter Tömpe Andrást bízta meg ezzel a feladattal és január 27-én rendőrfőtanácsossá is kinevezte. Azonban közben a Magyar Kommunista Párt is elkezdte egy politikai osztály megszervezését. Itt a kezdeti viták után, hogy Kádár Jánost, Pálffy Györgyöt vagy Péter Gábort bízzák-e meg az osztály vezetésével, végül az utóbbi mellett döntöttek - RETÖRKI - KRONOLÓGIA

A második világháború végén a vidéki településeken a Horthy-korszak csendőrsége mellett a rendfenntartás érdekében polgárőrségeket is szerveztek az ekkor létrejövő helyi nemzeti bizottságok. A fővárosban viszont ennél jóval több alakulat jött létre hasonló célból. Az újjászerveződő pártok közül a szociáldemokraták hoztak létre rendőri alakulatot, de itt működött a Magyar Partizánosztag, a Miklós Béla miniszterelnök fia által megszervezett Miklós gárda, a Magyar GPU, egy csehszlovákok által létrehozott szervezet és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága is. Ezek csak néhány hónapig tevékenykedhettek, mert 1945 márciusára mindegyiket felszámolták. Mindemellett az országot elfoglaló szovjetek is kiépítették saját közigazgatásukat - írja a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársa, Marschal Adrienn.

Ezen előzményekkel párhuzamosan az 1944. december 22-én létrehozott Ideiglenes Kormány, s azon belül Erdei Ferenc belügyminiszter feladata lett az új rendőrség felállítása. Ezzel kapcsolatban már 1944. december 28-án megbeszélést folytatott a szovjetekkel és az 1945. január 12-ei kormányülésre elkészült egy tervezet. Eszerint a rendőrség feladata nemcsak a közbiztonság megteremtése lesz, hanem a demokratikus államrend védelme és megszilárdítása is. Így a rendőrségen belül majd politikai és bűnügyi osztályokat állítanak fel. Bár a tervezetet elfogadták, de eddig ismeretlen okból a kihirdetése elmaradt. Öt nap múlva viszont elfogadták, majd kihirdették Erdei Ferenc három rendfenntartással kapcsolatos rendeletét, melyek az ezzel kapcsolatos adatok bejelentéséről, a hatáskör kiterjesztéséről, valamint az egységes jelzés viseléséről szóltak. Ezután született döntés a rendőrség vezetőiről a Magyar Kommunista Párt január 22-ei ülésén, melynek értelmében a budapesti rendőr-főkapitányság élére Sólyom Lászlót, helyettesévé pedig Kádár Jánost nevezték ki. 

A rendőrségen belüli politikai osztályok megszervezése is már 1945 januárjában elkezdődött, azonban egyszerre két vonalon is. Az Ideiglenes kormány székhelyén, Debrecenben Erdei Ferenc belügyminiszter Tömpe Andrást bízta meg ezzel a feladattal és január 27-én rendőrfőtanácsossá is kinevezte. Azonban közben a Magyar Kommunista Párt is elkezdte egy politikai osztály megszervezését. Itt a kezdeti viták után, hogy Kádár Jánost, Pálffy Györgyöt vagy Péter Gábort bízzák-e meg az osztály vezetésével, végül az utóbbi mellett döntöttek. Péter Gábor hivatalos kinevezését a fővárosi Nemzeti Bizottságtól kaphatta, de ennek körülményei nem tisztázottak és pontos dátuma is meghatározhatatlan. 

A kettős szervezés eredményeként tehát 1945 januárjától két újonnan létrehozott politikai rendőrség működött Budapesten, ami konfliktusokhoz vezetett. Ennek első jeleként egy visszaemlékezés szerint Péter Gábor már az Andrássy úti épületbe sem akarta beengedni a január végén Budapestre megérkező Tömpe Andrást és csoportját. Viszonyuk később sem javult, többször egymásra tettek panaszt, Péter a belügyminiszternél, míg Tömpe a párt vezetőinél.

Az újonnan kiépülő politikai rendőrség kezdettől fogva erős szovjet kapcsolattal és befolyással működött, mivel Péter Gábor helyettese Kovács János, a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság magyar származású ezredese volt. Továbbá összekötőként az Andrássy út 60-ban dolgozott egy Orlov nevű szovjet tanácsos, valamint 1945 márciusától már Mihail Iljics Belkin szovjet államvédelmi tábornok is „segítette” a munkát.

A kiépülő államrendőrség szervezetét tekintve 1945 februárjában a Péter Gábor vezette fővárosi politikai osztályon még csak 98-an voltak. Áprilisra viszont már 523 politikai nyomozóval rendelkezett a két részből, egy központiból és a kerületi politikai rendőrségekből álló osztály. Szervezete májusra három további részre Szervezési és szolgálati, Fogalmazói, valamint Társadalmi alosztályra tagolódott. Továbbá Péter Gábor irányítása alá tartozott a Titkárság, a Gazdasági Hivatal, a Segédhivatal és a Politikai Nyilvántartó Iroda is. Szervezete 1945 decemberében a három alosztály mellett a Politikai Bűnügyi Nyilvántartó Irodával egészült ki, s a Budapesti Főkapitányság 10 ezer dolgozója közül ekkor már 933-an dolgoztak az irányítása alatt. 

A Tömpe András által létrehozott politikai rendőrség létszáma is folyamatosan bővült, 1945 januárjában még csak 22 újonnan kiképzett rendőr tett esküt neki. Majd februárban már 91-en dolgoztak az általa irányított szervezetben. Ekkor kezdett elválni egymástól a Péter vezette budapesti és a Tömpéhez tartozó vidéki politikai részleg, mely utóbbi 9 alosztályból állt. Kettejük szétválását az 1945. május 10-én hatályba lépett törvény szentesítette, mely kimondta a két külön politikai rendőrség megalakulását és egyben a csendőrség megszüntetését is. 

A rendelet értelmében a Péter Gábor irányította szervezet hivatalos elnevezése ekkortól Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya, vagyis BRFK PRO lett. Felettese továbbra is Sólyom László budapesti rendőrfőkapitány maradt. Tömpe András szervezete pedig ettől elkülönülten Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya néven működött tovább. 1945 nyarán az Andrássy úti épületből is kiköltözött és székhelyét a Bajza utca 52-be tette át. Ezzel azonban nem oldódott meg a Péter Gáborral fennálló ellentét. Tömpe András felettesei a vidéki főkapitányság egymást néhány havonta váltó vezetői Krisztinkovics Antal, Székely Béla és Szimon István voltak. Osztálya év végén már Országos Politikai Nyomozócsoportból, Központi Politikai Tanosztályból, a Határrendészeti és a Hazahozatali Kormánybizottságból, illetve az Internálási Másodfokú Hatóságból állt. 

A politikai osztályok felállításának bonyodalmai mellett kezdetben a rendőrség állományának megszervezése sem volt egyszerű. Ezt nagyban nehezítette, hogy a szovjetek az 1945 tavaszáig fennálló háborús állapotok alatt a kapitányságokról és a laktanyákból is hurcoltak el rendőröket a hazánkban létesített hadifogolytáborokba. Továbbá kezdetben nem volt elég jármű, felszerelés, fegyver és írószer, valamint fizetési nehézségek is adódtak. Mindezek következtében hiányos volt a felkészültség, nagy volt a fluktuáció és a rendőri visszaélések száma is. A háború megszűntével viszont az állomány országszerte folyamatosan bővült, olyannyira, hogy 1945 nyarára összlétszáma már elérte a 34 ezer főt. 

A civileket ellenőrző politikai rendőrség felállítása mellett 1945 januárjában hasonló folyamat kezdődött meg a katonaság területén. Először Matheidesz Géza szervezett politikai nyomozócsoportot, ami néhány hétig működött csak. Ezután Vészy István, aki már Vörös János hadügyminiszter engedélyével állította fel a Honvédelmi Minisztérium 40. osztályát. Az előzőekben bemutatott civil politikai rendőrséghez hasonlóan itt is kettős szervezés történt, mert a SZEB jóváhagyása után, március 12-én létrehozták a Honvédelmi Minisztérium Katona Politikai Osztályát, a Katpolt a kommunista Pálffy György vezetésével. Ez a Horthy korszakbeli vezérkari főnökség, a VKF-2 utóda lett. „A szervezet célja a honvédség keretein belül a fasiszta, reakciós tevékenység elleni küzdelem, az ellenséges hírszerzés aktív megakadályozása és a hírszerzés offenzív végrehajtása az ellenség által megszállt területeken. A katonapolitikai és hírszerző osztály tevékenységét […] a megfelelő szovjet szervekkel szoros együttműködésben folytatná.” Továbbá feladata volt: „az MKP vezetésének informálása, a koalíciós kényszer miatt oda delegált kisgazda-, illetve szociáldemokrata párti tiszteknek a távoltartása az érdemi ügyektől.” Végül a civil rendőrséghez hasonlóan itt is a kommunisták olvasztották be a 40. osztályt saját szervezetükbe, s Vészyről később kiderült, hogy többszörösen büntetett előéletű volt. 

A Katpol 1945 novemberétől a honvédelmi miniszter irányítása alá tartozott. Joghatósága később tovább bővült, 1946 tavaszán már a határőrséget irányító Határügyi alosztályt is ennek keretében szervezték meg, valamint 1946 nyarán a katonai vonalon folyó kémelhárítás szintén a Katpol alárendeltségébe került. Ennek kapcsán fontos megemlíteni, hogy a hadsereg átalakítására is sor került. A fegyverszüneti szerződés értelmében csökkenteni kellett létszámát, így a SZEB-től 1945. október 22-én érkezett átirat alapján csak 25 000 fős lehetett. Ezt a létszámot a kormány 1946 májusában még jobban minimalizálta és maximum 20 ezer főben határozta meg. Ennek bővítése csak az 1947-es párizsi békekötés után vált lehetségessé. 

Az újonnan megalakított politikai rendőrség feladata kezdetben csak az volt, hogy: „a Főváros fasiszta bűnözőit” a Néptörvényszék elé állítsa. Később Péter Gábor ezt úgy fogalmazta meg: „Az új politikai rendőrség a nép fegyvere a nép elnyomóinak: a reakciónak és a fasizmusnak tökéletes megsemmisítésére.” Így kezdettől fogva nemcsak azokat tartóztatták le, akik részt vettek a zsidóság elhurcolásában vagy egyéb háborús bűnöket követtek el, hanem politikai ellenfeleiket, így egyre több kisgazda vezetőt vagy például a kommunista Demény Pált is. Továbbá a reakció elleni harc jegyében politikai okokból történő internálásokra és rendőri felügyelet alá helyezésekre is sor került. Már 1945 februárja és májusa között 4512 főt internáltak. Erre később az Erdei Ferenc által kiadott titkos rendelet hivatalosan hatalmazta fel Péter Gábor testületét, mivel kimondta, hogy az internálást a politikai rendőrség is elrendelheti. Hatáskörének további bővülését mutatja, hogy 1945 nyarától meg kellett küldeni nekik a népbíróság felmentő ítéleteit, melyeket felülbírálhattak. Így kerülhetett sor sok esetben arra, hogy azokat is internálták, akiket a népbíróság előzőleg már felmentett. Ezt a gyakorlatot Jaczkó Pál kisgazda képviselő az országgyűlésben is szóvá tette: „megszámlálhatatlan számban fordulnak elő az országban olyan esetek, amikor a népbíróság felmentő ítélete után a rendőrség internál egyes embereket.” 

A Vidéki Főkapitányság Politikai Osztályán is hasonló szellemben zajlottak az eljárások. Ennek vezetője Tömpe András 1945 októberében ezt így fogalmazta meg: „Olyan szervezet kell, hogy legyünk, amelyik mindent előre tud […] A mi munkánk célja, hogy biztosítsuk az ország politikai nyugalmát.” Ennek szellemében a Vidéki Főkapitányság rendőrei 1946 márciusára 9941 főt internáltak, 13 674-et rendőri felügyelet alá helyeztek és 379 főt pedig letartóztattak. Emellett Tömpe András 1945 szeptemberében újabb feladatkört is kapott, a Hazahozatali Kormánybiztosságnak lett a helyettese, így a deportáltak, menekültek és hadifoglyok ügyeiben is befolyásra tett szert. 

1945 őszén a rendőrség felső vezetése is átalakult. Bár Sólyom László maradt a budapesti főkapitány, de helyettese Kádár János után Ratulovszky János és Benjámin Olivér lett. Péter Gábor hivatalos kinevezése a budapesti politikai osztály élére is csak ekkor történt meg, eskütétele november 4-én volt. 

A rendőrség mindeközben egyre inkább kommunista irányítás alá került. 1945 februárjában a 189 fős budapesti politikai rendőrség tagjai közül 68-an voltak a párt tagjai. Ez csak 36%-ot jelentett, viszont minden vezető pozíciót kommunista töltött be és nemcsak a politikai rendőrségen belül, hanem az ezzel kapcsolatos közigazgatásban is. Így kommunista volt a rendőrséget felügyelő államtitkár Zöld Sándor, majd az őt váltó Farkas Mihály, továbbá a Közrendészeti Főosztály vezetője Szebenyi Endre és a rendőrségi ügyosztály vezetője, Ékes István. A megyei rendőrkapitányok közül 16 volt kommunista, 6 szociáldemokrata, 3 pedig parasztpárti, azaz közülük sem lehet egyetlen személyt sem a választásokon győztes kisgazdákhoz sorolni. A kommunisták legmagasabb aránya a vidéki rendőrkapitányságok politikai rendészeti osztályai élén volt, mivel itt 36 közül 34 posztot ők töltöttek be. A nyomozók között sem volt egyetlen kisgazdapárti sem, itt is kommunista túlsúly érvényesült, 1945 júniusában 113 nyomozóból 83 volt párttag. A helyzet később sem javult, bár 1946 nyarán már 200 politikai rendészeti osztályvezető volt országszerte, de közülük 121-en párttagok voltak, valamint a 190 rendőrkapitányból 88-an tartoztak a kommunistákhoz. A főkapitányi székben 1946 tavaszán történő változás is nekik kedvezett, mivel a párttag Münnich Ferenc váltotta Sólyom Lászlót. Mindezek mellett a rendőrséget irányító Belügyminisztérium is végig kommunista kézben volt, először Erdei Ferenc, az 1945-ös választások után pedig Nagy Imre, majd Rajk László személyében.

Ez a rendőrség minden területén jelentkező kommunista túlsúly az 1945-ös választásokon győztes kisgazdapártnak is szemet szúrt és folyamatosan próbáltak lépéseket tenni annak érdekében, hogy beleszólásuk lehessen a szervezet irányításába, valamint a visszaélések miatt is rendszeresen tiltakoztak. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök már 1945 februárjában magához rendelte a belügyminisztert és a főkapitányt, majd a problémák miatt március 28-án egy közös igazságügyi és belügyi vizsgálóbizottság felállítása is felmerült. Áprilisban már Vásáry István kisgazda pénzügyminiszter is számon kérte a politikai rendőrség pártösszetételét. Ezt követően a miniszterelnök a május 15-ei, pártközi értekezleten tette szóvá a rendőrségnél lévő „tűrhetetlen állapotok, szabálytalanságok, egyoldalú pártpolitikai tevékenységek, a vizsgálati és letartóztatási, valamint vallatási eszközök, módszerek” kérdését. Tildy Zoltán pedig ugyanekkor tiltakozását kifejezve nevezte néven a fennálló állapotokat: „a rendőrség úgy lép fel, mintha csak egy párt érdekeit szolgálná.” 

A kisgazdapárt több tagja a parlamenti üléseken is határozottan tiltakozott a vidéki rendőrségek kommunista irányítása és a túlkapások ellen. Például Nyírjessy Sándor Székesfehérvár kapcsán emelt szót arról, hogy a város lakosságának többségét képviselő pártok „a rendőrségnél nagyon kis mértékben vannak képviselve.” Emellett Veér Imre beadványban, míg Futó Dezső, Hompola Mihály, Jónás József, Szőnyi Imre, Miskolczy István és Milassin Kornél pedig interpellációban emelt szót a vidéki rendőrség visszaélései miatt 1946 tavaszán. Ezek azonban sajnos nem szűntek meg, Rajk László belügyminiszter 1946 nyarán még havi 150-200 regisztrált esetről tett jelentést a pártnak.

A kommunista rendőrség túlkapásainak legismertebb példája a Gyömrőn történt gyilkosságok voltak. A Pest megyei községben és a szomszédos falvakban 1945 februárja és áprilisa között több mint 20 embert öltek meg a helyi kommunista rendőrség tagjai. Minden áldozat a Horthy-korszak környékbeli ismertebb vezetői, tisztségviselői közül került ki. Az ügy országos felháborodást keltett, mivel a letartóztatott feltételezett elkövetőket rövidesen szabadon engedték. Ezért Erdei Ferenc belügyminiszter az 1945. május 18-ai minisztertanácsi ülésen ígéretet tett arra, hogy tisztogatást végez a testületen belül. A kisgazdák is igyekeztek lépéseket tenni a történtek kivizsgálását illetően, s Valentiny Ágoston szociáldemokrata igazságügyminiszter az 1945. június 8-i kormányülésre elkészítette azt a tervezetet, amely az ő vezetésével egy háromtagú bizottságot hozott volna létre. Ennek tagja rajta kívül még Nagy Ferenc újjáépítési és Gyöngyösi János külügyminiszter lett volna. Nagy Imre és Gerő Ernő tiltakozott az ellen, hogy ez a bizottság az igazságügyminiszter fennhatósága alatt álljon és a javaslatot végül sikerült levetetniük a napirendről. 

Így a gyömrői gyilkosságok ügyében nem történtek meg a felelősségre vonások, amihez jelentősen hozzájárult, hogy a belügy szándékosan tartotta vissza az információkat. Mindezen túl a kommunistáknak júliusra sikerült elérniük Valentiny Ágoston lemondását is. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy a miniszter 1945. június 27-én egy új, független igazságügyi nyomozó testület létrehozását kezdeményezte a háborús bűnösök elleni eljárások felgyorsítása érdekében. Bár javaslatát a kormányülés elfogadta, de később saját pártja sem támogatta, így benyújtotta lemondását. Utóda a kommunista szimpatizáns szociáldemokrata politikus Ries István lett. 

A kommunisták az 1945-ös, 1946-os év során néha még engedményeket voltak kénytelenek tenni. Így például az 1945 nyári kormányválság során Rákosinak 1945. június 5-én arról kellett megállapodnia Tildyvel, hogy kineveznek 100 kisgazdapárti rendőrtisztet, köztük 6 megyei kapitányt és 6 főkapitány helyettest. Valamint Erdei Ferenc belügyminiszter 1945 szeptemberében kénytelen volt szólni a rendőrségnél fennálló problémákról: „elismerem annak a kifogásnak és panasznak jogosságát, hogy a rendőrségen belül nincs minden rendben, nem úgy működik, ahogyan egy kész, kifejlett, feltétlenül központi vezetés s ellenőrzés alatt álló apparátusnak működnie kell.” Ezért ekkor Erdei Ferencnek felülvizsgáló biztosokat kellett kineveznie, akik országszerte több rendőrtisztet és kapitányt leváltottak. Továbbá azt is tudomásul kellett venniük, hogy 1946 tavaszán Tömpe András felettesének a kisgazda Komáromy Lászlót nevezték ki. Viszont Péter Gábor főnöke a Budapesti Főkapitányság élén Sólyom László helyett a kommunista Münnich Ferenc lett.

A kisgazda politikusok azonban nem tudták megakadályozni a politikai rendőrség kommunista túlsúlyát, irányítását és a visszaéléseket sem. 1946 tavaszán az 11 992 rendőrtiszt közül 3 735-en voltak a kommunista, 3 430-an a szociáldemokrata, 873-an a kisgazda, 520-an a parasztpárt tagjai, 3 434-en pedig pártonkívüliek, illetve a polgári demokrata párt tagjai. Ugyanekkor a Péter Gábor közvetlen felügyelete alatt álló BRFK PRO-n dolgozó 848 főből 273-an pártonkívüliek, 272-en az MKP, 190-en az SZDP, 70-en az FKGP és 43-an a parasztpárt tagjai voltak. 

1946 őszén érkezett el a következő lépcsőhöz a politikai rendőrség szervezése, amikor Rajk László 1946. október 6-án beolvasztotta a politikai rendőrség vidéki osztályát Péter Gábor szervezetébe. Így jött létre a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya, az ÁVO, s egyúttal eldőlt a Tömpével közöttük folyó hatalmi harc is. Az ÁVÓ hatásköre immár országos lett, valamint a budapesti és megyei rendőrfőkapitányoktól is függetlenül működhetett. Ebben az évben még egy fontos lépés történt, ami a későbbi koncepciós eljárások alapjául szolgált. Elfogadták az 1946. évi VII. törvényt, mely a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szólt.  

Ez az – 1944 decemberétől kezdődő és végig a szovjetek támogatását és ellenőrzését élvező folyamat előlegezte meg azt, hogy 1950-ben a Katpolt is magába olvasztva ÁVH néven önálló hatósággá válhatott a Péter Gábor által 1945 elején a budapesti rendőrfőkapitányságon létrehozott néhány fős politikai osztály.

Forrás: https://kronologia-archivum.retorki.hu/

(2025.01.12.)