Semmelweis kopjafa avatás Lakiteleken

Semmelweis Ignác munkássága és felfedezései az orvostudomány történetében mérföldkőnek számítanak, ugyanakkor élete a meg nem értett, korát messze megelőző orvos és tudós tragédiája is egyben.

 

December 8-án felavatták a Semmelweis-kopjafát Lakiteleken.

Az ünnepségen beszédet mondott Dr. Polgár Csaba, magyar orvos, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, az MTA doktora.



 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégek!

Köszönöm a megtisztelő meghívást és felkérést Lezsák Sándor elnök Úrnak, hogy a  Semmelweis Ignác Fülöp emlékére állított kopjafa ünnepi felavatásán beszédet mondhatok. Magyar szellemi életünk szempontjából felemelő hétvége ez. Tegnap délután még egy, a kereszténység és a magyar nemzet megmaradásáért harcoló, kiemelkedő író-politikus emlékére állítottunk szobrot, ma délelőtt pedig már nemcsak a magyar köztudatban, de a világon mindenütt az anyák megmentőjeként ismert és tisztelt orvos-óriás emléke előtt tiszteleghetünk és szentelhetjük fel kopjafáját.

Semmelweis 1818. július 1-én született a Buda mai I. kerületének megfelelő Tabánban, egy 10 gyermekes német-sváb család ötödik sarjaként. Középiskolai tanulmányait a fehérvári Ciszterci és a Budai Katolikus Egyetemi gimnáziumokban végezte, majd orvosi tanulmányainak éveit felváltva Bécsben és Pesten töltötte. Orvosi diplomáját végül 1844-ben Bécsben kapta meg, ahol a bécsi közkórház, a ma is híres Allgemeines Krankenhaus-ban kapott szülészeti tanársegédi állást. 1847-ben egyik volt kollégája boncolást követő vérmérgezésben halt meg és ez irányította Semmelweis figyelmét a gyermekágyi lázra. Semmelweis tapasztalati úton rájött, hogy a halálos gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak a bécsi közkórház I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott kézmosás nélkül vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosok által vezetett szülések után az I. számún. Statisztikai számokkal mutatta ki, hogy például az 1846-os évben az orvosok által vezetett szülések után az anyai gyermekágyi halálozás 11,4%, míg a bábák által vezetett szülések után ugyanez mindössze 2,8% volt. Ekkor még az orvostudomány nem ismerte a fertőzést okozó mikroorganizmusokat, a baktériumokat. Ennek ellenére Semmelweis 1847 májusában kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályra történő belépés előtti klórmészoldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. A bevezetett intézkedések hatására a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán már 1847-ben kisebb lett, mint a bábák vezette szülések után. A bevezetett klóros kézmosás, ami könyékig, körömkefével végrehajtva negyedórás procedúra volt, akkoriban rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat pedig egyszerűen nem fogadták el Semmelweis pályatársai. Így kezdődött haláláig tartó szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal. 1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos biztatására, az Orvosi Hetilapban „A gyermekágyi láz kóroktana” címmel publikálta felfedezését, majd német és magyar nyelven is kiadta fő művét, „A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése” címmel. Ennek ellenére 1849-ben Semmelweis tanársegédi megbízatását Bécsben nem hosszabbították meg. Így hazatért és 1851-től osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát, végül 1855-ben nevezték ki a pesti orvosegyetem szülészeti tanárává, ahol 6 év alatt 1% alá csökkentette a gyermekágyi anyai halálozás arányát.

Semmelweiset a kísérleti kóroktan megalapítójának, úttörőjének is tartjuk, hiszen anélkül, hogy korában ismeretes lett volna a fertőző betegségek kóroktana, és azok emlős fajok között lehetséges átvitele, állatkísérleteket folytatott. Kilenc házinyulat korszakalkotó módon a gyermekágyi lázban elhunytaktól vett szövetkaparékkal fertőzött meg. Mind a kilenc állat a betegség jellemző tüneteivel elhullott. Ezzel megcáfolta a kór okainak ma már nevetséges áltudományos magyarázatait, amik miazmákkal, meteorológiai, csillagászati körülményekkel magyarázták a fertőzéses haláleseteket.

Semmelweis nem teljesen tisztázott korai, 47 éves korában bekövetkezett halálának tragédiája, hogy azt is végül is egy olyan fertőző betegség okozta, ami ellen egész életében küzdött. Nagy valószínűséggel egy fiatal korában, gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett kézsérüléssel fertőződött meg és ennek több évtizeddel későbbi agyi szövődményei okozták halálát.   

Semmelweis Ignác munkássága és felfedezései az orvostudomány történetében mérföldkőnek számítanak, ugyanakkor élete a meg nem értett, korát messze megelőző orvos és tudós tragédiája is egyben. Az általa javasolt egyszerű, de forradalmi kézmosási módszer azonban akkoriban nemcsak elutasítást, hanem kemény támadásokat is vonzott. A Semmelweis-kopjafa felállításával ma nemcsak egy neves orvosnak állítunk emléket, hanem egy olyan emberi és tudományos küzdelemnek is, amely példaértékű mindannyiunk számára.

A Lakiteleki Népfőiskola és annak különleges szerepe, ami 1996-97-ben elindította a Semmelweis Kollégiumot, szintén fontos része ennek az örökségnek. A kollégium célja az volt, hogy a jövő orvosi generációja számára olyan alapokat biztosítson, amelyek Semmelweis példáját követve nemcsak a tudományos, hanem az emberi értékek tiszteletére is építenek. A lakiteleki Semmelweis Kollégium két éve alatt, ennek jegyében olyan, Semmelweis örökségéhez méltó orvosok, értelmiségiek és sportolók tartottak itt előadást, mint Papp Lajos professzor, szívsebész, Makovecz Imre építész, Zombori Ottó csillagász, Magyari Béla űrhajós, Szörényi Levente zeneszerző vagy a magyar sport legnagyobbjai közül Gyarmati Andrea és Gyarmati Dezső. Az itt szerzett tudás és tapasztalatok arra tanítanak minket, hogy a tudományos kutatás, a fejlődés, a nemzetünk és társadalmunk iránti tenni akarás és a felelősségvállalás mindig kéz a kézben járjanak.

Az Országos Onkológiai Intézet munkájában mi is ezt a szellemiséget követjük. Semmelweis öröksége a mi mindennapi gyakorlatunkban is érvényesül: a legújabb kutatási eredmények és kezelési eljárások közvetlenül hozzájárulnak a daganatos betegek gyógyulásához.

Ma, amikor felállítjuk a Semmelweis-kopjafát, nemcsak egy híres orvost és tudóst tisztelünk, hanem mindazokat az értékeket is, amelyek nélkülözhetetlenek a tudomány fejlődésében és az orvosi hivatásban. A tudás, a szorgalom, az álhatatosság és az emberség, amelyet Semmelweis képviselt, továbbra is iránytű számunkra. Ne feledjük, hogy ugyan a tehetség és a szorgalom révén sokan érhetnek el kimagasló eredményeket és magasra ívelő szakmai karriert, de ha a mégoly kemény és hatékony munka mellett a tisztesség, a becsület és az alázat hiányzik, akkor a maradandó alkotásra sincs esély és azt, akinek a munkássága középpontjában a saját maga nagysága áll, azt az utókor sem fogja tisztelni és emlékét megőrizni.

Kedves Barátaim! A mai nap nem csupán egy emlékezés. Ez egy újabb alkalom arra, hogy kifejezzük elkötelezettségünket az orvostudomány és az emberi élet szentsége iránt. Ezzel a kopjafával örök emléket állítunk Semmelweis Ignácnak és mindazoknak, akik hozzájárultak és hozzájárulnak napjaink orvosi és tudományos fejlődéséhez. A Lakiteleki Népfőiskola és a Semmelweis Kollégium szellemisége pedig továbbra is példát ad arra, hogy a tudományos gondolkodás, illetve az Istenbe és hazába vetett hit nem zárják ki egymást, hanem jó esetben azok kéz a kézben is járhatnak. Ádvent második vasárnapján ennek reményében kérem, csatlakozzanak hozzánk a kopjafa avatásakor, és tisztelegjünk együtt a tudomány, az orvostudomány, és az emberi élet előtt!

Köszönöm figyelmüket!

Forrás: nepfolakitelek.hu
(2024.12.25.)