A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁRA

SZERETETTEL AJÁNLOM GYURKOVICS TIBOR NEMZET CÍMŰ KÖLTEMÉNYÉT.

Papolczy Gizella

Gyurkovics Tibor

NEMZET

Ha lehet és ha nem lehet
szeretni kell ezt az esett
daliát ezt a nemzetet

Ha hiába reménykedett
hogy valamikor még lehet
ha becsapták ha tévedett

Szeretni kell a nemzetet
a Trianonban elveszett
hegyéleken az éleket

Ha boldog boldogtalan volt
ha fennhéjázott bujdokolt
ahogy felhők között a hold

Ha köhögött ha ördögöt
sandított a háta mögött
ha kedve egekig szökött

És akkor is ha megszökött
sorsa elől a menekült
lezárult határok között

Ha véres a szemén a folt
ha gyarló és ha bamba volt
ha délibáb után loholt

Ha negyven évig semmire
se jutott egy szemernyire
se erősödött a szive

A már-már kiüresedett
szemeiben a szétesett
emlékeket és fényeket

Csontjaiban a rémeket
ha nem hiszi hogy vége lett
és otthon egyedül remeg

A föl se szántott földeket
elvesztett becsületeket
ha visszakapni sem lehet

Mindent mindent a kossuthok
száján harsogó mondatot
ami csak lángolt lobogott

Az ősök cselszövéseit
a vezérek merényeit
az aranyat ha volna mit

A kapcákat a rongyokat
a fölhasított talp alatt
kallódó mennyországokat

Az urakat a papokat
a mentéket zsinórokat
ha szétmállott ha leszakadt

A láb alatt a patakot
amibe Lajos bebukott
és páncéljával ottragadt

Asszonyok sápadt arcait
végvárak vesztett harcait
Radnótit balga Márait

Az örökké ellenkezők
fölött a beszakadt tetőt
a láb alatt a vérmezőt

A csencselést a nem-levést
a lassú gerincferdülést
a púpos hátakban a kést

Az istent ezt az elnagyolt
és betört templomablakot
ki nem ragyog ki elhagyott

A szerbet horvátot zsidót
ezt az egész állapotot
amiből létrejött a bog

Oláhot tótot kunt magyart
aki uralkodni akart
vagy földből magokat csikart

a svábot aki duzzogott
de a lágerban nem nyafog
ha kihull szájából a fog

A krumplit a vasárnapot
az ólakban az állatot
még azt is aki én vagyok

A megvetetteket a szent
együgyűt aki gajra ment
kit letipor a regiment

Szeretni kisebesedett
ujjainkon e nemzetet
szeretni mindenekfelett.