ALO MARS!

A bejegyzés szerint DK néven szereplő, de az utóbbi időben inkább Patyomkin Pártra hajazó szervezet Pártszavazási Bizottsága jelentette, hogy a párttagok 97 %- a Gyurcsánynak szavazott bizalmat.

Ő lett a régi-új elnök.

Hát jól van, hadd boldoguljanak!

Megnyerték, hadd vigyék!
 
Ezzel le is tudható az esemény, gondoltam.
 
Bár furcsálltam Gyurcsány Ferenc komor öltözékét: még egy fehér inget sem húz magára – tűnődtem – ennyivel sem tiszteli meg a szervezetét, a gyűlésre meghívott híveit?
 

Töprengésemből Ferenc félrevert fazék hangja vert föl:
De hova lett a legvidámabb barakk?
Recsegte.

Mi van, ki szenved itt poszt-covidban?

Most nosztalgiázik ez a Ferenc – tűnődöm tovább - esetleg gyászolja az 1990-ben majdnem kimúlt gulyáskommunista káoszt?
 
Netán a tiszások által életben hagyott maroknyi ellenzék állapota emlékezteti őt a legvidámabb barakkra?
 
Csupa talány ez az ember!
 
(A fiatalabbak kedvéért, a szovjet fennhatóság alatt sínylődő szocialista láger-rendszerben a nyugati szerencsevadászok aggatták ránk ezt a nevet és részben ők is működtették legvidámabb barakk-ként az országot.)
 
Végülis a gyurcsányi férfi bánat lehetséges okát, a frankót, az ellenzéket gyakorlatilag likvidáló tiszások alelnöke kotyogta ki:
Az a bökkenő, hogy az elnökét a szülei nem tanították meg, így nem tud szeretni!
 
Óh, hát hiába szeretné Ferenc, a tiszás szeretetvonatra nincs felszállás! Alo mars! Üzeni a tiszás masiniszta. De mi van, ha nem csak a szeretetnek, hanem az igazmondásnak is híján van?
 
Hogy áll a Tragédia 11. színében?
Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk, most a valónál mind elámulunk.
 
Papolczy Gizella