A NOMÁD NEMZEDÉK UTÓVÉDHARCOSA

Lezsák Sándor: nem vagyok külön költő, politikus, külön pedagógus, külön családapa, hitves, vagy nagyapa. Élem a magam életét, és próbálok eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek sokszor rendkívül kemények. Amit nem tudok megoldani, azt pedig ki kell írnom magamból.

Január 21-én 18 órakor, a magyar kultúra napja előestéjén, a Klebelsberg Kastély szalonjában Mirtse Zsuzsa József Attila-díjas író, költő Lezsák Sándor József Attila-díjas költővel, drámaíróval, a Lakiteleki Népfőiskola alapítójával beszélgetetett személyes életútjáról és hitvallásáról.
 
Mirtse Zsuzsa, aki jól felkészült beszélgetőpartneréből, és kijelentette, hogy Lezsák Sándor alkotói munkája mellett támogatja a magyar kultúra ügyét és a magyar értékek népszerűsítését, asszociációs játékkal kezdett. Például, mi jut eszébe arról a hívószóról, hogy Felsősóskút, Halasi csipke, sátor?

Az első hívószó: Felsősóskút

 „Felsősóskút egy kicsi falu Nyíregyháza és Nyírtelek között, ott éltek nagyszüleim, és nekem ez a település jelentette a szabadságot. Már szeptember elején számoltam, hogy hány nap van hátra a vakációig. Nem szerettem az iskolát. Nem azért lettem pedagógus, hogy megmutassam, hogyan kell tanítani, hanem kerestem a helyem a nomád nemzedékhez tartozó kortársaimmal együtt. Csoóri Sándor fogalmazta meg, hogy a mi nemzedékünk nomád nemzedék. A nomád ember a helyét keresi. Az ötvenhatos levert forradalom után idehaza, a Kárpát-medencében, Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon is kereste a helyét és a lehetőségeit időben, térben a magyar értelmiség. Én ennek a nemzedéknek vagyok az utóvédharcosa.”
 
Megtudtuk, hogy 1954-től egy Dob utcai kicsiny lakásban éltek. Felsősóskút számára viszont mást jelentett. A város és a falu közötti ellentétet, feszültséget később beépítette lírájába. Itt a szabadság és rabság közti feszültségről van szó.
„A Madách Imre Gimnáziumba jártam, ismertem az osztálytársaimat, a közeli bérházak lakóit, de mégis a falu, így Tamási Áron, Móricz Zsigmond világa az, ami számomra hatalmas erőforrás.”

A második hívószó: a sátor
 
Mirtse Zsuzsa azt kérte, hogy ne csak az első lakiteleki találkozóról essen szó, hanem a szervezőmunkáról, de előtte arról is beszéljen, hogyan került Lakitelekre.

A gimnázium elvégzése után magyar-történelem szakra jelentkezett Szegedre, de a KISZ-től annyira negatív, rosszalló jellemzést kapott, hogy bár a szakmai követelményeknek eleget tett, nem vették fel. Ezután 50 helyre küldött levelet, mégpedig a járási művelődési osztályokra, benne, hogy tanyán szeretne képesítés nélkül tanítani. Végül Lakiteleken kellett oroszt tanítania, neki, aki kettes volt ebből a tantárgyból. Igaz, fordított orosz nyelvből, de a gimnáziumi orosz óra légköre számára fojtogató volt. Később ezt a tárgyat játékosan oktatta. Továbbképzésre küldték, majd 1969-ben jelentkezett Szegedre magyar-történelem levelező tagozatra.

Elindult, hogy megtudja a felvételi követelményeket. Kevés pénze volt, így autóstoppal indult útnak. Kiskunfélegyházáig egy ittas motorkerékpáros vitte, majd egy traktor vette fel -  kétségbeejtőnek gondolta helyzetét. Ha le is jut Szegedre, annyira késő lesz, jó esetben délután öt óra, hogy a főiskola titkárságán már nem lesz senki. Végül egy zasztavás felvette. Vezetés közben az idősebb úr kérdezősködött: miért megy Szegedre, miből érettségizett, mit olvas most.
„Tamásitól a Gond és hitvallást” – felelte Lezsák. Közben bosszankodott, hogy azt sem tudja, hogy jut haza Szegedről, a sofőr meg faggatja őt. Szegeden megálltak egy nagy épület udvarában. A férfi arra kérte, segítse a könyveket felhozni az   autójából. 
„És akkor bemutatkozott, hogy Dr. Nánási Miklós, a Pedagógiai Tanszék vezetője. És vegyem úgy, hogy fölvettek a Főiskolára. Ez a történet is megerősített abban, hogy soha nem szabad feladni.”
 
Nem szabad feladni, cselekedni kell.
1971-ben meghívta Lakitelekre Sütő Andrást. Felvidéki estet, Vajdasági és Kárpátaljai estet szervezett. Olyan embereket hívott meg, akiknek a szakmai tudásukon túl emberi hitelük is volt.
A kör egyre szélesedett, és 1979-ben megszervezte a Fiatal Írók József Attila Körének találkozóját. Ezt a pesti pártközpont nem engedte, mert a téma a nemzeti önismeret volt. De Lezsák Sándor kivágta magát, és azt mondta, ezt a címet Illyés Gyula tanácsolta. Mindez nem volt igaz, de a cél ebben az esetben szentesítette az eszközt.

Fontos volt számára a Bethlen Gábor Alapítvány szervezésében létrejött erőtér, és Hitel című lap tervezése. Ekkor már létrejött egy úgynevezett szellemi társaskör.
1986-ban jutott el odáig a gondolatig, hogy üljünk le és vitassuk meg a magyarság esélyeit, mert sokan érezték, hogy ez a rendszer bukásra van ítélve. Így jött létre az első lakiteleki találkozó 1987-ben.
 
„Állandóan építkezni kell, kapcsolatot teremteni és keresni, még a legnehezebb időben is – ezt vallom, és ennek a kapcsolatteremtésnek, építkezésnek ad helyt a Népfőiskola.”
 Itt a közös értékrend, a közös gondolkodás az együttműködés alapja.

A harmadik hívószó: a Halasi csipke
 
Hungarikumok, magyar értékek – felelte Lezsák.
 
„Amikor a hungarikumokról van szó, nem kell feltétlenül a Tokaji Aszúra gondolni. A helyi értékeket kell megtalálni, egy nénikét, aki érték, vagy egy érték őrzője, továbbadója.”
Véleménye szerint bár büszkék vagyunk a piramis csúcsán álló értékekre, de a kárpát-medencei kisfalvakban jelenlévő értékek által lesz életerős az értékfeltáró mozgalom.
Vannak ugyanis értékes emberek, akik elősegíthetik, hogy a településeken az értékekkel úgy törődjenek, hogy az alkalmas legyen az átörökítésre.
Őket kell megtalálni – vallja a Népfőiskola alapítója.

Versek, drámák, színművek
 
2015-ben jelent meg a Kairosz gondozásában a Társai elmentek Megváltót nézni című verseskötete.
Erről a szerző így beszélt: ez a vers nem csak az én sorsomról szól. Sokan bekerültünk a Parlamentbe, „Megváltót nézni”, de valakinek őriznie kellett a nyájat, és én ezzel az őrzővel tudtam azonosulni. Neki kell a farkasokat távol tartania, neki kell tüzet élesztenie.
 
Szóba hozták drámáit is. A Nyolcvan vödör levegő Lezsák Sándor első színműve. 1982-ben írta, és azt a hírt kapta, hogy ezzel megnyerte a zalaegerszegi fiatal drámaírók pályázatát, és ott elő is adják. Néhány nap múlva értesítették, hogy a párt másként döntött. Barátjának, Szakolczay Lajosnak köszönhetően 1985-ben közölte a művet a Színház c. lap drámamelléklete, ősbemutatójára pedig 1988-ban került sor Zalaegerszegen.

Az utóbbi években főleg azért, mert nem vesztett időszerűségéből, újra elővették. A Veszprémi Petőfi Színház 2022 októverében, a Békéscsabai Jókai Színház 2023 novemberében mutatta be a Nyolcvan vödör levegő c. tragikus komédiát, ami Lezsák Sándor szerint a mai háborús helyzetben igen aktuális. Egy parasztházaspár bunkert épít magának a kút oldalába. Folyamatos készültségben vannak, az ellenség bárki lehet. Mindenre fel vannak készülve, ha kínaiak jönnek, rizst adnak nekik, ha az amerikaiak, akkor rágógumit, az oroszok, naná, hogy vodkát. Lezsák Sándor közölte, hogy az előadást felvette a televízió, és rövidesen adásba kerül.
 
A Szellemfalu előhanggal c. színművet az író 75. születésnapjára adta ki a Kairosz. Ez a korábban már megjelent Szellemfalu bővített, átdolgozott formája. A cselekmény kiegészül egy valós történettel.
Az Előhang 1958-ban játszódik a Regátban. Napjainkban pedig a fiataloknak kell azért tenni valamit, hogy minél kevesebb falu néptelenedjen el.
 
A vendég közölte, hogy 1987 – a lakiteleki találkozó – után tudatosan nem publikált. „Hogy néz ki az, hogy szervezek egy politikai akciósorozatot, és közben bájolgom a világ előtt?”
 
Lezsák Sándor több versét is felolvasta, így a Végül a kegyképet, és a 2016-ban megjelent A morgósi temetőben-t.
Nagyapám sírján ülök/ a nyíregyházi/ morgósi temetőben. / Amott egy bukszusbokor/ boldogan terpeszkedik. /Itt kinőhette magát, /nem nyesik hajtásait…
 
Ezután megtudtuk Lezsák Sándortól, hogy ő nem ír verset, hanem a vers írja őt. „Én nem tudtam úgy leülni, hogy most írok egy kötetlen formájú verset. Ezért sem tudom magamról leírni, hogy költő, hogy drámaíró, hogy politikus, hogy családapa, hogy nagypapa, vagy hitves. Nem vagyok külön költő, politikus, külön pedagógus, külön családapa, külön hitves, külön nagyapa. Élem a magam életét, és próbálok eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek sokszor rendkívül kemények. Amit nem tudok megoldani, azt pedig ki kell írnom magamból.”
 
Mirtse Zsuzsa kérésére Lezsák Sándor –  a végtelen, örök szeretetre gondolva, könnyes szemmel – olvasta fel szerelmes költeményét.
„Ne mondják el senkinek, de most is szeretem a feleségem” .
 
Szerelem
 
Egyszer majd úgy ébredek,
hogy nem tudom,
hol vagyok, miért vagyok,
nem lesznek már évszakok,
sem éjszakák, sem nappalok,
és a Mindörökké világosságban
nélküled magam is csak
bolygó fény vagyok.
 
Ott is kereslek majd,
a végnélküli fényözönben,
világom világát,
szemed fényét, pillantását,
ahonnan visszaverődök,
hogy lelkünk fénye összeérjen,
 és együtt legyünk újra
 minden fénytörésben, ébrenlétben.


A rendezvény végén tombolát tartottak, a szerencsések egy-egy dedikált Lezsák-kötetet vihettek magukkal.
 
A buszhoz indulva hallottam egy idős házaspár beszélgetését, amiből két mondatot elcsíptem magamnak, s az olvasóknak feljegyeztem: felépítette a lakiteleki népfőiskolát és közben írt, verset, színművet. Soha nem feledkezett meg a Kárpát-medencei magyar közösségről, annak szolgálatáról.

Fotó: Demeter Péter
 
m.a.
(2025.01.22.)