DESSEWFFY ARISZTID HONVÉDTÁBORNOK ELVESZETTNEK HITT LEVELEI KERÜLTEK ELŐ

Nem mindennapi családi dokumentumok kerültek napvilágra a Kassai Városi Levéltárból. Dessewffy Arisztid 1849-ben Aradon kivégzett honvédtábornoknak a siralomházban írt utolsó levelei, illetve más családi iratok.

2018-ban feldolgozatlan levéltári anyagok rendezése közben bukkant az iratkötegre Szeghy Gábor kassai levéltáros. Időközben kiderült, hogy még kiadatlan, elveszettnek hitt levelek kerültek elő az archívumból.

A  kassai irategyüttes 10 levéltári borítékban 18 dokumentumot tartalmaz. Ezek 1848 decemberétől az 1850 áprilisáig terjedő időszakot ölelik fel és magyarul meg németül íródtak.

Benne a tábornok második feleségéhez, Szinyei Merse Emmához írt négy levele, unokaöccséhez, Lajoshoz címzett búcsúlevele, Baló Benjamin református lelkész hat levele, aki az evangélikus Dessewffynek feladta az utolsó kenetet. Ezek címzettje az özvegy volt és annak egyik Budán élő rokona.

Ehhez tartozott még Franz von Lichtenstein cs. kir. altábornagy az özvegynek címzett bocsánatkérő levele, amiért nem tudta férje életét megmenteni. Ő ugyanis korábban bajtársa volt a vértanúnak és abban bízott, közbenjárására kegyelemben részesítik. Az altábornagy azonban nem tudott önhibáján kívül segíteni.

De mit lehet tudni az iratok vándorlásáról?

1899-ben Dessewffy Pál, Arisztid unokaöccse komoly gyűjteményt adományozott a kassai Felsőmagyarországi Múzeumnak, amikor eladta margonyai kastélyát és ottani birtokait. A múzeum gyarapodási naplójában a levelekről nem esett szó. A dokumentumokra az N23/904 jelzetet írták, amiből nyilvánvaló, hogy azokat 1904-ben vették leltárba először. Dessewffy Pál később is juttatott adományokat a múzeumnak, de leltárjegyzék nem áll rendelkezésre.

Berzeviczy Albert Régi emlékek (1907) c. munkájában részletes leírást adott Dessewffy Arisztid búcsúleveleiről. Szinyei Merse Emma ugyanis nagynénje és keresztanyja volt. Berzeviczy több olyan levelet említ, mely a kassai Dessewffy-hagyatékban bukkant elő, s így pontos beazonosításukat teszi lehetővé. E kötetből napnál világosabb, hogy nemcsak hallomásból tudott róluk, hanem maga is olvasta azokat. Berzeviczy említi a vértanú nagynénjéhez címzett október 6-ai utolsó levelét, melyet 1871-ben Emmával együtt temettek el.

1918 után a leveleket senki sem említette

Az 1960-as években nagy mennyiségű irat került a Kelet-szlovákiai Múzeumból Kassa város levéltárába. Hogy mely iratokról volt szó, nem tudni, mert a jegyzékük nincs meg. Ekkor kerülhetett a levéltárba Dessewffy Arisztid Lázár Vilmosnak írt levele, s most ehhez az iratcsomóhoz  csatolták és az okmánytárban közreadták.

E dokumentumok feltehetőleg 1927 után kerülhettek a KVL-be. Majd Rédeky Marianne kezébe juthatott (1940–45) az anyag, aki azt a rendezetlen iratok közé rejthette, mielőtt Kassáról távozott. (Így akarta azt esetleg megmenteni?) E süketnéma hölgyről érdemes megjegyezni, hogy rokonságban állt a Kossuth családdal.

Hogy ez így történt-e, vagy más módon, vélhetőleg sohasem fogjuk megtudni. De a levelek nemcsak napvilágra kerültek, hanem közkinccsé is váltak és most már eljutnak az érdeklődő olvasókhoz. 

A kötet első részét a megtalált dokumentumok vándorlásának feltételezett története tölti ki, melyet az imént vázlatosan ismertettünk. A második részben bő képanyag egészíti ki azt, majd következik az okmánytár. Itt a levelek magyar nyelven, vagy magyar fordításban következnek, esetleg az eredeti német szöveg követi azt, majd a dokumentum eredetijét közlik (19 dokumentum; 47–158.). Következik a családfa (162–63.), melyet Martin Bartoš állított össze, s végül a szlovák és német nyelvű összefoglaló.

A szép kiállítású kötet példányai a helyszínen elfogytak. A könyvbemutató végén következett egy meglepetés.

Ujlaki Ferenc szépapja, nemes Bosik János honvéd őrmesterként szolgált a forradalomban és szabadságharcban. Aradon tartózkodott a fegyverletétel után és naplót írt.  Az első, a Naplóm a 48/49-es szabadságharcból, a másik az Aradon írt napló. Féltve őrizte az ereklyéket: egy zsoldkönyvet, Leiningen-Westenburg Károly vezérőrnagy levelét, amit ott Bosik másolt le az eredetiből, s amit a feleségéhez juttattak el, valamint egy parolidarabot a vértanú gallérjáról.

Ujlaki mindkét szépapja, Berzeviczy Árpád és Bosik szabadságharcosként szolgált. Mindketten menekültek, illetve elbujdostak az otthonuktól minél távolabbra. Berzeviczy Szepesből  Ungba, Bosik Egerből Nagykárolyba. Halálukig őrizték az ereklyéket, melyeket most átadott a Szeghy-házaspárnak.

A videó ide kattintva megtekinthető.

Forrás: ma7.sk
(2025.02.08.)