Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Amikor az ellenzéken belül szakítást eredményezett a köztársaságielnök-választás problematikája

Lezárul a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások első szakasza - RETÖRKI KALENDÁRIUM

1989. szeptember 18-án tartották meg a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokat lezáró plenáris ülést, mely azzal a céllal ült össze, hogy aláírják a háromoldalú tárgyalások eredményeit összegző megállapodást. Mindezzel azonban csak a tárgyalások első szakasza zárult le, mivel a még nyitott kérdésekben tovább zajlottak a megbeszélések.

A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai háromoldalúak voltak, az MSZMP-t leginkább Fejti György és Pozsgay Imre képviselte, az Ellenzéki Kerekasztal fő képviselői pedig Antall József, Tölgyessy Péter és Orbán Viktor voltak. Az ellenzék és az állampárt mellett pedig harmadik résztvevőként az ún. harmadik oldal kapott helyet, amely hét szervezetet foglalt magában, fő tárgyaló szakértője pedig Kukorelli István volt - írja Madácsy Tamás történész a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár honlapjának Kronológia rovatában.

Az 1989. június 18-a óta tartó tárgyalások célja az volt, hogy a rendszerváltás békés átmenetének jogi és politikai feltételeit megteremtsék, a többpártrendszeren alapuló demokrácia alapjait lefektessék és a gazdasági válság megoldását megtárgyalják. A megbeszélések során három szinten zajlottak a tárgyalások. A politikai és gazdasági kérdések megtárgyalására 6-6 albizottságot hoztak létre, ezeken zajlottak a szakértői viták. Középszinten juttatták a politikusok elé az albizottságokban megvitatott kérdéseket. A tanácskozások legfelső szintje pedig a plenáris ülés volt, ami a nyilvánosság bevonásával zajlott.

A gazdasági kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások azonban kisebb hangsúlyt kaptak a megbeszéléseken és kevés eredménnyel jártak. A politikai témában azonban hat törvényjavaslat kapcsán sikerült megállapodniuk a tárgyaló feleknek: az Alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásról, az országgyűlési képviselők választásáról, a Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról. A törvényjavaslatokat a megállapodás aláírása után megküldték a Minisztertanács elnökének, arra kérve, hogy továbbítsa a kormány felé, majd pedig az terjessze be az Országgyűlés elé.

A szakértői bizottságokat felkérték, hogy a még nyitott kérdések rendezéséért folytassák a tárgyalásokat. Ilyen témák voltak még a köztársasági elnök választásának rendje, az országgyűlési választások etikai kódexe és nyilvánosságának szabályai, az új tájékoztatási törvény, az informatikai törvény, a közszolgálati törvény, a munkahelyi diszkrimináció tiltása, valamint a Munkásőrség visszafejlesztése és a politikai kérdések erőszakos megoldásának kizárása.
A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai felvetik a legitimitás kérdését, hiszen nem választás eredményeként jött létre a NEKA, a tárgyalások nagy része pedig a nyilvánosság kizárásával zajlott le. Az ellenzék el kívánt zárkózni attól, hogy egy illegitim alkotmányozó folyamat része legyen, ezért ragaszkodott hozzá, hogy a tárgyalásoknak csak a békés átmenet szabályait kell meghatározniuk. Az új alkotmány elfogadását a majd törvényesen megválasztott új országgyűlés feladataként határozták meg. Az MSZMP azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a tárgyalások az alkotmányról szóljanak, és végül az ellenzék is indokoltnak látta az alkotmány részletes megvitatását.

Az államfő megválasztásának kérdése kulcskérdéssé vált a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, és a felek közötti megosztottságot is kiélezte. Az MSZMP Pozsgay Imrét kívánta a posztra, ami jelentős befolyást biztosított volna az állampártnak a rendszerváltás során. Határozottan amellett foglaltak állást, hogy a köztársasági elnök megválasztására még a parlamenti választások előtt kerüljön sor. Az ellenzék bizonyos részeinek viszont az volt az érdeke, hogy ne közvetlenül a nép által történjen a választás, illetve csak a parlamenti választások után. Antall József azt javasolta, hogy a köztársasági elnök választását történelmi alapra helyezzék, az 1946. évi I. tv. mintájára. Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. szeptember 11-i ülésén elutasította, hogy a köztársasági elnököt még a parlamenti választások előtt közvetlenül a nép által válasszák meg. A Nemzeti Kerekasztal 1989. szeptember 11-ei középszintű politikai egyeztető bizottságának ülésén továbbra is vita tárgya maradt az elnökválasztás módja és időpontja is.

Az ellenzéken belül is szakítást eredményezett a köztársaságielnök-választás problematikája. Az SZDSZ tartott a prezidenciális jellegű demokrácia kialakulásától, valamint nem akart engedni az MSZMP számára hatalmi előnyöket eredményező kérdésekben, mint a pártvagyon és munkahelyi pártszervezetek és a Munkásőrség kérdése. Az MDF azon az állásponton volt, hogy vállalni kell a kompromisszumot a békés átmenet érdekében.
A szeptember 18-án zajló plenáris ülést élőben közvetítette a televízió. Tölgyessy Péter bejelentette, hogy az SZDSZ ugyan nem vétózza meg a megállapodást, de nem írja alá a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait lezáró dokumentumot. A Fidesz és a Liga (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) sem csatlakozott az egyezséghez. A megállapodást végül az MSZMP, az EKA szervezetei közül a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, az FKgP, az MDF, a Magyar Néppárt és a KDNP, valamint a harmadik oldal szervezetei írták alá. A szabad demokraták és a Fidesz a köztársasági elnök választását a demokratikus választások után megalakuló új parlamentre kívánták bízni. Bejelentették, hogy ennek érdekében népszavazást kezdeményeznek, a kérdések közé felvéve a pártszervezetek kivonulását a munkahelyekről, az MSZMP vagyonelszámolását és a Munkásőrség jogutód nélkül feloszlatását.

A megállapodás eredményeként a rendszerváltó törvényeket és az új alkotmányt is becikkelyezte az utolsó állampárti országgyűlés, 1989. október 17-e és 20-a között elfogadták az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXII. törvényt, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvényt, valamint módosították a Büntető Törvénykönyvet és a büntetőeljárási törvényt. Ezek voltak az ún. sarkalatos törvények, melyek meghatározták a rendszerváltás jogi és politikai alapjait. A köztársaság október 23-ai kikiáltásával az Országgyűlés elnöke, Szűrös Mátyás töltötte be az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, és október 23-án kikiáltották a köztársaságot.

Forrás: retorki.hu
(2025.09.18.)