Amikor az ellenzéken belül szakítást eredményezett a köztársaságielnök-választás problematikája
Lezárul a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások első szakasza - RETÖRKI KALENDÁRIUM
1989. szeptember 18-án tartották meg a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokat lezáró plenáris ülést, mely azzal a céllal ült össze, hogy aláírják a háromoldalú tárgyalások eredményeit összegző megállapodást. Mindezzel azonban csak a tárgyalások első szakasza zárult le, mivel a még nyitott kérdésekben tovább zajlottak a megbeszélések.

Az 1989. június 18-a óta tartó tárgyalások célja az volt, hogy a rendszerváltás békés átmenetének jogi és politikai feltételeit megteremtsék, a többpártrendszeren alapuló demokrácia alapjait lefektessék és a gazdasági válság megoldását megtárgyalják. A megbeszélések során három szinten zajlottak a tárgyalások. A politikai és gazdasági kérdések megtárgyalására 6-6 albizottságot hoztak létre, ezeken zajlottak a szakértői viták. Középszinten juttatták a politikusok elé az albizottságokban megvitatott kérdéseket. A tanácskozások legfelső szintje pedig a plenáris ülés volt, ami a nyilvánosság bevonásával zajlott.
A gazdasági kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások azonban kisebb hangsúlyt kaptak a megbeszéléseken és kevés eredménnyel jártak. A politikai témában azonban hat törvényjavaslat kapcsán sikerült megállapodniuk a tárgyaló feleknek: az Alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásról, az országgyűlési képviselők választásáról, a Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról. A törvényjavaslatokat a megállapodás aláírása után megküldték a Minisztertanács elnökének, arra kérve, hogy továbbítsa a kormány felé, majd pedig az terjessze be az Országgyűlés elé.
A szakértői bizottságokat felkérték, hogy a még nyitott kérdések rendezéséért folytassák a tárgyalásokat. Ilyen témák voltak még a köztársasági elnök választásának rendje, az országgyűlési választások etikai kódexe és nyilvánosságának szabályai, az új tájékoztatási törvény, az informatikai törvény, a közszolgálati törvény, a munkahelyi diszkrimináció tiltása, valamint a Munkásőrség visszafejlesztése és a politikai kérdések erőszakos megoldásának kizárása.
A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai felvetik a legitimitás kérdését, hiszen nem választás eredményeként jött létre a NEKA, a tárgyalások nagy része pedig a nyilvánosság kizárásával zajlott le. Az ellenzék el kívánt zárkózni attól, hogy egy illegitim alkotmányozó folyamat része legyen, ezért ragaszkodott hozzá, hogy a tárgyalásoknak csak a békés átmenet szabályait kell meghatározniuk. Az új alkotmány elfogadását a majd törvényesen megválasztott új országgyűlés feladataként határozták meg. Az MSZMP azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a tárgyalások az alkotmányról szóljanak, és végül az ellenzék is indokoltnak látta az alkotmány részletes megvitatását.
Az államfő megválasztásának kérdése kulcskérdéssé vált a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, és a felek közötti megosztottságot is kiélezte. Az MSZMP Pozsgay Imrét kívánta a posztra, ami jelentős befolyást biztosított volna az állampártnak a rendszerváltás során. Határozottan amellett foglaltak állást, hogy a köztársasági elnök megválasztására még a parlamenti választások előtt kerüljön sor. Az ellenzék bizonyos részeinek viszont az volt az érdeke, hogy ne közvetlenül a nép által történjen a választás, illetve csak a parlamenti választások után. Antall József azt javasolta, hogy a köztársasági elnök választását történelmi alapra helyezzék, az 1946. évi I. tv. mintájára. Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. szeptember 11-i ülésén elutasította, hogy a köztársasági elnököt még a parlamenti választások előtt közvetlenül a nép által válasszák meg. A Nemzeti Kerekasztal 1989. szeptember 11-ei középszintű politikai egyeztető bizottságának ülésén továbbra is vita tárgya maradt az elnökválasztás módja és időpontja is.
Az ellenzéken belül is szakítást eredményezett a köztársaságielnök-választás problematikája. Az SZDSZ tartott a prezidenciális jellegű demokrácia kialakulásától, valamint nem akart engedni az MSZMP számára hatalmi előnyöket eredményező kérdésekben, mint a pártvagyon és munkahelyi pártszervezetek és a Munkásőrség kérdése. Az MDF azon az állásponton volt, hogy vállalni kell a kompromisszumot a békés átmenet érdekében.
A szeptember 18-án zajló plenáris ülést élőben közvetítette a televízió. Tölgyessy Péter bejelentette, hogy az SZDSZ ugyan nem vétózza meg a megállapodást, de nem írja alá a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait lezáró dokumentumot. A Fidesz és a Liga (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) sem csatlakozott az egyezséghez. A megállapodást végül az MSZMP, az EKA szervezetei közül a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, az FKgP, az MDF, a Magyar Néppárt és a KDNP, valamint a harmadik oldal szervezetei írták alá. A szabad demokraták és a Fidesz a köztársasági elnök választását a demokratikus választások után megalakuló új parlamentre kívánták bízni. Bejelentették, hogy ennek érdekében népszavazást kezdeményeznek, a kérdések közé felvéve a pártszervezetek kivonulását a munkahelyekről, az MSZMP vagyonelszámolását és a Munkásőrség jogutód nélkül feloszlatását.
A megállapodás eredményeként a rendszerváltó törvényeket és az új alkotmányt is becikkelyezte az utolsó állampárti országgyűlés, 1989. október 17-e és 20-a között elfogadták az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXII. törvényt, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvényt, valamint módosították a Büntető Törvénykönyvet és a büntetőeljárási törvényt. Ezek voltak az ún. sarkalatos törvények, melyek meghatározták a rendszerváltás jogi és politikai alapjait. A köztársaság október 23-ai kikiáltásával az Országgyűlés elnöke, Szűrös Mátyás töltötte be az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, és október 23-án kikiáltották a köztársaságot.
Forrás: retorki.hu
(2025.09.18.)