Recsk 75. Az emlékezés helye

Magyarországon a Kádár-korszakban Recskről legfeljebb szűk családi körben beszéltek a kényszermunkatáborból szabadulók, így nem alakulhatott ki Recsk kollektív emlékezete. Ugyanakkor az egyéni emlékezők – illegálisan – már a Kádár-korszakban is elhelyeztek egy-egy virágot, nemzeti szalagot vagy koszorút a tábor fenyőfákkal beültetett és eltüntetett nyomain.

Hetvenöt évvel ezelőtt nyílt meg a recski tábor, szeptember 23-án pedig bezárásának hetvenkettedik évfordulójára emlékezünk. Ez alkalomból a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársának, Marschal Adrienn írását olvashatják.
 
Hetvenöt éve, 1950. július 19-én állították fel a hazai táborrendszer leghíresebbé és leghírhedtebbé váló táborát, a recski kényszermunkatábort. Az itt történt törvénytelenségek és kegyetlenségek az ide internáltak visszaemlékezéseinek, Faludy György regényének, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmjének és a táborról Bank Barbara által írt monográfiának köszönhetően napjainkra ismertté váltak.1 A tábor 1953. szeptember 23-ai bezárását követően azonban nem indulhatott meg a történtek feldolgozása és kibeszélése, a szabadulókkal titoktartási nyilatkozatot írattak alá, mely tíz évig terjedő börtönnel sújtotta az azt megszegőket.
 
Magyarországon a Kádár-korszakban Recskről legfeljebb szűk családi körben beszéltek az onnan szabadulók, így nem alakulhatott ki Recsk kollektív emlékezete. Ugyanakkor az egyéni emlékezők – illegálisan – már a Kádár-korszakban is elhelyeztek egy-egy virágot, nemzeti szalagot vagy koszorút a tábor fenyőfákkal beültetett és eltüntetett nyomain.
 
Külföldön ehhez képest teljesen más volt a helyzet, az emigrációban lehetett szabadon beszélni és írni. Így itt jelenhettek meg az első visszaemlékezések, majd 1981-ben Sztáray Zoltán az Egyesült Államokban alakította meg a Recski Kényszermunkatábor Volt Rabjainak Nemzetközi Képviseletét.
 
Magyarországon a szabad és közös emlékezés lehetőségét a Mozgó Világban2 1986-ban, Zimányi Tiborral készített interjú, az 1988 tavaszán a Jurta Színházban rendezett est3 – melyen M. Kiss Sándor négy volt recski internálttal: Benkő Zoltánnal, Böszörményi Gézával, Kéri Kálmánnal és Zimányi Tiborral beszélgetett, – valamint a hazai Recski Szövetség 1988 szeptemberi megalakulása nyitotta meg. Rövidesen felmerült egy központi, recski emlékhely létesítésének gondolata, ami 1989 őszén már az országgyűlésben4 is téma volt. Megvalósulására azonban még két évet kellett várni. Nagy Imre egykori miniszterének fia, Farkas Ádám szobrászművész alkotását 1991-ben szállították a tábor területére. A 12 és fél tonna súlyú, s több mint 7 méter hosszú kompozíció két nagy, mészkőből faragott, törött rácsból és egy csiszolt gránitgömbből áll. Az alkotó megfogalmazása szerint: „A rácsok a bezártságot, a széttört rácsok ennek megszűnését jelentik, s a köztük felmagasló gömb az életet, a tökéletességet. […] a börtönt, tágabban a bolsevizmust – széttöri az élet, a tökéletességre való törekvés.”5
 
A Recski Szövetség által emelt emlékmű október 25-ei felavatásán Antall József miniszterelnök, valamint Kéri Kálmán és Zimányi Tibor volt recski internáltak mondtak beszédet.6 Hátoldalán a volt recski internáltak nevei mellett a következő sorokat olvashatjuk: „Ezen a területen volt 1950–53. években a hírhedt ÁVH-s kényszermunka-haláltábor. Az alább felsorolt elhunytak vagy eltűntek nevei és a Recski Szövetség által ismert túlélők részleges névsora legyen tanúságtétel – az utókor – a történelmi emlékezés számára.”
 
Ezen első emlékmű felállítása után a Recski Szövetség kezdeményezte, a kormány pedig megadta az anyagi támogatást ahhoz, hogy Nemzeti Emlékparkot hozzanak létre a tábor egykori területén. Így 1996-ra felépítették egy barakk, őrtorony és a vizesgödör fogda mását, melyeket 1996. szeptember 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök avatott fel.7
 
A következő évtizedekben újabb emlékhelyek létesültek. 2001-ben a recski temetőben állítottak emléket a táborban meghaltaknak. A szimbolikus, rusztikus kövekből álló és gránitlappal lefedett síremlék mögött magyar zászló lobog, valamint négy vaslánccal összekötött kőtömb sorakozik. Az egyiken „A recski haláltábor áldozatainak emlékére állíttatta a Recski Nemzeti Emlékpark Alapítvány dr. Benkő Zoltán elnökletével” felirat olvasható, míg a másikon egy idézetet helyeztek el: „mert gerincetek nem hajolt meg, vihar tépázta sorsotok, most a nyugalom szent honában a békéről álmodjatok…”. Ezen emlékmű mögött található Módly Zoltán sírja, aki a táborban vesztette életét, valamint a recski temetőben nyugszik Benkő Zoltán is.
 
A táborban meghaltak emlékére a tábor területén belül 2005-ben egy helyi lakos, Szabó Jánosné Borsós Anna állítatott egy keresztet, „Hálából Isten dicsőségére és az itteni táborban raboskodott magyar embertestvéreink emlékére”. Elé egy márványtáblát is elhelyeztek: „Ez a kereszt azok emlékére állíttatott, akik ebben a táborban haltak meg és még ma sem ismert hol kaparták el őket.”8
 
2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján pedig azon volt recskieknek helyeztek el emléktáblát, akik az 1956-ot követő megtorlás során haltak meg. A három, keresztet formáló emlékmű alatt a következő feliratot olvashatjuk: „Recski sorstársaink közül számosan börtönbüntetést szenvedtek a megtorlás során és hősi halált halt Földváry-Boér Elemér, Dudás József, Marényi Ernő. Emléküket szívünkben zártuk, örökre megőrizzük, példaképünk nekünk és utódainknak.”
 
A Recski Nemzeti Emlékpark 2010-ben bővült újabb létesítménnyel, egy állandó kiállítással, amit a tábor egyetlen megmaradt, volt ÁVH-s kőépületében hoztak létre. A Bank Barbara által rendezett kiállítás nemcsak a recski, hanem a többi magyarországi internálótábor történetét is bemutatja, több tabló, fénykép és korabeli dokumentumok segítségével. A kiállítás 2010. szeptember 25-ei megemlékezéssel egybekötött megnyitóján részt vett Sólyom László köztársasági elnök is.9 Két évvel később, 2012 januárjában történelmi emlékhellyé nyilvánították a recski tábor egykori helyszínét, majd 2020-ban arra is tervek készültek, hogy egy látogatóközpontot létesítenek, amely azonban még nem valósult meg.10
 
Ezen a napjainkra már több emlékművel és emlékhellyel rendelkező egykori táborban tartja meg megemlékezését minden év szeptemberének végén a Recski Szövetség. A tábor bezárásának évfordulóján összegyűlők közül azonban fokozatosan elfogytak az egykori internáltak, így ma már a mi feladatunk lett, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk rájuk.
 
1 Bank Barbara: Recsk. Budapest, Szépmíves, 2017.; Bank Barbara – Gyarmati György – Palasik Mária: „Állami titok”. Internáló- és kényszermunkatáborok Magyarországon. 1945–1953. Budapest, ÁBTL–L’Harmattan, 2012.; Benkő Zoltán: Történelmi keresztutak. Miskolc, Felsőmagyarország, 1993.; Böszörményi Géza: Recsk. Budapest, Széphalom, 2005.; Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Budapest, Magyar Világ, 2005; Gyarmathy Lívia–Böszörményi Géza: Recsk, 1950–1953. Egy titkos kényszermunkatábor története. [Dokumentumfilm, 1988.]
 
2 Javorniczky István: Recsk 1950-1953. Beszélgetés Zimányi Tiborral. Mozgó Világ, 1986/10, 39–44.
 
3 Marschal Adrienn: Recsk. Tabutól az érdekképviseletig, In: A felkészülés éve, 1988. A rendszerváltoztatást megelőző tanácskozások. Szerk. Szeredi Pál. RETÖRKI, 2018, 113–129.
 
4 Zsidei Istvánné felszólalása. In: Országgyűlési Napló, 1989. 10. 20. 5844.
 
5 Kádár Márta: A recski emlékkő és alkotója, Új Magyarország, 1992. 01. 21. 8.
 
6 Emlékműavatás Recsken. Heves Megyei Hírlap, 1991. 10. 22. 3.; Emlékmű Recsken. Kisalföld, 1991. 10. 26. 1.
 
7 Nemzeti emlékpark Recsken. Hajdú-Bihari Napló, 1996. 09. 30. 2. Nemzeti emlékpark Recsken. Népszabadság, 1996. 09. 30. 4. Orbán Éva: A magyarok ellen elkövetett gaztettekért nincs felelősségre vonás? Kapu, 2011/9, 88–90.
 
8 Sz. I.: Minden emberre próbatétel vár. Heves Megyei Hírlap, 2006. 09. 26. 2.
 
9 Szencz Dóra: A magyar Gulág. Magyar Demokrata, 2010. 10. 05. 9.; Sinkovics Ferenc: Recsk, az élet végállomása. Magyar Hírlap, 2010. 10. 07. 5.
 
10 Indulhat a tervezés az emlékhelyen. Heves Megyei Hírlap, 2020. 10. 07. 4.

Forrás: retorki.hu
(2025.09.27.)