Németh Miklós az új kormányfő - RETÖRKI KRONOLÓGIA

Grósz Károly 1988 júliusában kezdte el szervezni a miniszterelnöki pozíció átadását. Négy lehetséges utódot nevezett meg: Nyers Rezsőt, Pozsgay Imrét, Tatai Ilonát és Iványi Pált. A jelöltek alkalmasságát a megyei pártbizottságokban kezdte el megtárgyalni, ahol a megbeszélések során javaslatként merült fel Németh Miklós neve, aki végül elfogadta a megbízatást. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. november 21-én kelt javaslatában tájékoztatta a Központi Bizottságot arról, hogy Grósz Károly felmentését kéri a miniszterelnöki pozícióból, és utódként Németh Miklóst javasolja.

A rendszerváltás egyik kulcsfontosságú kérdése volt az összefonódott párt- és államhatalom szétválasztása. Ebben a kérdésben az 1988-as év, benne Grósz Károly november 24-i, minisztertanács-elnöki posztjáról történő lemondásával, valamint Németh Miklós kormányának megalakulásával fordulópontot jelentett. Megkezdődött a pártállami rendszer lebontása és a parlamentáris demokrácia helyreállítása.

A Magyar Szocialista Munkáspárt 1988. május 20–22-i pártértekezletén többen – mások mellett Pozsgay Imre és óvatosabban, de Németh Miklós is – szóltak a párttól függetlenített kormány és törvényhozás, valamint az országgyűlésnek felelős kormány szükségességéről. Bár ezek a gondolatok végül részben az elfogadott határozat szövegében is megjelentek, a párt főtitkári pozíciójával kapcsolatban ezekkel az elvekkel ellentétes döntés született, amikor Grósz Károlyt, a minisztertanács elnökét választották meg a párt vezetőjének. A jelentős hatalomkoncentrációt hozó kettős funkció létrejöttét bírálta az ellenzék. A probléma Grószt is foglalkoztatta, aki az ezzel kapcsolatos gondolatait az 1988. július 5-i moszkvai látogatása során megosztotta Mihail Szergejevics Gorbacsovval, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) reformer főtitkárával. A beszélgetésből azonban kitűnik, hogy Grósz a kérdést elsősorban a politikai irányításban megmutatkozó problémaként kezelte, és megoldását is ezen a területen kereste.

A pártértekezletet követően fokozatosan elkezdtek megvalósulni azok a korábban csak remélt keretfeltételek, amelyek az állam párttól függetlenített működésének alapjait jelentették: a gyakoribb és hosszabb parlamenti ülések, a parlamenti munka nyilvánosságának megteremtése, valódi viták lefolytatása, egyszóval a bólintó parlament helyett a vitatkozó parlament kialakítása. Jelentős lépésnek számít a parlamenti munka szabadabbá válásával kapcsolatban az MSZMP Politikai Bizottságának 1988. szeptember 20-i ülésén tárgyalt jelentése, amelynek nyomán a PB javaslatot tett egyebek mellett arra, hogy a párttag országgyűlési képviselők a tárgyalt üggyel összefüggő párthatározat hiányában a parlamenti munka során szabadon nyilváníthassanak véleményt, és belátásuk szerint szavazhassanak. A következő év elején sor került az egyesülési jogról szóló törvény vitájára, amelyen többen sürgették a szabad pártalapítás jogának kimondását. Bár az MSZMP képviselői a párt véleményével összhangban egyelőre az egypártrendszer mellett érveltek, a párt vezetése február 11-én már elfogadta a többpártrendszert. A pártok legalitását végül az október 30-án kihirdetett 1989. évi XXXIII. törvényben mondták ki. Németh Miklós kormányzati időszakára esik továbbá a párt vezető szerepét eltörlő alkotmánymódosítás elfogadása, amely egyebek mellett kimondta, hogy Magyarország a parlamentáris köztársaság kormányformára tér át, amelyben a pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Grósz Károly 1988 júliusában kezdte el szervezni a miniszterelnöki pozíció átadását. Négy lehetséges utódot nevezett meg: Nyers Rezsőt, Pozsgay Imrét, Tatai Ilonát és Iványi Pált. A jelöltek alkalmasságát a megyei pártbizottságokban kezdte el megtárgyalni, ahol a megbeszélések során javaslatként merült fel Németh Miklós neve, aki végül elfogadta a megbízatást. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. november 21-én kelt javaslatában tájékoztatta a Központi Bizottságot arról, hogy Grósz Károly felmentését kéri a miniszterelnöki pozícióból, és utódként Németh Miklóst javasolja.

Az Országgyűlés 1988. november 24-i ülésén Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács Elnöke javasolta az Országgyűlésnek, hogy Grósz Károlyt saját kérésére mentse fel a minisztertanács elnöki pozíciójából. A megbízatás alóli felmentést az Országgyűlés 28 ellenszavazattal, 13 tartózkodás mellett megszavazta. Ezen az ülésen került sor Németh Miklós megválasztására is, akit az Országgyűlés 27 ellenszavazattal, 36 tartózkodás mellett választott meg. A szavazati arány alakulásában jelentős szerepet játszhatott, hogy az új miniszterelnök egyelőre nem kívánt a kormányban személycseréket végrehajtani. Ez sokak szemében egyértelmű kifejeződése volt annak, hogy a kormány továbbra is Grósz Károly és a párt befolyása alatt áll. Az új kormányfő a jogállamiság megteremtését, a Szovjetunióval fennálló szoros szövetség fenntartása mellett a Nyugat felé történő nyitást, a szocialista piacgazdaságot és a szocialista pluralizmust nevezte meg kibontakozást célzó politikája fő pilléreinek, programjának következetes végigviteléhez a képviselők támogatását kérte.

Németh Miklós miniszterelnöki expozéjára 1988. december 20-án került sor. Németh az egy éve elfogadott kormányprogramról szólva kifejtette, hogy az eltérő sebességgel haladó gazdasági és politikai reform hátráltatja a kormányprogram végrehajtását. Németh maga is igyekezett kormányával eltávolodni a párttól. Ezt szolgálta a technokrata szakértői kormány szerepének hangsúlyozása, és részben az is, hogy a kibontakozási program és általában a párttól függetlenedő kormány sikeres működése kapcsán kiemelte a képviselők bizalmának és támogatásának nélkülözhetetlenségét.

A Grósz Károlytól megörökölt kormányt Németh Miklós 1989 áprilisától – miután a párt és a Hazafias Népfront lemondott a kormánytagok jelölésének jogáról – kezdte el átalakítani. Május 10-én a Minisztertanács elnökének javaslatai alapján az Elnöki Tanács javasolta az Országgyűlésnek Békési László pénzügyminiszterré, Glatz Ferenc művelődési miniszterré, Horn Gyula külügyminiszterré, Horváth Ferenc ipari miniszterré, Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezési miniszterré, Kemenes Ernő miniszterré, az Országos Tervhivatal elnökévé történő megválasztását. Németh Miklós felszólalásában a kormányátalakítást generációváltással és az egységesebb szemlélet kialakításával magyarázta, kitérve arra, hogy a kormány, illetve a kormányfő függetlenedési folyamata most érkezett el arra a pontra, amikor már képes lehet egy ilyen lépés megtételére. A hatalmi viszonyok alakulásáról szólva elmondta, hogy fennáll a veszélye a politikai válság kormányzati válsággá való átalakulásának, amelynek elkerülése érdekében a kormány a parlamentre kíván támaszkodni. Fontos határkő a kormány függetlenedésének folyamatában a miniszterelnök október 17-i parlamenti beszéde, ahol kijelentette, a kormány a munkájában csakis az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel, és nemzeti kormánynak tekinti magát. A párttól való függetlenedés folyamata végül személyét érintő politikai döntésre is kényszerítette a kormányfőt. Az év végi költségvetési vita során Németh azzal szembesült, hogy az MSZP elnöksége – amelynek ő is tagja volt – távollétében azt a döntést hozta, hogy nem támogatja a kormány költségvetési előterjesztését. Ezért 1989. december 14-én lemondott az MSZP-ben viselt elnökségi tisztségéről.

Németh Miklós súlyos gazdasági válsághelyzetben vette át a kormány vezetését, lehetőségeit és mozgásterét pedig jelentősen szűkítette a pártállami rendszer, melynek fokozatos lebontása az ő kormányzati időszaka alatt ment végbe. A kabinet gazdasági és pénzügyi intézkedéseinek köszönhetően Magyarországnak sikerült elkerülnie a pénzügyi összeomlást. A Németh-kormány tevékenységével kapcsolatban ki kell emelni még a sokat vitatott, és több tüntetést kiváltó bős-nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztését, az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését és az egyházi ingatlanok visszaadásának kezdeményezését, a határ megnyitását a német menekültek előtt, a vasfüggöny lebontását, illetve a piacgazdasági feltételek megteremtésének megkezdését. Ehhez a kormányzati időszakhoz kötődik a Dunagate-ként ismertté vált lehallgatási ügy is, amelynek során a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnöksége lehallgatta a már szabadon működő ellenzéki pártokat. Az ügy miatt Németh menesztette Horváth István belügyminisztert. Maga a kormány azonban túlélte a lehallgatási ügyet, és Németh lemondására az első szabad választásokat követően 1990. május 2-án, a parlament alakuló ülésén került sor.

Jónás Róbert írása

Forrás: retorki.hu

(2025.11.24.)