A Független Kisgazdapárt újjáalakulása - RETÖRKI Kronológia

1988. november 18-án a budapesti Pilvax kávéházban Pártay Tivadar elnökletével s legalább 30-40 – egyes források szerint akár 100 – fő részvételével újjáalakították a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot (FKgP). A nagy múltú párt felélesztésére hosszas előkészületek, viták és egyeztetések után (és közepette) került sor, alapvetően a magyar belpolitikai élet addigra már előrehaladott pluralizálódására reagálva.

Az FKgP feltámasztását különböző okokból és célokkal, ekkor már többen sürgették és szorgalmazták; ugyanakkor az 1987 őszétől újonnan alakult politikai entitásokkal szemben a kisgazdák esetében a politikai múlt, s az abban kialakult-kifejlett személyes ellentétek jelentős terhet jelentettek, folyamatában nehezítve a párt revitalizálását.

1988 nyarára már több szálon futottak azok az idő előrehaladtával mindinkább egymásra reagáló események, melyek végül összefonódva fejlődtek ki. A kisgazda politikusok egy része 1988. augusztus 20-án Pártay Tivadar balatonszárszói házában döntött az FKgP tevékenységének felújításáról, és annak majdani meghirdetéséről; Pártay ugyanitt első lépésként a Független Kisgazdapárt Baráti Körének megalapítását javasolta. Bár e találkozón Antall József is részt vett, ő nem írta alá az erről szóló nyilatkozatot. Szárszóra meghívást kapott Pártay legmarkánsabb ellenlábasa, Vörös Vince, illetve a Hazafias Népfronttól Bognár József is, de ők tudatosan és tüntetőleg távol maradtak az eseménytől. Egy bő hónappal később, 1988. szeptember 26-án az újjáalakulást szintén szorgalmazó Ravasz Károly memorandumot írt arról, hogy az FKgP nem oszlott fel soha, így sem jogi, sem politikai akadálya nincs annak, hogy tagjainak egy csoportja a párt működésének folytatását bejelentse. Az ősz beköszöntével, 1988. szeptember-októberében Szentendre lett az FKgP újjáéledésének egyik meghatározó központja, lévén Dragon Pál és a köré tömörült, radikálisabb és korosztályilag a régi kisgazdáknál fiatal(abb) ellenzékiek kapcsolatot találtak Ravasz Károllyal és a Kovács Béla Baráti Társággal. A többpártrendszer megteremtése iránt alapvetően elkötelezett Dragon, s vele Böröcz István, Bába Iván, Légrádi Tibor – akik ekkor alapvetően az SZDSZ és a Fidesz irányában bírtak jó kapcsolatokkal – innentől bekapcsolódtak az FKgP prominenseinek munkájába, s itt találkoztak (mások mellett) Pártay Tivadarral, Antall Józseffel és Göncz Árpáddal. Vörös Vince azonban még 1988 októberének közepén is csak a „Baráti Kör” megalakulását tartotta lehetségesnek, elvetve ezzel a nevében direkten politikai szerveződés (tehát párt) felvállalását, ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy az 1988. október 28-i kisgazda találkozó meghívóját az ő aláírásával küldjék ki. Az október 28-i gyűlésen, melyre Ravasz már magával vitte Böröczöt, Dragont és Szamosvári Györgyöt, mintegy 60-an vettek részt. Vörös Vince elnökletével létrejött a Kovács Béla Politikai Társaság, miután mind a névválasztást illetően (Nagy Ferenc neve merült még fel), mind a „politikai” szót illetően jelentős viták voltak (a KBPT élére 23 fős bizottságot választottak, melyben az 1945-49 közötti nemzetgyűlési- és országgyűlési képviselők domináltak). E fejleményről Antall, Göncz és Ravasz készített kommünikét az MTI-nek, melyet bár a Hazafias Népfront részéről Bognár József telefonon jóváhagyott, annak közlést a hatóságok végül megakadályozták.

Mintegy két héttel később, 1988. november 12-én Szentendrén végül Dragon Pálék léptek elsőként, s 14 fő (Böröcz István, Bereczki Vilmos, Légrádi Tibor, Jezsó István stb.) aláírásával, illetve Ravasz Károly és Szőke Pál részvételével megalakult az FKgP helyi szervezete; erről azután már a Szabad Európa Rádió és a BBC is beszámolt. Miközben Dragonék ezzel gyakorlatilag lemondtak a Nemzeti Radikális Párt megalakításáról, 1988. november 13-án Dragon Pál a Jurtában az SZDSZ alakuló ülésén is bejelentette a szentendrei kisgazdák szervezetének megalakulását. Ezután Pártay Tivadar lakására mentek, aki egyrészt szívélyesen fogadta őket, másrészt örömét fejezte ki, hogy megalakították a szentendrei szervezetet.

Nyilvánvaló, hogy fentiek kifejlésével az FKgP korosodó prominensei maguk is lépéskényszerbe kerültek, s Károly és mások döntöttek a hivatalos újjáalakulás november 18-i dátumáról. Az adott pillanatra és saját hiúságára egyként jellemzően Vörös Vince ugyanezen napokban jelezte, hogy elvállalná a pártelnökséget Pártay tiszteletbeli elnöksége, Bognár társelnöksége és Antall József főtitkársága mellett. A budapesti, s ezzel egyben országos újjáalakulás azonban távolról sem bizonyult ennyire kiszámíthatónak, vagy zökkenőmentesnek. 1988. november 17-én Bognár József kezdeményezésére a Hazafias Népfront székházának egyik helyiségében Balogh György, Ravasz Károly, Dancs József és Vörös Vince találkoztak (megbeszélésükön az oda szintén meghívott Antall József nem tudott jelen lenni), s akkor és ott kiderült, hogy Bognár József már táviratilag értesítette a Hazafias Népfront székházban összejönni szokott kisgazdákat, hogy másnapi, november 18-i újjáalakuló gyűlésük elmarad. Ennek magyarázata Vörös Vince szerint az, hogy Bognár és Dancs nem voltak a Független Kisgazdapárt újjáalakulásának hívei, de legalábbis korainak tartották azt. Tény az is, hogy Ribánszki Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára ugyanekkor nem engedélyezte a székházban az FKgP zászlóbontását. A helyzetet tovább bonyolította, hogy Vörös a régi kisgazdák nélkül, csak az újakkal, a „szentendreiekkel” való újjáalakulást nem tartotta helyesnek. A kérdést végül az döntötte el, hogy miközben Vörös e megbeszélés után hazautazott Pécsre, Ravasz és Balogh Pártayhoz menve meggyőzték őt, hogy másnap mégis gyűljenek össze a Pilvaxban.

A Vörössel rivális Pártay örült a javaslatuknak, lévén bizonytalan volt, hogy a régi kisgazdák melléállnának-e. 1988. november 18-án végül így került sor az FKgP újjáalakulására. A megjelentek, miután a korábbi tiltás ellenére megpróbáltak bejutni Belgrád-rakpart 24-be, de onnan elküldték őket), a Pilvaxban hívták létre az Ideiglenes Vezetőséget. A szentendreiekkel jó kapcsolatot ápoló Göncz Árpád nem vett részt az eseményen, míg Antall József megjelent és felszólalt, de nem újította meg saját korábbi tagságát. Az újjáalakulással az FKgP több mint három évtizedes hibernációja véget ért, s 1988. november 25-én az Ideiglenes Vezetőség már ülést is tartott, melyen többek között határoztak a programalkotás szükségszerűségéről (melyben azután Légrádi Tibornak volt meghatározó szerepe). Ekkorra Győrött, Veszprémben, Gyöngyösön, Pécsett, Érden, Battonyán, Budakeszin és Salgótarjánban már (újjá) alakultak a helyi szervezetek, s így az FKgP már mintegy 500 fős taggal bírt.

Írta: Kávássy János

Forrás: retorki.hu
(2025.11.18.)