Türkmenisztán világával ismerkedtek a Vámbéry Kollégium tagjai a lakiteleki Hungarikum Ligetben

2025. október 3-5 között került megszervezésre a Vámbéry Ármin kollégium legutóbbi hétvégéje a lakiteleki Hungarikum ligetben. Ennek során a közép-ázsiai térség egy elzárt, turisták által kevésbé ismert országát, Türkmenisztánt, annak történelmét, gazdag kulturális örökségét, valamint kiemelkedő régészeti lelőhelyeit, azok páratlan leletanyagát ismerhették meg a résztvevők.

Annak ellenére, hogy már a 19. században Vámbéry Ármin is fordított magyar nyelvre türkmén verseket, Közép-Európa szívében viszonylag keveset tudunk a közép-ázsiai országról. Ennek egyik oka az is, hogy az állam hivatalos diplomáciai képviselettel Budapesten nem rendelkezik, a legközelebbi nagykövetség Bécsben található. Sokatmondó az a tény is, hogy az érdeklődő közönség számára elérhető legfrissebb magyar nyelvű áttekintést egy norvég utazó 2023-ban magyar nyelven megjelent, „Ahol csak a madár jár” című könyvének 15-20 oldalas összefoglalója jelenti. A hétvége előadói gondoskodtak róla, hogy ennél mélyebb ismereteket is szerezzenek az érdeklődők az országról.

Péntek este a zene szintjén kezdték a tükmén világgal való ismerkedést. A bécsi nagykövetség első beosztott diplomatájának köszöntő szavai után ebben a Türkmén Nemzeti Cirkusz és a Nemzeti Konzervatórium művészei voltak a résztvevők segítségére. Nagy költőjük, Magtimguli Piragi egyik versének magyar fordítása így fogalmaz: „Sok piros-zöld leplű szép lány jön elő/ Ámbrás jó szag árad, eleven erő.”  A Nemzeti Művelődési Intézet dísztermében az előadók népviseletükben álltak a közönség elé. Már itt rácsodálkoztak a kollégisták a férfiak jellegzetes, fehér, turbánszerű süvegére, valamint a női viselet gazdag színvilágára. Ayna Seyitkulyyeva énekhangjával, Anna Atayeva virtuóz zongorajátékával, Serdar Haydarov pedig különleges, megnyújtott furulyára emlékeztető fúvós hangszerével adott betekintést a türkmén nép zenei örökségébe. A költő által is megjelenített eleven erő pedig a koncert végén került elő, amikor interaktív formában a tánckultúrából is kaphattak a fiatalok némi ízelítőt.

Másnap a Széchenyi házban folytatódott az ismerkedés a közép-ázsiai kultúrával: a türkmén vendégek már az előtérben egy kisebb tárlatot alakítottak ki, ezen bemutatva az országukat jellemző értékeket, az ún. türkmenikumokat. 

Az egybegyűlteket a Széchenyi teremben Lezsák Sándor köszöntötte, aki felidézte az országban töltött egynapos látogatásának szép emlékeit, valamint arra hívta a jelenlévőket, hogy Türkmenisztán felfedezésén túl ismerjük fel mindazt, ami összeköt vele kulturálisan. Az előadások sorát Hemra Amannazarov rendkívüli és meghatalmazott nagykövet nyitotta meg, melyben szólt a Középső Korridor jelentőségéről, annak közelmúltbeli felértékelődéséről, az elmúlt évek türkmén-magyar kétoldalú kapcsolatairól, Berdimuhammedov elnök 2023-as budapesti, valamint a magyar kormányfő 2024-es ashgabati útjáról. Elismerően beszélt arról a Magyarország által kínált lehetőségről, melynek keretében 20 türkmén diák tanulhat magyar egyetemeken, majd az itt megszerzett tudással hazájukba visszatérve annak fejlődését tudják szolgálni. Köszöntő szavai után a türkmén diákok mutatták be országuk értékeit: a nemzeti zászlót az öt tartományt jelképező csillaggal és az öt államalkotó törzs motívumait, mely a lobogójuk oldalsó sávjában kapott helyet. Prezentációjukban előkerütek az ország természeti értékei, hangsúlyosan került elő az akhal teke lófajta, mely iránt olyan nagy a tisztelet az országban, hogy nem csak az államcímerben kapott helyet, hanem védelme érdekében önálló minisztérium is működik. Ezek mellett előkerültek a kulturális, történelmi és gasztronómiai értékek, valamint megismerhettük a hagyományos türkmén esküvő lefolyását is.

„Jó barát s testvér sok törzs, sok nemzetség,/ Sorsuk igazsága fény s hű egyezség.” Piragi ezen gondolatai nyomán tartotta meg előadását Bíró András Zsolt antropológus, a Kurultáj főszervezője, melyben a Türkmenisztán területén élt nomád törzseket, a térség régmúltját, valamint jellegzetes helyi sajátosságait mutatta be. 

Délután érkezett meg a Hungarikum ligetbe a szüreti felvonuláson részt vevők csoportja. A Kösöntyű, valamint a Lakiteleki Ifjúsági Néptáncegyüttes tagjai tánccal köszöntötték a szőlőtermést, valamint az abból készülő bort, majd lovaskocsijaikra visszaszállva haladtak tovább a környék településein. A kollégiumi résztvevők számára a hétvége plenáris előadással folytatódott a Kölcsey házban.

„Meg nem alázhatják, kész bármi harcra,/ Rontó szem, átok sem győz soha rajta.” Magtimguli Piragi e sorokat a türkmén népre vonatkoztatja. Ezek a gondolatok azonban jól illenek a délvidéki magyarságra is, melynek igazságtartalmát igazolta a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor Bálint előadása. Bár a történelem viharai többször megtépázták a közösséget, ők a vert helyzetből is fel tudtak állni, meg tudták szervezni közösségüket. Megtették ezt 1944/45 után is, amikor az egész közösséget megbélyegezték a kollektív bűnösség vádjával. A helyi magyarság azonban nem adta fel: szívós munkával 2013-ra elérték a kettős bocsánatkérést az 1940-es években történt hideg, valamint még hidegebb napokért, majd a megbélyegzést előidéző törvény hatályon kívül helyezését is 2014-ben. A Budapest és Belgrád közötti jó politikai kapcsolatok nyomán azóta több fejlesztés is megvalósult: a napokban elkészült a Budapest-Belgrád vasútvonal Szabadkáig tartó ága, amelyen 2026 márciusától már Budapestig járhatnak majd a szerelvények Az előadó szólt a délvidéki vállalkozásokat segítő gazdaságfejlesztési terv sikeréről, valamint annak 2026-2033 közötti időszakra jelenleg kidolgozás alatt álló folytatásáról is. A már megvalósult és a tervezés alatt álló együttműködési lehetőségek jól mutatják a délvidéki magyarság élni akarását, cselekvőképességét.

A délvidéki helyzetjelentést követően a Vámbéry kollégium hallgatói számára két úti beszámolóra került sor.  Bíró András Zsolt, az egyik előadó, eddig négy expedíción vett részt Türkmenisztánban, melyek során a térség régészeti anyagát, múzeumaiban őrzött kiemelkedő értékeit térképezte fel, valamint az akhal teke és a honfoglalók lovai közötti kapcsolat feltárásának céljából genetikai kutatásokat is végzett. 

Őt követte Péczely Lajos, aki mérnöki végzettségét cserélte fel a Közép-Ázsia iránti szerelmével, aminek során több út alkalmával a térség ritkán, vagy egyáltalán nem lakott helyeit, természeti értékeit kereste fel. Ebben nagy segítségére volt Szergej Tolsztov szovjet szerző „Az ősi Horezm” című munkája. Utazásainak és fényképező tevékenységének gyümölcse az a 2023-ban kiadott album, mely „A láthatár áthatolása” címmel jelent meg; és amelyben Üzbegisztán, Tádzsikisztán emlékei mellett fényképek segítségével mutatja be a Karakum zordságában is megkapó világát, a természet erőinek munkálkodását, valamint az Usztyurt-fennsík környezetét. A könyv kiemelt értéke, hogy olyan helyekre juttatja el az olvasót, ahová korábban sem sok ember merészkedett, ma pedig már nem is merészkedhet – a területek jó részét azóta ugyanis a türkmén állam fokozott védelem alá helyezte.

A vasárnap reggeli előadások sorát Sárközy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója nyitotta meg, melyben a Türkmenisztán területén élt népek kulturális hagyatékát mutatta be. Az előadó szólt Vámbéry Ármin helyi jelentőségéről is, miszerint a „sánta dervis” utazásai mellett politikai szerepet is vállalt a térségben: az angol kormány megbízottjaként fontos szerepet játszott a brit-orosz határvonal meghúzásában, mely határ mai napig államhatár Türkmenisztán és Afganisztán között.

A következő előadó György Márton, a Vámbéry Kollégium hallgatója volt, aki egy folyamatban lévő kutatást, Érdy Miklós hagyatékának rendezését, a projekt jelenlegi állapotát mutatta be. Érdy Miklós a Tolna vármegyei Zombán született. A történelem viharai következtében előbb hazájának elhagyására kényszerült, majd szakterületet is váltott. Bár Magyarországon vegyészmérnöknek tanult, ilyen minőségben helyezkedett el, 1956 után amerikai emigrációba kényszerült – itt tért át a fogorvosi pályára, majd kezdett el előbb magyar őstörténettel, majd a honfoglalás korával foglalkozni. A viselet-és motívumtörténeti kutatásai során Erdélytől a Távol-Keletig járta be az eurázsiai kontinenst. Itt kezdett el behatóbban foglalkozni a hun kori üstök formavilágával is. Az utazások, expedíciók tapasztalatait saját szerkesztésű térképeken örökítette meg, melyek rendezését Márton végzi jelenleg. Az előadás során nem csak a páratlan életúttal és Érdy tematikus térképeivel, hanem a hunok temetkezéseinek sajátosságaival is megismertette a hallgatókat.

Forrás: nepfolakitelek.hu
(2025.11.08.)