AMIKOR A HOLD SÖTÉT ARCÁT MUTATTA A FÖLD FELÉ

2012. FEBRUÁR 4-E HÓFÖDTE, HIDEG ÉJSZAKÁJA: NAGYON FÁJ

„Két ellenséges király táboroz,
Emberben fűben: a Jó és a Rossz,
És hol a rossz erősebb haddal áll,
Az élet hervad - tort ül a Halál.”
 
Tizennégy év is eltelt már, de máig él bennem a vágy: a gondolat és véleményszabadság bajnokának, Csurka Istvánnak friss írásai, beszédei után. Ha lennének. Annyira hiányzik.
Olvasni, meghallgatni.
A heti helyzetjelentéseit. Világos, érthető, logikusan felépített írásait, amelyek iránytűként szolgálnak.
Az ok okozati feltárásait, amelyek hitelesek és meggyőzőek. Amelyekben nem csak a tiszta értelem, hanem a szív is szót kap.

Népe felemelkedésének szolgálata vezette, ezt az egy ügyet szolgálta minden erejével, tehetségével. Lényeglátás, karcos őszinteség, pontosság. Ez jellemezte egész életét, minden leírt sorát, minden kimondott szavát. Soha nem hízelgett. Senkinek. Amikor valami csikorgott, – tekintet nélkül a zajt előidézőre – akkor szólt, ezért aztán kirekesztették.

Dőltére Tökmag Jankók lestek, de letiporni nem tudták.
A tisztességesek ma lépten-nyomon őt idézik.

Mi, mind akik vele, körülötte éltünk, szerettük, tiszteltük, örültünk, ha megláttuk, élveztük a társaságát, jellegzetes, laza, magyar humorát, színdarabjait; ahogyan a drámáiban ábrázolta korunk nyomorát.
„Írásaim, hangom, indulataim sok ellentétes érzelmet váltottak ki. Ennek örülök, mert az volt a célom: (mondja a vasárnapi jegyzeteiben) írói szóval buzdítani, védeni, nagyobb részvételre és cselekvésre bátorítani azokat, akik a nagyon nehéz esztendőkben is kívül és alul maradtak, és ostorozni, leleplezni azokat, akik ugyanennek a küzdelemnek a vámszedői voltak és azok ma is.”
 
2012. február 4-e hófödte, hideg éjszakája:
Nagyon fáj!

Papolczy Gizella