AMERIKA HANGJA

Wesley K. Clark 4 csillagos amerikai tábornok visszaemlékezései szerint: Tíz nappal a 2001. szeptember 11-i támadás után bementem a Pentagonba... és egy tiszt a Vezérkari Hadseregtől behívott az irodájába, és azt mondta: „Szeretném, ha tudná. Uram, megtámadjuk Irakot.” Én pedig megkérdeztem: „Miért?” Azt mondta: „Nem tudjuk.” Azt mondtam: „Kapcsolatban van Szaddám a 2001. szeptember 11-i eseményekkel?” Azt mondta: „Nem, de azt hiszem, nem tudják, mit tegyenek a terrorizmussal kapcsolatban, ezért azt hiszik, hogy megtámadhatnak államokat, és erősnek akarnak látszani, ennyi az egész. Azt hiszik, hogy ha lerombolnak egy államot, az megfélemlíti a terroristákat, és ismeri a régi mondást, hogy „ha az egyetlen eszközöd a kalapács, akkor minden problémádnak szögnek kell lennie”.

Nos, elég idegesen távoztam onnan, és megtámadtuk Afganisztánt. Aztán körülbelül hat héttel később visszamentem a Pentagonba, láttam ugyanazt a tisztet, és megkérdeztem, miért nem támadtuk meg Irakot? Megtámadjuk Irakot, de ennél rosszabb a helyzet. Előhúzott egy darab papírt az asztaláról, és azt mondta: „Most kaptam ezt a feljegyzést a védelmi miniszter irodájától, amelyben az áll, hogy öt éven belül hét ország kormányát fogjuk megtámadni és megsemmisíteni. Irakkal kezdjük, majd Szíriába, Libanonba, Líbiába, Szomáliába, Szudánba és Iránba megyünk, hét országba öt éven belül.”

Sokáig ültem ezen az információn, körülbelül hat-nyolc hónapig, annyira megdöbbentett, hogy nem tudtam elkezdeni beszélni róla. És nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg igaz, de valójában ez történt. Ezek az emberek átvették az irányítást az Egyesült Államok politikája felett, aztán eszembe jutott egy 1991-es találkozóm Paul Wolfowitzcal, aki 1991-ben a védelmi miniszterhelyettes volt, politikai ügyekért felelt, ez volt a Pentagon harmadik számú pozíciója.

Akkor mentem hozzá, amikor egycsillagos tábornok voltam, a Nemzeti Kiképző Központot vezettem. Felhívtam, és ott fent elérhető volt, Scooter Libby bejött az ajtón, először találkoztam Scooterrel, és behívott, és mondtam Paulnak, - 1991-et írunk -, államtitkár úr, biztosan nagyon elégedett a csapatok teljesítményével a Sivatagi Viharban. Mire Ő: az igazság az, hogy meg kellett volna szabadulnunk Szaddám Huszeintől, és nem tettük. És ez közvetlenül a síita felkelés után volt 1991 márciusában, amit mi provokáltunk ki, aztán a csapatainkat a pálya szélén tartottuk, és nem avatkoztunk közbe.

Azt mondta, hogy egy dolgot megtanultunk: megtanultuk, hogyan használhatjuk a hadseregünket a Közel-Keleten, és a szovjetek nem fognak megállítani minket. Azt mondta, hogy körülbelül öt-tíz évünk van arra, hogy megtisztítsuk ezeket a szovjet kliens rezsimeket – Szíriát, Iránt, Irakot –, mielőtt a következő nagyhatalom szembeszáll velünk... Elég megdöbbentő volt. Úgy értem, a hadsereg célja a háborúk kirobbantása és a kormányok megváltoztatása, nem pedig a konfliktusok megoldása: országokat fogunk megtámadni.


Miközben emberek esnek egymásnak, hogy a demokrata vagy a republikánus jelölt a jobb, miközben megélhetési „influenszerek”, - jelentsen ez bármit – köpködik össze az internetet, az amerikai gépezet halad előre. Na, nem gazdasági teljesítményével, nota bene az Egyesült Államoknak kétszer akkora az államadóssága, mint Kínának és kb. tízszer akkora, mint Franciaországnak.


Hanem haditechnikai fölényével. Az amerikaiaknak még megvan a kalapácsa, ezért mindent szögnek néznek.


A játszma vesztesei a perzsák, a palesztinok, az ukránok, Szudán és Szomália népei és még sokan mások óriási véráldozatokkal, társadalmaik teljes széthullásával fizetnek azért, hogy egy fiktív és nehezen megfogható hatalom, az amerikai központú, de ma már teljesen nemzetközi tőkerendszer infrastruktúrái, mint a BlackRock korlátlan hatalomhoz jusson (erről cikk itt)  Ne legyenek illúzióink. A Nyugat új hatalmi igényei kielégítéséből sem az amerikai nép, sem mi magyarok nem fogunk profitálni. Az állam leépítésének és a tőke szabad rablásának évszázadok óta zajló nyugati folyamatainak ez csak egy új szakasza, mely a tőke totális szabad uralma felé tart. Még az összeomlás előtt.
 
Az Amerikai Egyesül Államok fél évszázadon belül harmadszor tesz tönkre közvetlenül katonai csapásokkal és mindenféle nemzetközi jogi felhatalmazás nélkül egy országot. Utólag minden alkalommal kiderült, hogy a casus belli, a támadás oka egy ordas hazugság volt. Így támadták meg Irakot, Afganisztánt és most Iránt is.
Arról már csak mellékesen emlékezzünk meg, hogy az arab tavasznak nevezett akcióval teljes káoszba és polgárháborúba taszították Szíriát és Líbiát. Nemrég elrabolták Venezuela elnökét. Mindeközben Izrael földdel egyenlővé tette Gázát, hogy szállodákat építsenek a helyükre.
 
És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ukrán-orosz konfliktusnak is az Egyesült Államok ágyazott meg.
 
Hányszor lehet ezt még eljátszani?

Válaszunk, hogy akárhányszor.
 
 
P.B.