10 ÉVE HALT MEG POZSGAY IMRE - RETÖRKI TUDÁSTÁR

1933. november 26-án született Kónyon, szülei szabók voltak. Az elemi és polgári iskolát Balatonbozsokon, majd Enyingen végezte. 1950–52 között kertészeti középiskolában tanult és szerzett képesítést. 1950-ben lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP), egy év múlva már községi párttitkár és a járási pártbizottság tagja. 1952-ben érettségizett, majd felvették az újonnan megalakuló Eötvös Loránd Tudományegyetem Lenin Intézetébe, ahol 1957-ben marxizmus-leninizmus szakos tanári oklevelet szerzett. Ebben az évben a Bács-Kiskun megyei pártbizottság Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója, 1965-tól a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályát vezette. Három évvel később ideológiai titkár, 1970-ben megszerezte a kandidátusi címet.

1970-ben a budapesti pártközpontban kapott állást, az Agitációs- és Propaganda Osztály sajtóalosztályának irányítója. 1971-től a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1976-tól kulturális miniszter, az MSZMP 1980. márciusi kongresszusi ülésén kooptálták a Központi Bizottságba. 1980. júniusában művelődési miniszter lett, miután az oktatási és kulturális tárcát összevonták. 1982. júniusában menesztették és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lett, 1988-ig. 1983-ban egy Budapest XIII. kerületi időközi választáson országgyűlési mandátumot szerzett, képviselő volt az utolsó szocialista parlamenti ciklus alatt is.

Jelen volt az 1987. szeptemberi lakiteleki találkozón, közreműködésével jelent meg a Magyar Nemzet hasábjain a Magyar Demokrata Fórum nyilatkozata. Lakiteleki előadásában a radikális reformok bevezetését tartotta szükségesnek, és a tulajdonviszonyok, valamint az újraelosztás rendszerének átszervezése mellett a politikai-hatalmi viszonyok átalakításának igényét is megfogalmazta.

1988. májusában bekerült a Politikai Bizottságba, majd újfent kormányzati feladatokat kapott, 1988. június és 1990. május között államminiszter, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának, Tájékoztatáspolitikai Kollégiumának is elnöke volt. Támogatta az MSZMP-n belül formálódó reformkörök mozgalmát, személyes jelenlétével erősítette azokat kecskeméti és szegedi rendezvényeiken.

1989. január 28-án az állami rádió 168 óra című műsorában – alapozva a történelmi albizottság megállapításaira – népfelkelésnek minősítette az ellenforradalomnak tartott 1956-os eseményeket.Az Orosz József és László Péter által készített interjúban az 1956-os forradalmat Pozsgay népfelkelésnek, „egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek” nevezte. Reményét fejezte ki, hogy ez az értékelés megteremti a lehetőségét annak, hogy a politika, a történettudomány és a közvélemény értékelése közelebb kerüljön egymáshoz 1956-ot illetően. A politikai berendezkedést érintő kérdésre válaszolva Pozsgay kijelentette, hogy az egypárti szocializmus zsákutcának bizonyult, és az MSZMP-nek fel kell készülnie a többpártrendszerre. Pozsgay az eredetileg január 19-ére tervezett bizottsági ülést január 27-ére, Grósz Károly davosi utazásának idejére tette át, ezzel kerülve el azt, hogy a főtitkár esetleg megakadályozza az interjú közlését. Ezzel Pozsgay lényegében megkerülve a pártvezetést, „nyilvánosság-puccsot” követett el, belekényszerítve a pártot egy visszafordíthatatlan folyamatba.

Pozsgay szavai óriási hatást váltottak ki a pártvezetésben, a párttagság köreiben és a közvéleményben is. Grósz Károly elmondása szerint csak a repülőgépen értesült a hírekről, és bár nyilatkozatában nem zárkózott el 1956 újfajta tudományos értékelésétől, nem helyeselte Pozsgay eljárását, amely lényegében kivette a Központi Bizottság kezéből a tudományos eredmény politikai értékelését. Németh Miklós miniszterelnök szavaiban viszont már 1956 értelmezésének kettős narratíváját láthatjuk, miszerint a népfelkelés egyszavas, túlzottan leegyszerűsítő minősítése mellett helye lehet a „nemzeti tragédiát okozó, szocializmusellenes terrorlázadás” koncepciójának is.

Az ügy kapcsán a pártvezetéshez eljutó fővárosi hangulatjelentések szerint Pozsgay szavai értetlenséget, megdöbbenést, zavarodottságot és felháborodást keltettek a kormányzat, a helyi pártszervek, a párttagság és a közvélemény jelentős részében. Az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottsága levélben összegezte a belügyi dolgozók véleményét és aggályait Pozsgay bejelentésével kapcsolatban. A levél egyebek mellett kitér a felelősség kérdésére is. Amennyiben 1956 népfelkelésként való értelmezése ugyanis helytálló, úgy annak leverése népellenes bűntett volt, ami nem évül el. Hasonló volt a helyzet vidéken is, ahol a jelentések tanúsága szerint sokan a párt szétszakadásától és erőszakos cselekményektől tartottak. A pártvezetésbe vetett hit és bizalom megingott, ami többeket a pártból való kilépésre ösztönzött. A párt taglétszáma az 1986 végi 880 ezer főről 1989 októberére 725 ezerre csökkent.

Pozsgay az MSZMP KB 1989. júniusi ülésén felállított négyfős elnökség tagja lett. Az 1989 nyarán összeülő kerekasztal-tárgyalásokon az MSZMP-tárgyalódelegáció vezetője volt. 1989. október 7-én csatlakozott az utópárt Magyar Szocialista Párt (MSZP) soraihoz, elnökségi tag lett, 1990. májusától alelnök. Köztársasági elnökké választását az 1989. novemberi „négyigenes” népszavazással puccsolták meg.

Az 1990. évi országgyűlési választásokon szocialista színekben a Bács-Kiskun megyei területi listán szerzett mandátumot, frakcióvezető lett. 1990. novemberben kilépett, majd 1991-96 között a Nemzeti Demokrata Szövetséget vezette Bíró Zoltánnal. 1996–2001 között a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, egyetemi tanár Debrecenben, illetve a Károli Gáspár Református Egyetemen is. Részt vett a 2010 utáni alkotmányozást előkészítő szakmai munkálatokban. 2016. március 25-én hunyt el Budapesten.

Forrás: retorki.hu
(2026.03.27.)