MEDVECZKY ÁDÁM: VILÁGOSSÁGBAN JÁRNI NEM JELENT MÁST, MINT ISTEN ÚTJÁN JÁRNI

Ha az ember nem ismeri fel és nem érti meg Istent, még nincs joga arra következtetni, Isten tehát nincs. A logikus következtetés csak az, hogy még nem képes Istent megismerni és felfogni – írja az orosz irodalom kiemelkedő alakja, Tolsztoj gróf. A Háború és béke szerzője hosszabb elmélkedés után arra is rájön, hogy az emberek csak akkor nem hisznek Istenben, ha egy hazugságban hisznek, amelyet istenként tisztelnek.

A Feltámadásban az író rámutat, hogy a hazugság világából is ki lehet jutni, ha kellően alázatosak vagyunk, ha nem vagyunk közömbösek, közönyösek. Az említett regényben a fiatal korában nagy bűnt elkövető herceg elkezd vezekelni, és ez a bűnbánat éppen húsvét havában, áprilisban kezdődik. A Lélek a bűnbánat hatására munkálkodni kezd szívében, tisztulásra, élete megváltoztatására sarkallja.
 
Húsvétnak nem csupán filozófiai, teológiai üzenetei vannak, hanem köznapi örömei, melyeket vállalni kell; s ezek az apró örömök készítenek helyet lelkünkben a fény befogadására. Tolsztoj egy kevésbé ismert műve, a Járjatok világosságban, éppen erre a fényre hívja fel a figyelmet. Azt olvasva rá kell, hogy jöjjünk, hogy az egyik legnagyobb ajándék az ember számára a világosság. Egy munkával, vagy betegség miatt fájdalmakkal teli, átvirrasztott éjszaka után milyen örömet, mennyi biztatást hoz a hajnal világossága. Az ember szinte úgy érzi, máris könnyebb a terhe, elillan a félelem pusztán azáltal, hogy jön a világosság. Egyszerre milyen érthetővé válik János apostolnak a kijelentése: „Az Isten világosság”. Itt persze a világosság jelkép, szimbólum, minden magasztosnak, tisztának, jónak, sugárzó erőnek a szimbóluma. Miként a világosság: Isten is teljesen közli magát, mégsem fogy soha. A világosság áthat mindent, életet jelent, örömet hoz, győzelmet képvisel, szolgálatot végez. Isten a világosság. Világosságban járni – ahogy Tolsztoj rámutat – Isten útján járni.
 
Nagyszombat éjszakája már húsvét vigíliája, a virrasztás, a fény ünnepe. Ezt megelőzi a tűz- és vízszentelés, a húsvéti gyertya megáldása, amelynek viaszába Krisztus öt szent sebére emlékeztetve, szegek formájában és kereszt alakban öt tömjéndarabot illesztenek.
 
Krisztust, a világ világosságát jelenti a húsvéti gyertya, melyet a húsvéti ünnepkörben minden szertartás alatt meggyújtanak. Ez nem más, mint szabadulást jelent, a bűneinkből való szabadulásunkra is emlékeztet.
Ezt kell hirdetnünk szóval, cselekedettel, és igen, zenével…
Hiszen a zene az ige hirdetésének egyik fontos eszköze. A legtöbb kompozíció magában hordja azokat az érzéseket és mélységeket, amelyeknek felszínre hozatala által közel kerülhetünk az IGE mondanivalójához, Krisztus cselekedeteinek megértéséhez. Ha az ember alázattal közelít egy alkotáshoz, felfedezi benne az egész emberi lét belső világát, esendőségét, megtisztulását, gazdag gondolatvilágát.
 
Johann Sebastian Bach megírta a Húsvéti oratóriumot a Karácsonyi oratórium megfelelő párjaként. Sajnos ritkán hangzik el. Bach a megváltás ünnepét két remekbe szabott művével, a Máté-passióval és a János-passióval tárja elénk. Passió: szenvedés. A Máté-passió erőteljes dráma, míg a János-passió szeretetteljes líra. Hiszen János volt az, akire Jézus vére hullott a keresztfa alatt, és akit Ő utolsó szavaival testvérévé fogadott. János leírja, hogy Jézus nem a szenvedés borzalmát állítja a középpontba, hanem azt, hogy most fog megdicsőülni. Bach a Máté-passióban, annak is a nyitótételében, szívszaggató módon jeleníti meg a szenvedés kálváriamenetét, a szánakozó, illetve kíváncsiskodó embertömeget. De mindenek felett megszólal a magasban, a fényben az angyalok dicsőítő és megváltást ígérő zsoltárdallama.

Boldog húsvéti ünnepeket kívánok a Kedves Olvasóknak!

 
Medveczky Ádám, Kossuth –díjas karmester